John Steinbeck az Édentől keletre című regényével avanzsálódott kedvenc írómmá, született lélekbúvárként vetett papírra egy többgenerációs sorsdrámát, és miközben szövögette a több szálon futó, szövevényes történetét, örökösen megpiszkálta az emberben mélyen eltemetett kérdést a szabad akaratról és sorsszerűségről, de ha ennyire nem is mélyednénk bele a csupán sorok között megbújó filozófiába, akkor is egy roppant emlékezetes olvasmánnyal gyarapodhat az ember, nem kevésbé tanulságossal.
Nincs ez másképp az Egerek és emberek kisregényével, aki ódzkodna egy terjedelmesebb, két kötetes drámai történettől, annak kiváló bevezetőként szolgálhat Steinbeck világába, az egy délután alatt is kiolvasható Egerek és emberek, hogy az irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott, gyönyörű és lényegre törő fogalmazásával, a szavak zsonglőrködésével, mesteri karakterábrázolásával és az emberi érzelmek minden cseppjének papírra vetésével megismerkedjen.
A harmincas évek Amerikájába utazva vissza ismerkedhetünk meg a gazdasági válság közepette munkát kereső termetes méretű, de együgyű Lennie-vel, és az őt szárnyai alá vevő, apró termetű és fürge észjárású George-dzsal, akiket nagy szerencséjükre egy tanyán fogadnak be. George hamarjában felméri, hogy Lennie-re ezúttal még fokozottabban kell ügyelnie, mert számos veszélyforrást tartogat számára a hely, sejtetvén ezzel egyben a közelmúlt történéseit is, mely csak az újabb tragédia bekövetkeztekor lepleződik le, mert George igyekszik mindvégig kitartani barátja mellett, ebben a kiüresedett, főképp lelkileg elszegényedett világban, de amikor ismét bekövetkezik, aminek Lennie személyiségéből eredően be kellett következnie, erkölcsi dilemmába kerül és barátja felett neki kell ítéletet mondania.
Roppant egyszerű kis történet, roppant egyszerű cselekménnyel, mégis minden sorával lebilincselve az olvasót, elsősorban Steinbeck kiváló karakterábrázolásával, ahogy szereplőit mesterien szövi bele a történésekbe, minden irodalmi kelléke belesimulva az olvasmányba, az ember csupán annyit érzékelve, hogy ismételten egy páratlan kötet, és egyben utazás végére érkezett. Minden drámai vonulata és az érzelmi húrok pengetésének játéka ellenére, ez az író legfőbb erőssége, hogy mesél, de úgy mesél mint senki más, mert egy pillanatig sem engedi el olvasóját, hanem minden sorával odaszegezi a világába, ami annak köszönhető elsősorban, hogy bármilyen művészi készséggel is rendelkezik egy író, előbb-utóbb a kreativitás apadása, a műfaji követelmények és a már sikerrel szerzett bevétel hajszolása végett, aláveti magát utóbbiak követelményeinek, ellentétben ezzel Steinbeck, aki nem ismer korlátokat és úgy festi meg történetének képsorait a szavak erejével, hogy kizárólag mesélni valóját tartja szem előtt.
Feltétlen ajánlott, főképp azok számára, akik kedvelik a minden egyszerűségük ellenére is mély, drámai történeteket, azoknak, akik belépnének és megismerkednének Steinbeck páratlan irodalmi készségeivel szegélyezett világába. Feltétlen ajánlott mindenkinek, és lehet úgy tűnik túlmagasztalom, de lássuk meg az értékeket, ha valaki nem értené ennek teljes valóját, akkor olvassa el még egyszer, vagy inkább az Édentől keletre köteteit.
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése