Mozgókép - Ördög a részletekben kritika

Nehéz a thriller műfajon belül is bármi újszerű megközelítést mutatni a közönségnek, az Ördög a részletekben ezzel kísérletezik, de a csalódás elkerülés érdekében, nem árt, ha a néző tisztában van vele, hogy célja eléréséhez letér a kitaposott ösvényről.

Joe Deacon megkeseredett nyomozóként vonult vissza vidéki rendőrnek, ám a véletlen úgy hozza, hogy ismét belefut a le nem zárt ügyébe. A gyilkos visszatért és tovább szedi áldozatait, Deacon pedig bármennyire szabadulna az esettől, ami tönkretette őt, egyre mélyebben folyik bele és Baxter tanácsadójából már a társává lép elő, megérzéseit követve pedig egyre mélyebbre rántja őt is.

És itt merül fel a nagy dilemma, hogy milyen mértékben lehet csupán a megérzésekre hagyatkozni, mert Deacon kiszemel magának egy lehetséges gyanúsítottat, és miután követni kezdi, egyre inkább beigazolódni látszik ösztöne, de Sparma játszadozni kezd a nyomozókkal, akik tehetetlenek vele szemben, főleg, hogy a korábbiakban már magára vállalt egy gyilkosságot, amiről bebizonyosodott, hogy a helyszín közelében sem lehetett. A két nyomozónak a törvényen kívül kell folytatnia munkáját, hogy leleplezzék Sparma igazi indíttatását, hogy valóban ő lenne a gyilkos, vagy csupán egy őrült, aki öt perc hírnévre vágyva tereli magára a gyanút?

A sztori leírás alapján még haladhatna a szokványos thriller mederben a cselekmény, de szerencsés módon egy egészen más megközelítéssel tálalja a néző számára a kimért, feszült és lebilincselő cselekményt, első sorban a főhős Deacon, másodsorban általánosságban a rendőrök lelkivilágát és a munkájukból eredő traumákat helyezve előtérbe, hogy milyen mértékű lelki tipródásokon kell keresztül esniük a kétségekkel teli helyzetekben, amellett, hogy a rémtettek látványait is fel kell dolgozniuk a továbblépés reményében. Deacon számára ez egyik szempontból sem sikerült, és a gyilkosságok megismétlődésével azonnal magába szippantja az ügy, de magával rántja Baxtert is, és így ketten már határokat nem ismerve, megszállottan veszik üldözőbe Sparmát, aki mindenáron fel akarja hívni magára a figyelmet és keveri magát gyanúba, hogy egy macska-egér játszmát kezdjen a két nyomozóval.

Egyre ritkábban készülnek pontos egyensúlyban kimért filmek, ahol kellő mértékben tudják adagolni az összetevőket, hogy az lebilincselje a nézőt, az Ördög a részletekben esetében ez tökéletesen teljesül, mert amellett, hogy egy feszült thrillerről van szó, bőségesen enged teret a hangulat megteremtésére és egy lassú mederben terelgeti a szálakat, hogy egyre szövevényesebbé terebélyesedjenek az egyre mélyülő konfliktusokkal és újabb, múltbeli vétkek bevonásával. Szeretik a Hetedik című filmhez hasonlítani nagyon tévesen, senki se számítson egy olyan kaliberű thrillerre, mert egy teljesen más tempójú és hangulatú filmről van szó, ami a befejezésre egy teljesen más csattanót tartogat, és éppen ez a szép benne, hogy brillírozva tér le a kitaposott és unalomig ismételt sémáktól és tartja mindvégig bizonytalanságban a nézőt Deacon és Baxter nyomozása.

Ilyen patinás nevű színészeket felvonultató film esetében felesleges bármit is említeni a játékról, mégis feltétlen meg kell jegyezni, hogy mindenki brillíroz a karakterében, bár Denzel Washington csuklóból hozza a szerepet és egy pillanatig sem kell megerőltetnie magát, Rami Malek remekül alakítja a még tapasztalatlan, nagyra törő és saját védelme érdekében nagyképű nyomozót, Jared Leto pedig zsigerből nyújtja a pökhendi és magát mindennél magasabb rendűnek tartó gyanúsítottat, aki lehet éppen ezzel akarja megúszni a gyilkosságokat, hogy felhívja magára a figyelmet. Általában az elbaltázott esetekben kell kitérnem a magyar szinkronra - pont annak igen magas nemzetközi színvonala végett -, ám ezúttal éppen ellenkezőleg, annak kiválóságát kell leszögezni, főleg Leto hangja, Kaszás Gergő alakít nagyobbat, mint maga a színész eredetiben, de persze ehhez az is hozzájárul, hogy a magyar szinkronszínészek páratlanul széles skálán mozgó, egyedi hanggal rendelkeznek a remek játék mellett, a példa kedvéért kukkantsatok bele egy német nyelvű filmbe, ahol mintha minden férfi és minden női karaktert egy-egy személy szinkronizált volna.

Kissé szokatlan alkotássá állt össze az Ördög a részletekben, éppen ezért nem szabad elvárásokat támasztani vele szemben, és kell egy bizonyos fokú érettség is hozzá - ami a „hú gec a Optimus ótóbó milyen transzformátorrá alakúúút” szint felett van, tehát nem magas a léc (a maga nemében jó a transzformátorsz moziszéria, a hangsúly azon van, hogy 30-50 éves emberek itt tartanak és ezzel be is zárult minden kulturális igényük és megnyilvánulásuk, de hát Buddha azt mondja, hogy rájuk is szükség van... hogy minek azt ne kérdezzétek, mindenesetre előszeretettel szórják az értékeléseket az erre szakosodott oldalakon, feltehetőleg pont ezért, mert máshol valahogy, valamiért [nem is értem] átlépnek rajtuk és a kutyát se érdeklik) -, de még ezektől függetlenül is könnyedén előfordulhat, hogy a nézőt nem ragadja el a film egyedi hangulata, legyen bármennyire is nyitott, ebből fakad, hogy roppant megosztó értékelésekkel bír mind a kritikusok, mind pedig a mozilátogatók részéről.

Márpedig, ha valaki kedveli az életszerű, reális thriller történeteket és valami újszerű megközelítésre vágyik, akkor feltétlenül érdemes megnézni a filmet, mert, ha képesek vagyunk elvárások nélkül és kellő nyitottsággal leülni elé, akkor az első pillanatoktól magával ragadhat a precízen kimért és kellően feszült tempóban adagolt történet, kiváló rendezésben született színészi előadás, és az a megfoghatatlan, különleges hangulat, amit előbbiek és a remekül beállított, kimondottan a hangulat megteremtését célzó összekötő jelenetek és vágások teremtenek meg. Messze szó nincs egy Hetedik kaliberű filmről, sőt óriási hiba ahhoz hasonlítani, nem is egy korszakalkotó film, mint az volt, hanem egy remek thriller, amire, ha képes ráhangolódni az ember, akkor egy emlékezetes filmélménnyel gyarapodik, de ehhez elengedhetetlen ennek a stílusnak a kedvelése (most így hirtelen a Mindhuntert tudnám jó példának felhozni, stílusában és történetében is ehhez áll legközelebb), de még ennek hiányában is azt mondom, hogy egy próbát megér a krimi/thriller kedvelőknek.

Műfaj: thriller

Műsoridő: 128 perc

Debütálás: 2021.

Rendező: John Lee Hancock

Forgatókönyv: John Lee Hancock

Főszereplők: Denzel Washington, Rami Malek, Jared Leto, Chris Bauer, Terry Kinney, Natalie Morales

Zerko