Ismételten a DC univerzumhoz nyúlt a NetherRealm stúdió, ezúttal a Mortal Kombat hősei távol maradnak és egy vegytiszta történetet kapunk, ahol a képregényhősök összecsapnak az elvetemült gonosztevőkkel.
Azt azért azt le kell szögezzem, hogy nem vagyok a képregények és hőseinek kedvelője, kifejezetten nevetségesnek tartom a harisnyába öltözött és alsónadrágjukat kívül hordó karaktereket, melyek kizárólag a képregények hasábjain férnek meg, a mozivásznakon csak fokozódik a röhejességük, főleg ha egy az egyben ültetik át őket. A DC univerzumra, a véleményem szerint nagyon szerény és fantáziátlan felhozatalú karaktereire pedig ez fokozottan igaz, összességében véve alig akad egy-két főszereplő, aki nem húzható be a skatulyába, mint a Vasember, Hulk, a jelentősen kirívó Penge, vagy éppen a kedvencemnek mondható, épp a DC zászlaja alá tartozó Batman. Következik is ebből, hogy az Injustice: Gods Among Us közelébe sem merészkedtem volna, ha a Warner nem osztogatja ingyenesen konzolokra, ezt az ajánlatot viszont nem szabadott kihagyni, hogy közelebbről is megismerkedjek az Igazság Ligája univerzumával, de még inkább a játékkal, ami született belőle. Lássuk az ajándék ló fogát.
De még mielőtt konkrétan a játék bemutatására térnék, szükséges hozzá a nagyobb címek ismerete, azaz a három nagy konkurens, a Street Fighter, a Tekken és a Mortal Kombat ismerete (de említhetnénk még a Soulcaliburt is a maga keményen taktikus vonalával), egyikük gyors tempójú taktikusságot, a másik sebes játékmenetet és látványos kombókkal teli harcot, amíg a harmadik szintén szemfülességet követel meg gyors reflexekkel párosítva, a lassú tempójú, a harcművészeti stílusokat a Tekkenhez képest teljesen másképp tálaló, roppant nehéz kombózással rendelkezvén. Mivel a DC jogokkal rendelkező Warner kötelékébe tartozó Mortal Kombat alkotóitól érkezett a játék, egyenesen következik, hogy utóbbit kapjuk, a szériára, de egyben a képregények világára is jellemző sötét és komor látványvilággal párosítva, a játékmenet viszont azon ponton sántít, hogy a harcművészeti stílusok elmaradnak, minden karakter egyedi mozdulatokat kapott, aminek végeredménye, hogy ilyen vontatott és lassú verekedős játékkal még nem akadt dolgom, még annak ellenére sem, hogy az MK-hoz képest nem szerényebb a mozdulat repertoár.
Lényegében ez volt a fekete leves, bár egy verekedős játéknál sarkalatos pontot jelent, és érdekes módon a sajátos különleges támadások némileg elmossák ezt a lassú tempót, minden karakternek egyedi, rá jellemzően kialakított „dobási” technikája van, és egy gombnyomással aktiválható kisebb bónusz (sebzés növelő, sebesülés redukáló, vagy valami védelmi cucc jelenik meg a karakter körül), ezek mellé jönnek még a speciális támadásai, és az MK-ból átemelt, az X-Ray-hez hasonlatos brutál sebzést okozó támadás, amihez szintén egy mércét kell feltölteni, hogy elindítsunk egy nagyon látványos átvezető filmhez hasonlatos spéci pofonosztást, mint ahogy Batman lesokkolja az ellenfelét majd a Batmobilt behívva gázolja el, Superman az űrbe üti ellenfelét, majd onnan vissza, a Zöldlámpás egy egész sor arzenált idéz meg ellenfele gyengítésére, Joker tortadobással bénítja meg a másikat, hogy válogatott eszközökkel püfölje, majd egy RPG-vel adja meg a kegyelemdöfést, amíg Aquaman szigonyára döfi ellenfelét és a cápákkal zabáltatja fel őt. Viszont, ha a mérce nem telt meg, akkor is indíthatunk egy, a Dragon Ball Z: Budokai szériából ismeretes, a két karakter egymásnak feszülésére kihegyezett támadást, ami arra épül, hogy az ellenfél eltalálja-e az általunk nyomott gombot, ennek függvénye, hogy sikerrel vagy védelemmel végződik a csapás, minél telítettebb a mérce, annál több gomb közül választhatunk, és annál kisebb az ellenfél esélye.
A repertoár kiegészül a pályákon található eszközökkel, melyek nem minden karakterrel aktiválhatóak, például egy autót Batman nem fog felkapni és elhajítani, de Superman már igen, előbbi inkább a háttérben parkoló motorra pattan és gázolja el az ellenfelét, illetve különféle, szintén a harc hevében a megfelelő helyre kerülve aktiválhatunk csapdákat, például alaposan odapörkölve a lángokat köpő szobrokkal. Az egészet megfejeli, hogy a pályaszéleknél bevitt erőtejesebb ütésre, ellenfelünk métereket repülve tör ripityára mindent, egy új helyszínen landolva. Ezek az apróságnak mondható, de mégis a játékot jelentősen színező dolgok azok, amik képesek elmosni az alapmozdulatok szerénységét és lassúságát, de sajnos még így is a vontatottabb és a gyenge repertoár végett önismétlésekre támaszkodó küzdelmeket nyújtva, melyek a szokott módon a köridő lejártáig, vagy az ellenfél kiütéséig tartanak, annyi csavarral (ami külön tetszett), hogy a győztes a megmaradt életerejét viszi tovább a következő körre, ha úgy alakul, akkor csupán egy pofon erejéig tartva a küzdelem, ezzel viszont feszültebbé és pergősebbé téve a meccseket.
A sztori mód adja a játék velejét, egy nagyon jó, és még a képregények világában kevésbé jártasakat is odaszegező történetet írtak az alternatív univerzummal, azaz hőseink Jokernek köszönhetően, egy olyan világba kerülnek, ahol Superman az őt ért tragédiába belekeseredve vált gonosztevővé és a Ligát felhasználva vezette be a One Earth diktatúráját, hogy fenntartsa a rendet, az események egy részén már a vendégeskedő hősök dimenzióját is fenyegetve, így alapos indokkal szolgál, hogy az Igazság Ligája az alternatív világ gonosztevőivel fogjanak össze, hogy a rendszert megdöntsék. A mindig más karaktert irányítás alá vonó történet 4 óra alatt lenyomható, de mindvégig szórakoztató marad, és érdekes minijátékokkal van megspékelve, érdemes is itt kezdeni a ringbe szállást, mert remek bemelegítő, egy hangzatos, ám kevésbé működő nehézségi szintezéssel megtámogatva, aminek lényege, hogy alapjáraton normálon indul a játék (ez külön állítható, de nem a sztori elején, hanem a beállításoknál), majd ha a játékos túl profin tolja a meccseket, akkor az ellenfeleket nehezebb szintre skálázza, ha viszont megakadna valahol, akkor lejjebb. Nagyon jól hangzik, de ez a gyakorlatban úgy működik, hogy összesen négyszer kalapált el a közepes nehézségi szinten a program, és nem azért mert ennyire profi lennék a tőlem valamivel távolabb eső verekedős műfajban, mert a Mortal Kombat játékokban, ugyanezen a szinten, negyvenszer is kikapok, mire célt érek. Az egészet le lehet egyszerűsíteni (szintén a hasonlítgatás alanyához mérten), hogy ha sokat nyersz, elkezd csalni a gép, ha vesztesz pár meccset, akkor pedig meg sem moccan az ellenfél, és inkább az utóbbi a jellemező vereségtől függetlenül, ezt visszacsatolva az egyszerűen sutának nevezhető mozgási repertoárral és lassúsággal, bizony elég unalmas tud lenni maga a játékmenet.
Szerencsére jelen esetben is fellelhetőek az új generációs Mortal Kombatekre jellemző kihívások, egy külön szekcióban megtaláljuk a klasszikus arcade ranglétrát, survivor módot, különféle kritérium szerinti összecsapásokat, amíg egy másikban temérdek, összesen 240 challenge szerepel, egyfajta pár perces minijátékokat prezentálva, az Ultimate Editionnel pedig nem csak ezek száma növelhető, hanem további négy karakter, Zod, Zatana, Batgirl, Lobo, az MK-ból kölcsönzött Scorpion, és a legdinamikusabb karakternek mondható Martian Manhunter is bekerül a kínálatba, magyarán brutális mennyiségű tartalom akad, csak az érdeklődést nem igazán tartja fenn. És akkor ennek kapcsán jegyezném meg, hogy a szereplők között nem csak az egyéni és spéci mozgásokban van jelentős különbség, hanem sebességükben és kombó képességükben is, így akadnak nagyon gyengének és erősnek mondhatóak, annak függvényében, hogy milyen mozdulatai vannak és mennyire fűzhetőek ezek össze, tehát nem mondanám, hogy egyensúlyban lenne a játék, mert az utóbb említett karakter például kirívóan erősre sikeredett... de hát DLC tartalom ugyebár. És persze ott van a kétjátékos összecsapás is, rajtkor az online szekció nagyon gyengén, sorozatos összeomlásokkal indulva és maradva meg ebben az állapotban egy jó ideig, de sokat nem veszít, aki nem megy a közelébe, mert a győzelem érdekében, a darabosságból eredően mindenki egy-két mozdulatra van ráállva, amíg a támadási mérce fel nem töltődik.
Elég sok negatívum hangzott el, pedig ezek inkább az élbolyban tobzódó játékok ismeretében és az azokkal történő összevetés során bukkannak elő, számomra is, annak ellenére, hogy messze nem mondanám magam szakavatottnak a műfaj tekintetében, így ha összegezzük az elhangzottakat, akkor egyértelműen levonhatjuk a következtetést, hogy általánosságban véve, érthetetlen módon lett túlértékelve a játék (feltételezem a teszterek rendelkeztek erős vonzalommal a DC univerzum irányába). Ez a játék kimondottan a DC világának kedvelői, de inkább rajongói számára ajánlott, ők garantáltan oda és vissza lesznek a játéktól, amíg valaki szimplán egy verekedős játékot keresne, az nézelődjön tovább, mert az Injustice-nak megvan a maga célközönsége, és azon kívül már nem értékelhető jónak, viszont semmi esetre sem rossz, hanem egy a középszerűségből mindenképp kiemelkedő, gyakorta unalmas, de legalább ennyiszer szórakoztató, mégis több hibát egymásra halmozó alkotás lett, aminek oka a NetherRealm stúdió komfort zónájának elhagyásában keresendő. Bajos is ilyenkor pontszámmal értékelni egy játékot, viszont az elhangzottak mellett mindenképp segít a címet elhelyezni egy skálán, hogy mégis mekkora figyelmet érdemel. A végeredmény teljes nyitottsággal született és a szokott módon egy objektív értékelést tükröz, viszont az univerzum nagy kedvelői számra ez egy egész pontértékkel növekedhet a szubjektivitás révén, de mint verekedős játék, labdába sem rúghat a nagyobb címek mellett.
6 pont
Műfaj: verekedős
Megjelenés: 2013. (PlayStation 4, PlayStation 3, Xbox 360, PC, Wii U, PlayStation Vita)
Fejlesztő: NetherRealm Studios
Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése