Reneszánszukat élik a 2D-s oldalnézetes verekedős/harcolós játékok, a retro darabokhoz viszonyítva, csupán annyi különbséggel, hogy mind multiplayer támogatást élveznek, ezek sorát gyarapítja a Brawlhalla is.
Belekóstoltam ebbe az oldalnézetes harcolós műfajba, amit annak idején még NES platformon igencsak kedveltem, pár összecsapást követően viszont eléggé kényszeredetten indítottam újabb meccset a játék próbálgatása végett, hogy véleményt is tudjak formálni róla. A probléma, hogy elszállt az idő a műfaj felett, a koncepció pedig a netes többjátékos (mert a régiekben is volt, akár 4 játékos, csak ugye lokális) támogatást és a több ügyességet igénylő platformelemeket leszámítva, nem változott semmit.
A Brawlhalla egy egyedi mozdulatokkal - minden másban, mint az életerő, sebzés, sebesség, stb. egyező tulajdonságú -, a számunkra szimpatikus karakter kiválasztásával kezdődik az elérhetőek közül - a többi fizetősen oldható fel, egyéb kosztümökkel támogatva -, majd fejest ugorhatunk a 4 fős meccsekbe, szóló vagy páros módban, hogy elsősorban a pályák lebegő platformjain maradásra fókuszáljunk, az ellenfelek eléréséhez nagyokat szökkenve a szakadékok között, majd az alaptámadásokkal és nagyon szerény, de erős kombó kínálattal vigyünk be számukra minél nagyobb sérüléseket.
Kellő sebzettség esetén kiüthetjük ellenfelünket, erre a másik opció, ha úgy le tudjuk taszítani a platformokról, hogy nem tud a falon kapaszkodással kombinált ugrással visszatérni és a mélybe zuhan, de mivel mindenki több élettel rendelkezik, visszatérve revansot lehet venni ellenlábasunkon, persze ha a többiek ebben nem akadályoznak, mert mindenki gyepál mindenkit, hogy a végén az kerüljön ki győztesen, aki több kiütést tudott szerezni.
Tény, hogy koncentrációt és ügyességet igényel, főleg a sebesen mozgó karakterek kavalkádjában, ahol három ellenfélre is figyelni kell és a mélység is nehezíti a körülményeket, de lényegében faék egyszerűségű a játékmenet, modern prezentációba csomagolva, főleg a szerény támadási lehetőségeket nehezményeztem, az egészet már csak a random dobált fegyverek és power uppok fűszerezik egy keveset. Viszont óriásit dob a játék hangulatán a szép rajzfilmes grafika és a jópofa hangeffektek, hamarjában fel is mérhetjük, hogy elsősorban a gyerekek lettek becélozva, mint közönség.
Hát, a klasszikus élményeket nem tudja visszaadni (Knuckle Fight, már ha mond bárkinek is valamit, mert netszerte szinte semmit sem lelni fel a játékról, így kénytelen leszek hamarosan mesélni róla [ha Nekketsu Kakutou Densetsu Riki Kunio-ként keresünk rá, már több mindent találhatunk]) és egy percig se tudott lekötni a játék, ennek ellenére egyszerűsége és hibái mellett látom erényeit is, de nyugodt szívvel egyetlen korosztálynak, a kisebbeknek tudom csak ajánlani, ők viszont remekül fognak szórakozni vele és készségeiket is fejleszteni fogja, így számukra érdemes letölteni, mert teljesen ingyen érhető el minden platformon, csak a költekezési lehetőségek végett egy külön, bankkártya adatokkal nem rendelkező fiókot érdemes létrehozni, mert érthetetlen módon sokan beleesnek abba a hibába, hogy hagyják a számlájukat lenullázni, amikor a vásárlást követő másodpercben ott csipog az email a telefonon.
6 pont
Műfaj: 2D-s harcolós
Megjelenés: 2017. (PlayStation 4, PC, Mac), 2018. (Xbox One, Nintendo Switch), 2020. (PlayStation 5, Android, iOS)
Fejlesztő: Blue Mammoth Games
Kiadó: Ubisoft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése