A Brannock család minden megtakarítását álmai otthonába fekteti, ám a csendes kisváros legszebb épületébe költözve, nem éppen szívélyes fogadtatás éri őket A megfigyelőtől kapott levél formájában.
Márpedig valaki a nagyapjától és az apjától megörökölve az épület megfigyelését, fenyegetően lép fel a családdal szemben, így a rendőrséghez fordulnak segítségért, de őket látszólag hidegen hagyja az ügy, ezért kénytelenek egy magánnyomozót felfogadni, hogy kiderítsék A megfigyelő kilétét, miközben a házat kamerákkal és biztonsági rendszerrel látják el, ennek ellenére valaki továbbra is be tud jutni a házba.
Egy ideje a Netflix erősen bővítgetni kezdte a horror és thriller kínálatát, ehhez pedig a műfaj egyik kiválóságát, Ryan Murphyt szerződtették, aki legutóbb a Dahmer-sztorival villantotta meg tehetségét, hogy miképpen kell egy valós történetet feszültséggel töltött és hátborzongató módon feldolgozni, miközben a tényekhez ragaszkodva van egy dokumentarista jellege is a műnek. Nem sokkal később egy újabb, szintén megtörtént eseményen alapuló thriller sorozata került fel a streaming kínálatba, ám ezúttal több tekintetben is mellé lőtt az író-rendező, mert egy kivételesen unalmas és buta film született, ami azon momentumaival, ahol feszültséget igyekezne gerjeszteni a nézőben, inkább csal mosolyt az arcára. Az alábbi ismertető némi spoilert fog tartalmazni, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy rávilágítsak a sorozat hibáira, nem mellesleg azért is bátorkodok apróbb részletekbe belemenni, mert valójában nincsenek is fordulatok, sem csattanó, amit le lehetne lőni, egyben előre is rohanok a konzekvenciához: meg egyébként sem tudnám ajánlani senkinek sem.
Eleve az alapok hibádznak, mert egy elég közhelyes történetet sikerült választani, amiben tényleg egyedüli félelmetes pont a hitelesen idézett levelek hátborzongató tartalma, valamint, hogy valóban megtörtént, ám közel sem abban a formában, mint ahogy azt Murphy tálalja, mert alaposan ki kellett színeznie az eredetileg Broaddus családdal történt esetet, amiről a New York Magazine-nak volt egy részletes beszámolója, majd vette át a történetet sok más újság is, mindenesetre a magyar nyelvű beszámolókat érdemes mellőzni, mert vagy nem értik az angol nyelvet az "újságírók", vagy nem vették a fáradtságot a teljes sztori végigolvasására, és sok helyütt blődségekbe lehet futni. Ami valóban megtörtént, hogy kaptak - valami hihetetlen pszichológiai érzékkel megírt - leveleket, egy magát A megfigyelőnek nevező személytől, melyek célzott fenyegetéseket nem tartalmaztak, hanem kifejezetten a félelemkeltésre utaztak a sejtelmes és hatásos megfogalmazásaival, éppen ezért a rendőrséghez fordult a család segítségért, nem sok sikert eredményezve, így hát magánnyomozót fogadtak, szintén sikertelenül. Lassan a Broaddus család minden kedve elszállt a terveik megvalósításától, a média által megszellőztetett eset végett pedig a vétel ár töredékéért tudtak már csak túladni az ingatlanon, mert végül beleuntak a kilátástalanságba, miközben idegrendszerileg is tönkrementek (hát igen, épp ez volt a levelek célja, tehát megadták magukat, anélkül, hogy bármi is történt volna, amíg az előző tulaj az első levelet a kukába vágta és nem is kapott többet két évtized alatt, addig a családfő Derek, látványosan bepánikolt az első levélnél és a villanyokat kapcsolgatva rohangált a ház körül, A megfigyelő pedig tapsikolhatott örömében, hogy végre megtalálta a madarát, úgyhogy egyre cifrább leveleket írt), de a történet megáll ennyiben, és nincs hova tovább. Az eset a mai napig lezáratlan maradt, viszont pár évvel ezelőtt ismét előkaparták és újranyitották az aktákat, de hát elolvasva a beszámolókat, csupán piszmogás lesz felette, mert továbbra sincs nyom, amin el lehetne indulni, hogy ki lehetett maga A megfigyelő.
Murphynek nagy kanállal kellett meríteni fantáziájából, hogy a valósnak beállított történet némi tartalmat is nyerjen, és azt el lehessen adni, éppen ezért durván ki lett színezve a sztori, amivel nem lenne semmi baj, ha az jó lenne, márpedig a merőkanálnyi fantázia ellenére is rémunalmas, de valójában pont ezért, mert kicsit olyan hatása van a sorozatnak, mintha egy program random módon dobálta volna a klasszikus kliséket és karaktereket, majd az írók még megadták a „szövevényes cselekmény”, „feszültség”, "sok bolond", „ki a tettes?” kulcsszavakat, majd egy entert nyomva kinyomtatták, amit kidobott a sztori randomizer. Feltételezem ezért sikerült ilyen szép társaságot keríteni Brannockék számára, a szomszédságában válogatott elmebetegekkel - aki nem lenne az, az is annak mutatja magát, teljesen életszerűtlen jeleneteket szülve, csakhogy ő is gyanússá váljon -, köztük a szomszédos helytörténeti egyesület vezetőjével és annak skizofrén testvérével, aki a legváratlanabb pillanatokban képes felbukkanni Brannockék otthonában, előszeretettel bujkálva az ételhordó liftben is, de nem kevésbé ijesztő a szomszédos, idős házaspár, ők a család kertjébe szeretnek bejárkálni és direkt fenyegetéssel lépnek fel a családdal szemben, aztán a magánnyomozás során kiderül, hogy az előző tulaj beleőrült a kapott levelekbe (ezt már említettem, hogy pont nem így volt), miközben a felesége felakasztotta magát a házban, úgyhogy a pontot már a felújítás során felfedezett titkos alagút és a gyerekek vérét ivó szekta teszi fel, hogy a köztes űrt a házban történt családirtás sztorija töltse ki, aminek elkövetője is beköszön a famíliához egy szendvicsre, hogy sejtelmesen célozgasson - önmaga sem tudja valójában mire -, csakhogy további zavart keltsen, miközben a háttérben az ingatlanügynök összejátszik a gyanúsan passzív rendőr kapitánnyal, hogy megszerezze Brannockék ingatlanát, de a riasztót telepítő biztonságtechnikai szerelőnek sem áll jól a szeme sem, és egyre inkább a család közelébe férkőzik, de szerencsére a nyomozást előszeretettel kisiklató detektív rábukkan, hogy A megfigyelő az online játékos neve a srácnak... Madness. És van hasonló még dögivel, csak úgy szenes lapáttal egymásra halmozva.
Spoilert egy cseppet sem árultam el - éppen ezért nem lehet, mert mindezek a „fordulatok” ellentétes hatást váltanak ki a nőzőből és a mosolyt már felváltja a hangos röhögés -, éppen arra kívánkoztam rámutatni, hogy van egy feszesebb tempója a szériának, epizódról epizódra mást és mást helyezve a gyanúsítás célkeresztjébe, újabb őrült dolgokról rántva le a leplet a ház történetének kutatásával, és az ember az első két epizódnál még figyel is az eseményekre, mígnem a harmadiknál már csak mosolyogni tud az egyre gyűrűző abszurditáson, amivel az írók egyre ködösebbé próbálták tenni a sztorit, ahogy halmozták egymásra a vadabbnál vadabb dolgokat, miközben valami hátborzongató, félelmetes hangulatot szerettek volna gerjeszteni azzal, hogy egy pillanatig is komolyan vették magukat és nem inkább a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban krimi-vígjátékhoz hasonlatosnak adták el.
Hamar fel lehet mérni, hogy az egyre csak gyűrűző, értelmetlen katyvasz sehova sem fog vezetni, és ahogy a valóságban sem derült fény a tettes kilétére, az írók sem szerettek volna a tucatnyi gyanús, de zömében őrült alak közül bárkire is rámutatni (főleg, hogy [hangsúlyozom ismét] a fantázia szüleménye a teljes történet minden adaléka a leveleken, a magánnyomin és a skizofrén szomszédon kívül), de magának a nézőnek sincs esélye kitalálni, mert a fiktív szálak egy óriási bogba futnak össze, és pont ezért, mert van benne az égvilágon minden, ami a klasszikus horror/thriller sablonokat jelenti, erőszakosan beleszuszakolva a hat órányi műsoridőbe, csak semminemű keretbe, vagy rendszerbe nem helyezve, sokszor abszurd módon követve egymást a cselekmények és jelenetek, erősen töredezett módon dobálva egymásra a kliséket, mint amikor egy ötéves kisgyerek nekiáll élete nagy regényének megírásának, csak azt is elfejtette, hogy még írni sem tud. Az egésznek a kellemetlenségét gyarapítja, hogy a karakterek roppant kidolgozatlanok, még az elmeháborodott szomszédokat sem lehet komolyan venni a felszínes és művi jeleneteikkel, a család személyei kifejezetten olyanok, mintha kartonból lettek volna kivágva, majd elbábozva a jelenetek, látszik a színészeken is, hogy nem is tudtak mit kezdeni az adott karakterrel, miközben a viselkedésük az ismételt feszültség generálás érdekében, teljesen abszurdak, főleg egymással szemben. A legnagyobbat a kis srác alakítja, aki olyan, mintha ott sem lenne a filmben, itt-ott felbukkan, majd öt epizódon keresztül még halottá is lehetne nyilvánítani (érthető, hogy az eredetileg három gyerek helyett, miért csak kettő került a sztoriba, mert már a másodiknak is csak az orrtúrásos szerep jutott)… gyanús is nekem ez a sunyulás, az is lehet, hogy ő küldte a fenyegető leveleket, hogy kis pajtásait elveszítette a hómtóvnban, oszt kicsinálja idegileg a famíliát... Én kérek elnézést, de ennyire lehet komolyan venni ezt a filmet.
Elég nagy várakozás előzte meg az ígéretesnek mutatkozó szériát, főleg, hogy a beharangozók is igyekeztek felcsigázni az előfizetőket, így nem meglepő, hogy elég nagy csalódást váltott ki a nézőkből. Mint említettem, nem a fikciós színezéssel van a baj, hanem azzal, ahogyan tették azt. Nekem az a véleményem, hogy ez nagyon kidolgozatlan, felszínes, értelmetlen és bugyuta történet, amiben az írók nem szerénykedtek minden létező klisét felhalmozni, hogy a katyvaszt egyre zavarosabbra kevergessék, ennek köszönhetően pedig a befejezésre minden értelmét is veszti, és valójában ez a legzavaróbb, nem pedig a megoldás nélküliség. Valami nagyon sántít az egész sorozattal, valami elkapkodott fércmű jellege van - ez látszik a nem éppen jól elkapott jelenetek rendezésében, az operatőri munkában és a vágásokban is, az egésznek egy morzsányi hangulata sincs, nem hogy még félelmetes, vagy feszült is lenne -, mert valójában lehetett volna mit kezdeni a sztorival. Nagyon régen volt már erre alkalom, de én ezt a sorozatot senkinek sem tudom ajánlani. Vagy mégis. Annak, aki életében először lát TV készüléket bekapcsolt állapotban.
Műfaj: thriller
Műsoridő: 7 x 44-52 perc
Debütálás: 2022.
Rendező: Ryan Murphy, Paris Barclay, Jennifer Lynch, Max Winkler
Forgatókönyv: Ryan Murphy, Ian Brennan, Reilly Smith, Todd Kubrak
Főszereplők: Naomi Watts, Bobby Cannavale, Mia Farrow, Terry Kinney, Henry Hunter Hall, Isabel Gravitt, Jennifer Coolidge, Christopher McDonald, Noma Dumezweni
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése