Japánnak sikerült pár olyan rajzfilm klasszikust kitermelnie, melyek örök és halhatatlan módon vannak jelen, évtizedről évtizedre újabb generációkat hódítva meg, főleg, amikor egy folytatás formájában fel is támasztják a szériát, hogy újabb tökéletes alapanyagot szolgáltassanak a videojátékoknak is.
Nehéz lenne összeszámolni hány Dragon Ball Z adaptáció érkezett az évtizedek folyamán, mindenesetre 1986-ig kell a múlt hasábjai között visszalapoznia annak, aki felkutatná az ekkor még csak Dragon Ball-ként létező első játékot, amiben a varázsfelhőjére pattant Gokuval, felülnézetből kellett az auto scrollozással beúszó ellenfeleket lecsapdosni, ez volt a Dragon Ball: Dragon's Great Exploration, ami Super Cassette Visionre jelent meg. Az első Z jelzésű epizódra 1990-ig kellett várakozni (nem sokat, mert ’89-ben indult a széria), természetesen az akkor Japánban legnépszerűbb NES konzolra jelent meg a Dragon Ball Z: Fierce Attack! Saiyan, ami a Saiyan sagát adta elő, RPG elemekkel tűzdelt, szabad világ felfedezést és körökre osztott harcokat nyújtva, csupán a sokadik epizódra tévedve a kimondottan verekedős játékok műfajába, az 1992-ben, kizárólag Japánban megjelent Dragon Ball Z: Gekitō Tenkaichi Budokai, szintén NES-re kiadott és roppant kezdetleges epizóddal.
Csak a Dragon Ball Z szériát tekintve 40 fölött van a kiadott játékok száma, és ez nem csak a hosszú múltjának köszönhető, hanem a Namco által futószalagon készített epizódoknak és a játékosok részéről örökösen jelen lévő érdeklődésnek is. A mi esetünkben, a játékokban egy új korszakot nyitó, 2002-ben PlayStation 2-re megjelent Dragon Ball Z: Budokai a legérdekesebb, ugyanis ez az epizód emelte be véglegesen a nagyobb volumenű verekedős játékok sorába, és ennek alapjaira építkezett minden későbbi folytatás, hol kisebb, hol nagyobb módosításokkal, de mindenképp nagyon hullámzó színvonalon.
A Dragon Ball FighterZ fejlesztői is ehhez a korszakhoz nyúltak vissza, hogy egyéb epizódokból is merítve (mint a Burst Limit és a Budokai 2) újradefiniálják magát a játékot, és pont a mechanika tekintetében, egy ízig-vérig kőkemény, a hardcore réteget is kiszolgáló játékot hozzanak össze, ami érdekes lehet azok számára is, akik kedvelik az anime szériát, és felkeltheti azok figyelmét is, akik ettől távol állnak, de preferálják a verekedős műfajt. A nagyokhoz illően 2D-s oldalnézetben helyezkednek el harcosaink, a kamera perspektívája kizárólag a speciális támadásoknál és kombóknál billen meg a 3D hatás érdekében, ezekből pedig akad bőségesen, még a legkeményebb réteget is kiszolgálva az egyszerű, a középkategóriás, és a leglátványosabb, de nagyon nehezen egymásba fűzhető támadásokkal.
Természetesen ezek mindegyike a karakterekhez hűen lettek kialakítva, egy letaglózó látványvilágba és káprázatos effektekbe csomagolva, ahol az élmény fokozásában legalább ennyire játszanak szerepet a különféle hangeffektek és autentikus monológok, az egészet egy a széria történelmében sosem látott minőségi rendezésben tálalva, a többi verekedős játéktól messze eltérő sebes, feszes és pergős tempójú játékmenetet prezentálva.
A püfölésre számos opció akad, legelőször mindenkinek a gyakorló módba érdemes betévednie, bármennyire is érzi magát a műfajon belül profinak, itt lesz mit tanulnia bőségesen, hogy felkészüljön az összecsapásokra. Az oktatómódon belül találjuk a kombó kihívásokat is, de betévedhetünk az egyedi beállításokkal rendelkező összecsapás gyakorlásába, hogy utána offline vagy online vessük bele magunkat 3v3 meccsekbe, azaz mindenkinek egy 3 karakterből összeállítható csapat áll rendelkezésre, és így a kombók listája a lehívható asszisztálásokkal gyarapodik.
A három karakteres felállás végett az életerőket a korábbi epizódokhoz képest lejjebb vették, amíg az időlimit ki lett tolva, de bizonyos meccsekben ezek mind állítgathatóak, a karakterszámmal és egyéb részletekkel együtt. Ha a szimpla összecsapásokkal nem elégednénk meg, akkor nekiveselkedhetünk a bajnokságoknak vagy az aréna módnak, mely utóbbi abban különbözik, hogy különféle szabályokat és győzelmi feltételeket állíthatunk, az összes PvP eredményt pedig egy világranglistán tartva számon a harci erő alapján. Végezetül akad egy sztori mód is, amit nem véletlenül hagytam a végére, mert annak ellenére, hogy szokatlan, de pozitív módon egy új történetet írtak alá, akad bőven firtatni való rajta. Legfőbb ellenségünk a kissé önismétlő, de némi újdonságot is tartalmazó lények sorát gyarapítja az Android 21 személyében, aki a Z harcosok és ellenlábasaik klónjait szabadítja a világra, egyben feltámasztva halálos ellenségeiket is, teret engedve a régi arcok visszatérésének is.
A kampány a Budokai 2-höz hasonlóan egy társasjátékszerű térképre helyezi a játékost, ahol meghatározott, de bőségesre mért lépésszámmal kell a tábla fő ellenfelét elérni és legyőzni, amíg a mobokat a százával jelenlevő és unalomig ismételt karakterek fogják alkotni, némelyiket kötelezően verve le, hogy a térkép végére jussunk, másokat pedig már csak a tápolás végett, ugyanis csapatunkat a feloldott karakterekből állítjuk össze, akik folyamatosan fejlődnek harci értékeikben a bezsebelt XP-kből. A történet maga kifejezetten jó lett volna, ha nem eresztik bő lére, mert ebben a formában rengeteg az üresjárat a három (Z harcosok, azok ellenségei és Android 21) kampányban, melyek egésze állítja össze a teljese eseménysort egy 10 órás (mindenkit leverve 12 órás) időtartamban, ami lényegében abból áll, hogy 8 órán keresztül a cselekvésképtelen ellenfeleket gyepáljuk, mint egy oktatómódban.
Ugyanis a nehézségi szint nagyon rosszul van kalibrálva, az ellenfelek csak az utolsó pár órában kezdenek el harcolni, addig tátott szájjal várják, hogy lepüföljük őket, evégett és a nyújtottsága végett eseménytelen történet miatt, kimondottan unalmas és kihívásmentesre sikerültek a kampányok, egészen a legvégéig, amikor hirtelen bekeményít a játék. Pedig az átvezetők nagyon jók lettek, a Budokai első része (abban ugyanis a játék motorjával készült filmek voltak) óta nem voltak ennyire összerakva a fantasztikus prezentációval megalkotott animációk, csak sajnálatos, hogy erről a mondatonkénti gombnyomásos továbblépésről nem tudnak leszokni, mert kimondottan remek videók lettek volna, ha ezt nélkülözik. Mindenesetre az eredeti színészeket felvonultató és remek angol szinkron (nehéz megbecsülni, hogy hány fényévvel jobb a komolytalan és béna magyartól) mellett, japán nyelven is elérhető.
Több kanállal is jutott a feketelevesből, mert kimondottan szerény a karakter kínálat, csupán 23 szereplő áll rendelkezésre (legutoljára a 2002-es epizódban találkozhattunk pont ennyivel), és ezek között akadnak ismétlődőek, más-más formájukban, mint az SS Vegeta és SSGSS Vegeta különválasztva, mivel a harcok közbeni átalakulások mellőzve lettek. Ha ennyivel nem elégednénk meg, akkor bővíthetjük a palettát jelentős mértékben, a fantasztikus ajánlatnak köszönhetően vehetünk még vagy harminc karaktert, amennyiben a játék első napos árának még kétszeresét leszámoljuk, egészen korrekt, közel hetvenezer forintos áron összehozva a teljes játékot, ami a hülyének is megéri ugyebár.
A válogatás viszont annál jobb lett, mert az összes sagából szemezgettek, így Nappától kezdve, Ginyun, Friezán, Cellen, az androidokon (érthetetlen módon a 17-es nem feloldható, pedig szerepel a történetben) át, Hit, Zamasu és Beerus személye is fellehető, amíg a Z harcosok teljes palettája jelen van, így ebben a tekintetben nem lehet panaszkodni. A vásárolható karakterek között Janemba, Cooler (hát, pont a két kedvencem) és Broly az említésre méltóak, így valójában sokat sem kell költeni, ha a komolyabb szereplőket is begyűjtenénk, mert sok az átskinezés és az érdektelen karakter. A pályák esetében viszont sokkalta jobb a helyzet, mert ennyi helyszínt még sose kaptunk az összecsapásokhoz, minden létező ismert területet megjelenítve a kínálatban.
Összességében tekintve - főleg a káprázatos prezentációt és a finomra hangolt, összetett, pergős játékmenetet -, nem csak egy nagyon jó Dragon Ball Z játékot, hanem egy remek verekedős játékot hoztak össze ezúttal, ami toronymagasan kiemelkedik a korábbi epizódok színvonalából, így az anime kedvelőinek nagyon erősen ajánlott közelebbről is megismerkedni ezzel az epizóddal, amíg a verekedős műfajt űzőknek érdemes kipróbálni, mert egy teljesen más, nem szokványos játékélményben lehet részük. Kár, hogy olyan apró, de lényeges dolgokon marad el a tökéletességtől, mint az alacsony karakterszám vagy a vontatott és kihívásmentes történet, ami érthetetlen is abból a szempontból, hogy a legnehezebben összehozható prezentációs és mechanikai elemeket tökéllyel teljesíti, majd a pofon egyszerű dolgokon elcsúszik, de a kiforrott játékmenet feledteti ezeket.
8 pont
Műfaj: verekedős
Megjelenés: 2018. (PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch, PC)
Fejlesztő: Arc System Works
Kiadó: Bandai Namco Entertainment
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése