Mozgókép - Mindhunter: Mit rejt a gyilkos agya kritika

Amikor még a fogalma sem létezett a pszichológiai profilozásnak.

Holden Ford az FBI túsztárgyalójaként igyekszik pszichológiai oldalról megközelíteni a túszejtőket, viselkedésükben összefüggést keresve próbálja útmutatóval ellátni tanítványait, de mivel szakterülete nem elégíti ki érdeklődési körét, ezért betársul Bill Tench ügynökhöz, aki az Egyesült Államokat beutazva járja a városokat és okosítja ki a rendőröket az FBI birtokába került elkövetői magatartásokról. A két ügynök közös érdeklődése szorosabb kötelékbe fűzi őket, hogy elsőként lépjenek a profilozás ösvényére, ismétlő gyilkosokat, mint Ed Kemper, Montie Rissell, Jerry Brudos, Richard Speck, a tényleges gyilkosságot el nem követő Charles Manson, és másokat interjúvolva meg, hogy a későbbiekben az anyagokat archiválják, kielemezzék és összefüggéseket találjanak a megszállottan erőszakos viselkedésükben, egyben feltéve az indíttatás kérdését, miközben aktív esetekbe is belefutnak, igyekezvén felhasználni eddig megszerzett tudásukat.

A széria valós, megtörtént eseményeken, a gyilkosok beszámolóin, valamint John E. Douglas és Mark Olshaker - a profilozás úttörői - dokumentarista kötetein alapszik, a Hetedik rendezője, David Fincher által indítva útjára, a nézőt a hetvenes évekbe visszakalauzoló sorozatot, hogy a lehető legmélyebb betekintést nyerjünk arról, miként vette kezdetét a profilozás művészete, egyben apránként kibontva, hogy mi is motiválja valójában a sorozatgyilkosokat, elsősorban személyes indíttatásaikra fókuszálva.

Láthattunk már néhány sorozatot az erőszakos bűnelkövetők profilozásáról, elég a legismertebb és legrégebben futó szériát, a Gyilkos elméket említeni, mert a legkiválóbb ellenpélda is egyben a Mindhunterrel szemben. Jelen esetünkben egy terjedelmesebb, epizódonként jelentősen összefüggő cselekményt szemlélhetünk, ami elsősorban a pszichopatákkal készített interjúkra és azok megszervezésére fókuszál, a felmerülő ötlet kibontakozására, miközben Holden és Bill aktív esetekbe is futnak, ahogy a városokat járva adják át megszerzett tapasztalataikat a rendőrség számára, lehetőséget nyerve alkalmazni és a gyakorlatban bevetni ezeket, nem mellékesen az elvárt eredményt felmutatni a szakterületük létjogosultságát igazolva, hol játszi könnyedséggel látva a tetthely mögé, hamarjában felfedve a gyilkos kilétét az elkövetés formájából kiolvasva, számos esetben - már csak a valós események feldolgozása végett is -, eredménytelenül zárva a nyomozást. Még ha a tettes meg is kerül, ez a sorozat nem a happy endekről szól.

Annál inkább erről az úttörő munkáról, ami önmagában tömény feszültséget hordoz, amikor a kiváló színészi játékkal megszólaltatott gyilkosok feltárják felkavaró titkaikat és részleteiben mesélik el, hogy mi is rejtőzik koponyájuk sötét zugaiban. Mindenki hétköznapi emberként tekintett rájuk, mindaddig, amíg kényszereiknek szabad utat engedve élték ki gyilkos és szadista vágyaikat, éppen ezért nem is fogja mindenki gyomorral bírni az epizódokat, annak ellenére sem, hogy egy-két fotótól eltekintve, minden csak szóban hangzik el, de ilyen borzalmak esetén, bőven elegendő is, hogy felkavarja a nézőt.

A feszültséget csak fokozzák az aktív esetek felbukkanásai, ahol más-más szériától eltérően, továbbra is a dokumentarista vonalon haladva, apránként fedik fel az elkövetők személyét, a lassú tempó ellenére is igencsak izgalmas eseményeknek engedve teret, ami a második évad végére csúcsosodik ki az atlantai gyerekgyilkos kapcsán, szigorú kereteit egy-egy archív felvétel bevágásával szemléltetve, egészen különös hatást érve el a realitás talaján mozgó, a szokványosan feszes tempójú, pergősebb és sikerrel záruló szériáktól eltérően, és pont ez a két vonása az, amiért nem feltétlenül ajánlható bárki számára.

Mert egyfelől különösen kegyetlen dolgokat tárnak fel, másfelől a realitás teret enged annak is, hogy a lagymatag első három epizódból kirobbanó cselekmény időközönként leülepedjen, ritkán, de a vontatottság érzetét keltve, főképp, amikor a főszereplők magánélete kerül terítékre, ellentétben Bill személyével, mert nála ezen a téren is egy igen érdekes mellékszálat szövögettek az adoptált gyermekével. Utóbbi kivételével visszább is lehetett volna venni a mennyiséget, hisz egy-egy karaktert inkább a folytonos munkahelyi összetűzések és ellentétes vélemények alapján fogunk megkedvelni, vagy éppen válik ellenszenvessé, a Holden manipulatív és a protokollt elvető hozzáállásával állandó parázsvitáknak engedve teret, ami tovább színesíti az amúgy sem feszültségmentes eseményeket, az iroda kibontakozásával újabb és újabb szereplőket vonva be a csavaros fejleményekbe.

Ezekből következik, hogy elsősorban azoknak ajánlott, akik egy a realitás talaján mozgó filmre vágynak, kimondottan a téma és a profilozás történelme iránt érdeklődnek és elviselik a töményen adagolt szóbeli borzalmakat, miközben az elkövetők elméjének sötét zugai feltárásra kerülnek. Másodsorban pedig mindenkinek érdemes egy próbát tenni vele, aki egy különleges hangulatú, de egyben nyomasztó thriller sorozatot keresne, és nem elégszik meg a felületességgel, de nem is riad meg a valóságtól, hogy egy-egy jelenet beégjen a retinájába, fülében pedig felcsendüljön az a hátborzongatóan különleges zenei aláfestés, ami jellemzi az epizódokat.

Mind témájában, mind pedig megvalósításában egy páratlan sorozatról van szó, ami a keményvonalas thriller kedvelőknek ajánlott, egyedüli hibája, hogy időnként minimális vontatottság érzetet képes kelteni, és nem is a dokumentarista jellege, hanem a némi időhúzó mellékszálak végett, és ha már olyan dolgokat kell felhánytorgatni, hogy a második évad sminkesét remélhetőleg nem alkalmazzák több filmnél, akkor bizony tényleg egy különleges alkotásról beszélünk, aminek botlásai messze eltörpülnek a legnagyobb probléma mellett, hogy nem kapott folytatást a második évad után, így a történet egy része is el lett vágva, ezzel óriási űrt hagyva maga után.

Műfaj: pszichológiai thriller

Műsoridő: 60 perc

Epizódok száma: I. évad - 10 rész, II. évad - 9 rész

Debütálás: 2017-2019.

Rendező: David Fincher, Carl Franklin, Andrew Douglas, Tobias Lindholm, Andrew Dominik, Asif Kapadia

Forgatókönyv: John Douglas és Mark Olshaker könyvei alapján Joe Penhall, Joshua Donen, Courtenay Miles, Jennifer Haley, Liz Hannah, Doug Jung

Főszereplők: Jonathan Groff, Holt McCallany, Anna Torv, Hannah Gross, Joe Tuttle, Stacey Roca, Albert Jones, Cotter Smith, Michael Cerveris

Zerko