Mint a címben is szereplő Lost sorozatban, egy rejtelmes sziget, amit egy mindent magába szippantó vihar övez és nem ereszt, amíg meg nem fejtjük titkait.
Bőségesen ideje volt a Tomb Raider rebootnak, a kérdés csupán az volt, hogy ezt milyen formában is lehetne véghez vinni, hogy mindenki kegyét elnyerje, egy patinás sorozat esetében (ami kemény hullámvölgyeket is megélt) még fokozottabban kell ügyelni az alapok lefektetésére és a játékelemek vegyítésére, de hát erre remek példaként szolgált a Sony exkluzív címe, az Uncharted, hogy mégis milyen irányba lenne érdemes elmenni, hogy működjön is az újragondolás és népszerűségre is szert tudjon tenni.
A történet esetében nem mentek messzire az írók, mert tényleg a Lost sorozat keretét rántották elő a fiókból, oly mértékben, hogy felmerült bennem a gondolat, annak idején de szívesen láttam volna viszont ezt a játékmenetet a hivatalos adaptációban, a faék egyszerűségű iparos munka helyett. Elsődleges célunk jelen esetben is a túlélés lesz, méghozzá igen szélsőséges formákban, mert Lara úgy esik és puffan, hogy azt már szinte érezni, de hogy az első egy órában meg kellett volna halnia a tüdejét harmadjára átszúró szögvastól vagy a csontjait szilánkosra törő és hátralevő életét legjobb esetben is kerekesszékben töltő zuhanástól, az bizonyos, így kissé át is estek az írók a ló túlsó oldalára.
Nem lenne izgalmas a játék ellenfelek nélkül, így a sziget nem éppen lakatlan az emberi jogok alapjait sértő megmozdulásokkal operáló szektának köszönhetően, akik szintúgy kikívánkoznak a tenger ölelte területről, csak kissé más elképzeléseik vannak, kellőképpen megágyazva a több órás csetepaténak, hogy íjjal, pisztollyal, gépfegyverrel osszuk a fejlövéseket, hol settenkedve csendben téve el láb alól a dzsungelben, a romok között, vagy éppen bunkerekben (miért is maradt volna ki) járőrözőket, hol pedig a túlerővel szemben kevésbé ajánlott Rambo Croft stílusban a shotgunt is előrántva szórva az ólmot, egy fantasztikusan működő gunplay és fedezékrendszerrel kialakítva, hogy az akció legalább annyira gördülékeny és élvezetes legyen, mint az akrobatikus mutatványokkal leküzdött akadályok, vagy a kiváló logikai feladványok megoldása a tovább vezető út fellelésére.
Természetesen az idő nagy részét ezekkel az útvonal keresésekkel és az azokra történő felkapaszkodással fogjuk tölteni, már ezen a ponton megmozgatva az agytekervényeket, kiválóan kialakított, nem mellesleg lélegzetellátóan szép látványvilággal rendelkező pályákat gyűrve le, melyek a folytonosság végett inkább nevezhetőek szinteknek, számos, szintén fifikásan megközelíthető gyűjtögetni valót és a logikai feladványokat tartalmazó sírokat felkutatva. Persze feladványokba a történet előrehaladtával is botlani fogunk, de semmi esetre sem tanácsos kihagyni a gyűjtögetni valók térképét rejtő kincses ládát, amihez vezető út kialakításában a fejlesztők nem szerénykedtek komolyabb kihívásokat jelentő, főképp a fizikára épülő feladványokat kreálni, melyek teljesítéséhez még ügyességünket is be kell vetnünk a platformok között.
A három jól elkülönülő, illetve az utóbbi kettő párban járó játékelem, ami majdhogynem tökélyre van csiszolva, köröket verve az Uncharted szériára, megfűszerezve az egészet a tevékenységek után szerezhető tapasztalati ponttal, ami szintlépéseket, majd különféle képességek megnyitását vonja maga után - más kérdés, hogy vannak létszükségleti perkek, de legalább a fele felesleges és még a hard szint is könnyedén lenyomható ezek mellőzésével -, ugyanígy az arzenál esetében, az elszórt alkatrészeket tartalmazó ládákkal nem csak a fejlesztésekhez nélkülözhetetlen alapanyagokat, hanem az upgrade-hez szükséges alkatrészeket is szerezhetünk, hogy a tábortűz mellé telepedve készüljünk neki a következő kihívásnak, vagy ha úgy tetszene, visszautazzunk a kihagyott feladatok teljesítéséhez.
Érdemes is élni a lehetőséggel, mert élménnyel teli kihívásokat garantál, mondom ezt úgy, hogy nem igazán kedvelem a gyűjtögetős elemeket, mégis összeszedtem mindent, mert a meglepően terebélyes (de egyáltalán nem nagy) és szövevényes utakkal, rejtekhelyekkel rendelkező területek felfedezése az akadályok legyűrésével, páratlan élményt képes biztosítani, nem kis mértékben tolva meg a játék szavatosságát, főleg, ha elveszünk még az olyan apróbb tevékenységekben, mint a vadászat, vagy a minden területhez tartozó különféle kihívások, bár azt megjegyzem, hogy érdemes a sztoritól elkülöníteni ezeket a részeket és a későbbiekben visszatérve teljesíteni, mert kettő az egyben kizökkenti a játékost a történetből és csorbít annak élményén, veszítve a sodrásból válik darabossá, ha úton-útfélen letérünk minden apró-cseprő dologért.
Már csak azért is mert kimondottan filmszerűek az események és a komplett körítés, a nem túlgondolt történet mégis érdekes és tartogat feszültséget, főképp a természetfeletti erők megbolygatásával, de tény, hogy a vége felé már feleslegesen van csavargatva a még egy-két órányi tartalom beszuszakolása végett, ami így egy terjedelmes 12 órás kalandot tesz ki, és ha nekifutunk a sírok feltárásának, a feladványok megoldásának és az elrejtett dokumentumok, relikviák és GPS jeladók begyűjtésének, valamint a kihívások teljesítésének, 20-22 órát is szavatol a játék, ilyen terjedelem esetében, a műfajtól szokatlan módon, mindvégig fenntartva a színvonalat.
A Definitive Edition különlegessége elsősorban a látványvilágban rejlik, mert a PC-s ultra beállításoknak megfelelő verzió landolt PS4 és Xbox One konzolokon, tartalmában csupán egy opcionális sírral lett megtoldva. Csak mellékesen térek ki a nagyon népszerűtlen multiplayer részlegre, ami csak azért született meg, hogy az is legyen, teljesen érdektelen és szót sem érdemel. viszont magába a kampányba egészen apró hibák csúsztak be csupán, az említett elnyújtott és a végére már a vontatottság érzetét keltő történet mellett a szinkronra lett volna még mit gyúrni, nagy ritkán belefuthatunk Lara abnormális reakciójába, ha a platformok között odaugrunk, ahova nem szabadott volna, de a nagyon jó, élethű animációk ellenére, pont ezen a ponton találtam a legzavaróbb dolgot a játékban (egyben ez remekül példázza, hogy nem is igazán akadnak gikszerek), hogy távolabbra eső platformok esetében a karakter olyat ugrik, ahogy Superman repül a levegőben, ami elsőre mulatságos, sokadjára inkább zavarja az ember szemét.
Azt hiszem a Crystal Dynamics számára nem kell tanácsokat osztogatni, hogy hogyan is nyúljanak hozzá egy Tomb Raider játék rebootolásához, egy kiváló akció-kalandjátékot hoztak össze, ami köröket ver riválisaira, nem félvén a pergős akció és az útvonal kereséssel egybekötött kihívásokkal teli platformelemek mellett azok igényeit is kielégíteni, akik a műfajtól elvárható komolyabb logikai feladványokra vágytak, fittyet hányva arra, hogy sokak számára riasztóan hat a gondolkodás. Akció-kalandjáték kedvelőknek egyszerűen kihagyhatatlan, a műfaj kedvelői garantáltan meglelik benne számításaikat, de mindenki számára erősen ajánlott legalább egy próbát tenni vele, magam sose voltam a széria kedvelője, sőt alig-alig játszottam vele, a reboot viszont a fantasztikus kivitelezéssel és minőségével, határozottan meggyőzött.
9 pont
Műfaj: külső nézetes akció kaland
Megjelenés: 2013. (PlayStation 3, Xbox 360, PC) 2014. (PlayStation 4, Xbox One)
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Kiadó: Square Enix
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése