Mozgókép - Mi (Us) kritika

Hívatlan látogatók a föld alatti pokolból. 

Jordan Peele méltán nagy sikerű és idővel majd biztosan klasszikussá váló alkotása, a Tűnj el! után essék némi szó baklövéséről, a Miről is. Már a cím is érdekesen hat, a kiadott és ügyesen vágott előzetes pedig többet sejtetett, mint amivé valójában vált a film, de továbbra is egy misztikus vizeken evező, csak már a horror műfajába eső alkotást szemlélhetünk meg az író/rendezőtől, a félresiklott és erőltetett alkotói vágynak köszönhetően ezúttal közelébe sem lépve a nevét ismerté tevő alkotásnak. 

Már a kezdeti képsorok megágyaznak a misztikumnak, de inkább nevezném egy szürreális hangulatnak, ami övezi a teljes terjedelmet, a borzongásnak és félelemkeltésnek már csak röpke percekig engedve teret az elbaltázott, nem átgondolt, erőltetett és nem kellőképpen kidolgozott történet és jelenetek végett. A film végére megérik az emberben a gyanú, hogy egyetlen momentumból nőtte ki magát a film: Mi történik, ha az ajtóban saját magunkat pillantjuk meg, mint hívatlan vendéget? 

Peele fejében ez a jelenet foganhatott meg elsőként, amikor is a család háza előtt felbukkannak a rémisztő, néma idegenek, hamar leleplezvén, hogy alteregójuk látogatta meg őket (ezzel nem lövök le semmi meglepetést, garantálom), és egyben a film egyedüliként értékelhető pár feszült és ijesztő percét szolgáltatva ezzel, de már messze nem bontva ki az Elhagyott szoba, vagy a Hívatlanok (ha nem láttátok volna, mindkettő erősen ajánlott) felállására építkező és számos lehetőséggel bíró helyzetet, inkább kapkodva el a leleplezést és otromba módon csapva át horrorba az addig hangulatában sokkal többet sejtető történet. 

Ugyanis Peelenek nem hogy a jelenetet nem sikerült kibontani - ami valóban lehetett volna egy remek kiindulópont -, de történetet sem sikerült felhúznia köré és egy misztikumokkal nyakon öntött, de minden ködösítés ellenére is egy ezer sebből vérző és teljesen abszurd sztorit kapunk az alteregók magyarázatára, méghozzá elég hamarjában, hogy más már ne is maradjon hátra, mint a család roppant sablonos és immár érdektelen vesszőfutása, a hangulati morzsákat már végképp szétzúzva, amikor kiderül, hogy a szomszédok is ugyan ekképp jártak, sőt globális fenyegetéssé vált a családtól kiinduló veszedelem, a film végére szánt meglepetés pedig az első percben kitalálható. 

Kicsit összefoglalva, senki nem veszít semmit, ha kihagyja ezt a filmet, ajánlani sem tudom, még csak a műfaj kedvelőinek sem, mert totális zagyvaság az egész, próbálván megmagyarázni a dolgokat, ami végül nem sikerül, csak még jobban belegabalyodik a saját maga szőtte történeti szálakba, egy olyan abszurditássá állva össze még a nyitottabb néző számára is, hogy csak a fejét fogja a sületlenségektől, ennek ellenére még menthető lett volna a dolog, ha Peele nem sétál el a megannyi lehetőség mellett, ami két dologra enged következtetni: az író vagy kimerült nagy sikerű alkotásával és több már nem is rejlik benne, vagy pont annak sikere kapcsán kapkodva előállt egy minden tekintetben összecsapott fércművel, mindenesetre zagyvaságokra alapozva, bárki tud hajmeresztő történeteket írni.

Műfaj: misztikus horror

Műsoridő: 116 perc

Debütálás: 2019.

Rendező: Jordan Peele

Forgatókönyv: Jordan Peele

Főszereplők: Lupita Nyong'o, Winston Duke, Elisabeth Moss, Tim Heidecker, Shahadi Wright Joseph, Evan Alex, Madison Curry

Zerko