Mozgókép - Argo 2 kritika

Balog Tibi és szedett-vedett csapata újra akcióba lendül.

Lényegében ennyivel összefoglaltam a történetet, mely megismétli az első rész sztoriját, csak ezúttal egy floppy lemezért zajlik a hajsza, miközben Hangyás Johnny is beszáll egy revans erejéig.

A filmes piac jelenlegi pangása remek alkalom, hogy kimaradt alkotásokat pótoljon az ember, olyanokat amikre már rég időt akart szakítani, akár egészen a régmúltig visszatallózva elmaradt klasszikusokat, ám könnyedén bele lehet nyúlni nettó időfecsérlésbe, igazolván, hogy nem véletlenül került perifériára a szelektáció során az adott film. Mielőtt különösebben hangot adnék a véleményemnek az Argo 2-vel kapcsolatban, szögezzük le, hogy az első rész a kedvenc magyar filmem, a hazai filmgyártás nem túl impozáns palettáján. Nem vártam mást, mint egy puszta folytatást, mely újabb poénokkal rukkolva elő szórakoztat el a rövidke másfél órára és a magyar filmektől szokatlanul látványos és (Guy Ritchie-féle) stílusos jelenetekkel operál, ám ez messze nem valósult meg, sőt ilyen borzalmas filmet keveset láttam életemben, és amíg az első résznek csupán a vége hozta a tipikus magyar filmes zagyvaságot, addig a folytatás minden minutumában.

A csupán körvonalakban létező történet ismétli önmagát, de lényegében nincs, ebből fakadólag a cselekmény is egy óriási zagyvaság, de ami még elszomorítóbb, hogy teljes egészében poén mentesre sikerült az alkotás, mert az nem vicces, hogy a filmben kiejtett minden második szó káromkodás. Na persze, annak is megvan a maga helye, de amikor csak arról szól a film (lásd pl. Ted 2), akkor az éppen az ellenkező hatást éri el és elszomorítóan alpárivá és primitívvé válik, mellőzve az első részre jellemző szituációs poénokat is.

Külön ínyencség, hogy ez a kifejezetten suttyó film (a fogalom lehető legrosszabb értelmében) az adófizetők pénzéből is készült, és a dolog pikantériája, hogy annak ellenére, hogy a néző egyszer már fizetett eme értékelhetetlen elmeroncsoló „alkotásért”, a mozijegyért ismételten bedobhatja a zsetont a perselybe. Jó dolog, hogy nem csak a kutyát sem érdeklő művészfilmeket szponzorálják állami, azaz bocsánat, az állampolgárok pénzéből, ám előzetesen nem ártott volna a forgatókönyvbe kukkantani, mielőtt kidobták volna az ablakon a pénzt eme nézhetetlen, unalmas, poénoktól mentes és alpári zagyvaságra. Árpa Attila megmondta, hogy a kritikusok véleménye nem érdekli, csupán a mozijegyek eladásai… sokat sejtető kijelentés, főleg, hogy sokan előzetes véleményezés nélkül, minden nemű ismeretet nélkülözve ültek be a vetítő terembe, még csak halovány gyanú árnyékával sem rendelkezvén, hogy itt valami merénylet készül a nézővel szemben. Azon kritikusok pedig, akik méltatták a filmet, nem tudom, hogy melyik verziót nézték, de az is lehet, hogy eltévesztették a termet.

Örülök, hogy a filmeket nem értékelem pontskálán, mert az Argo 2 esetében nem létezne az a negatív szám, mellyel ki tudnám fejezni az értéktelenségét. Ez valahogy a nulla alá csúszna be, mivel a nézőt is suttyónak tekinti, de ha még én véleményezném így, csakhogy ismerősi körömben utánakérdezve, senki sem tudta végignézni a filmet.

Műfaj: akció vígjáték

Műsoridő: 95 perc

Debütálás: 2015.

Rendező: Árpa Attila
Forgatókönyv: Árpa Attila, Huszár Péter, Trunkó Bence

Főszereplők: Kovács Lajos, Scherer Péter, Bicskey Lukács, Kiss József, Kulka János, Csuja Imre

Zerko