Váltig állították a film készítői, hogy többről lesz szó, mint egy remake-ről, vagy szimpla nosztalgia faktorra játszó önismétlésről. Hát, még ha az lett volna, de ez kevesebb egy újrázástól is, közel két évtized elteltével a folytatás még mindig az első részből táplálkozik, mint tette annak idején a második és a harmadik rész is, csak ezúttal roppant kínos és gyermeteg módon, kifigurázva a filmipar trendjeit, miközben beáll a sorba és a tükörben köpi le saját magát is.
Félig egy folytatásról, félig pedig egy rebootról van szó a Mátrix: Feltámadások esetében, miközben a Star Wars: Ébredő erőhöz hasonlóan (de az legalább színvonalas és jó volt), bújtatott módon ismétli önmagát, minden korábbi állításra rácáfolva. Folytatás, mert történetében mégiscsak a trilógiát záró befejezés után veszi fel a fonalat, ugyanakkor reboot, mert gyakorlatilag újra is kezdené a sztorit, de teszi ezt úgy, hogy ismétel mindent és az első rész cselekményét láthatjuk újrakeverve, mert főszereplőink, Neo és Trinity újra a Mátrixba börtönözve élik rabszolgasorsukat és termelik az energiát a gépek számára - hogy ez hogyan lehetséges, azt nevetséges pár másodpercben áthidalták az írók -, de szerencsére jön a való világból a segítség - nem, nem a Stohl Buci -, és Neo elméjét ismét felszabadítják, hogy ne kelljen a Mátrix videojáték negyedik részét elkészítenie (!), ezzel egyben egy fricskát is mutatva a Warner vezetősége számára, akik másfél évtizede nyaggatták Wachowskiékat a folytatásért… most sem kellett volna kötélnek állni.
Főleg, hogy furcsán is hat ez a fricska - ja, persze a sztori, ezzel azért elmegy durván egy unalmas óra, hogy a maradék másfélben Trinityért küzdjenek -, amit a bő évtizede kezdődött, kreatív hiányos, mára már alaposan beérett, homogénné és rettenetes színvonalúvá vált filmiparnak mutatna, mert miközben az írók papírra vetették ezeket a sorokat, maguk sem csináltak mást és egy rókabőr epizódot hoztak tető alá, amikor már a második rész színvonala is bezuhant a '99-es mozi alá - de még jó volt, és jelentős mértékben tágította az univerzumot is, látványos akcióval megspékelve -, majd le kellett zárni a trilógiát és jött a borzalmas harmadik rész, melynek nem csak lezárása, hanem színvonala is eltemette örökre a Mátrix címet.
Gondoltuk ezt, de aztán mégis jöttek a hollywoodi sírrablók és elkezdték kihantolni a címet, hátha mégis rejtőzik benne még pár dollárköteg, na, ennek eredménye lett ez a borzadály a Feltámadások alcímmel, ami igazából azt sem érdemelné, hogy az ember foglalkozzon vele és szóra méltassa, ordas hibáiról és jellegtelenségéről beszéljünk, de hogy megalapozottak legyenek a jelzők, legalább röviden tekintsük át a sorakozó problémákat.
Gyakorlatilag az első rész sztoriját kapjuk szóról szóra, csak fordított felállásban, Neo akarja felszabadítani Trinity elméjét, nem átalkodtak a készítők a nosztalgiázásra is hatást gyakorolni, ezért számos anyagot felhasználtak és snitteltek az első részből, de nevetségesen illesztve ezeket a cselekménybe és a jelenetek közé. Szintén a nosztalgia érzetre hatást gyakorló szándékkal rángatták vissza Morpheust és Smith ügynököt, de Laurence Fishburne és Hugo Weaving nélkül, előbbit meg sem keresték, ami nagy rejtély, de majd Weaving sztorijából leszűrhetjük, hogy mi lehetett az oka, ugyanis ő már a forgatókönyvet tanulmányozta, de gyengének tartotta és kritikákat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, majd mikor a forgatások ütköztek egy színházi szerepével, Lana Wachowski kapott az alkalmon és berekesztette a tárgyalásokat, nem akart többé egyeztetni a színésszel.
Ez még bőven lehetne bocsánatos bűn is, hogy két kultikus karakter eredeti alakítói távol maradnak, de történt, hogy Wachowski kiherélte mindkét figurát és rájuk sem ismerni, gyakorlatilag kizárólag a nosztalgia faktor végett vannak egyáltalán mellékszerepben, csupán névlegesen, teljesen jellegtelenül, itt-ott felbukkannak gyalázatos alibi jelenetekbe szőve, és itt csatolnék vissza Neo és Trinity karakterére akikre szintén ez jellemző, Neo egyébként sem volt az a kidolgozott és mélységekkel rendelkező figura, de a sekélyes forgatókönyv rálicitál minden korábbira, így minden szereplő csak árnyéka önmagának, de hát ennek oka abban rejlik amit említettem, és amit Weaving is megfogalmazott.
Az egykoron a Mátrix filmek stílusjegyének számító zöldes noir stílusnak is lőttek, kicsit sötét, de normális látványvilágban képzelték el ezúttal a prezentációt, ami szintén nem lenne baj, de hibák láncolatai csapódnak hozzá, hogy még inkább szemet szúrjanak a közhelyes és sablonos jelenetek, mert az annak idején gyönyörűen tálalt, letisztult akciójelenetek esetében is úgy döntöttek, hogy több ponton is változtatnak, egyfelől kaotikus a kamerakezelés és a vágás, így napjaink számos akciófilmjéhez hasonlatosan zavarosak és követhetetlenek az események, amit még megfejelnek azzal, hogy az egykori, és a trilógiára jellemző koreográfiáknak nyoma sincs, manapság egy B kategóriás TV filmhez komolyabban komponált verekedéseket és akció jeleneteket szőnek, nem mellesleg, nagyon nem mellesleg az egykoron brillírozó CG effektek, mintha megragadtak volna az időben, olyan borzalmasan és szem bántóan festenek. Csupán annyira nem ismerni a Mátrixra, hogy az ember elkezdi a jegyét keresni és a termet ellenőrizni, hogy biztosan jó filmre ült-e be.
Egyedüli pozitívuma az egész filmnek, hogy cseppet bővíti a Mátrix világát, megtudhatjuk - nem spoiler, ezzel a filmmel kapcsolatban képtelenség spoilerezni -, hogy Neo önfeláldozását követően a gépek egymásnak estek az energiahiány végett, majd új vezetés került ki győztesen, fenntartva a békét az emberekkel, akik befogadták az öntudatra ébredt robot példányokat, így azokkal közösen építik a jövőjüket és termesztik a földiepret. Ennyi gyerekek, ezzel az egyetlen mondattal (na jó, még a cikk elején eggyel, tehát kettővel) leírtam a teljes 150 perc történéseit, amiben nulla, azaz semmi értékelhető sincs - ami lenne, azt már láttuk '99-ben, mert vannak konkrét jelenetek, amiket újrajátszva emel át -, és egyben ennyivel el is intézi az eltelt 60 évet, magyarán az egyedüli pozitívuma is értéktelenné válik ebben a tálalásban, és akkor érik igazán nevetségessé, amikor ez a tehetségtelenség szülte, dirib-darabokból összefércelt szörnyeteg elkezd trendeket fricskázni és a társadalmat bírálni, közhelyes és semmitmondó, másodperces filozófiákat pufogtatva, mert már minden olyan hamis, hiteltelen és blőd, ami csak felmerül ebben a rémálomban, de mégis a legnagyobb merénylet a nézővel szemben, hogy annak ellenére, hogy egy nagyon szép történet magvat sikerült kreálni a negyedik epizódra, azaz Neo és Trinity mindent legyőző szerelme lenne az igazi főszereplő, sikerült ezt is olyan infantilis és nevetséges módon a néző elé vetni, mintha egy paródiát szemlélnénk, és gyakorlatilag ez a legjobb jelző az egész filmre is, valami páratlan módon infantilis, mintha egy középcsoportos óvodások fakultatív foglalkozása szülte volna, így a színészi játékok is ehhez igazodnak.
Teljesen érthető, hogy a másik Wachowski testvér ebben nem akart részt venni - már tudvalevő, hogy a tehetség és a józan ész nála van -, mert ennek a borzalomnak köze sincs a Mátrixhoz és rá sem lehet ismerni, nagyon kínos, amit művel, és mert ezt műveli, rettenetesen unalmas is egyben és a 150 perces műsoridő csak azért indokolt, hogy tovább rabolja az ember idejét. Előítéletek nélkül, cseppet reménykedve, szemernyit bizakodva ültem a film elé, így kaptam pofonokat kiadósan, hogy levegő után kapkodva, dülledt szemekkel hitetlenkedve szemléljem, hogy ez lenne a Mátrix? Ez lenne a 18 év elteltével a folytatás… a Mátrix 4… a Mátrix - Feltámadások… Ez bizony. Tehát aki kedvelte egykoron a filmet és sokkos állapotba szeretne kerülni, csak bátran essen neki, hogy utána mantrázza a kérdéseket, mert kizárólag számukra tudom ajánlani, még egy szimpla akciófilmnek is rettenet gyenge és unalmas, nemhogy az egykoron a filmipart fenekestül felforgató, történetével, cselekményével, akció jeleneteivel, film trükkjeivel, rendezésével, képi világával forradalminak számító és a közönség körében kultikussá váló Mátrixhoz viszonyítva. Ezt a folytatást bárki megírhatta és egyben meg is rendezhette volna, akit berángatnak az utcáról a Warner irodájába, úgy legalább nem kellett volna 18 évet várni rá. Nekik. Mert ezek után biztos, hogy a közelébe sem merészkedek még egyszer bármilyen folytatásnak, van egy sanda gyanúm, hogy a szanaszét gyilkolt Terminátorhoz hasonló sorozattá bővülhet még a későbbiekben.
Műfaj: sci-fi akció
Műsoridő: 148 perc
Debütálás: 2021.
Rendező: Lana Wachowski
Forgatókönyv: Lana Wachowski, David Mitchell, Aleksandar Hemon
Főszereplők: Keanu Reeves, Carrie-Anne Moss, Yahya Abdul-Mateen II, Jonathan Groff, Jessica Henwick, Neil Patrick Harris, Jada Pinkett Smith
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése