Nem kedvelem a „klón” jelzőket a játékokkal kapcsolatban, mert attól még, hogy annak idején egy adott alkotás lefektette a műfaj alapjait és megteremtett egy keretrendszert, az ugyanezen műfajon belül mozgó, és ezeket a játékelemeket átemelő címek még nem válnak klónná, a magyar fejlesztésű The Incredible Adventures of Van Helsing esetében viszont tökéletesen illik a Diablo klón jelző, mert gyakorlatilag annak utolsó bitjét másolták le és húzták rá a steampunk vámpírvadász történetét.
Kedvelem a rémfilmeket és Van Helsing karaktere kiemelt helyen szerepel ezek között, éppen ezért is fokozott érdeklődéssel vágtam bele az izometrikus nézetű hack and slash szerepjátékba, de már a kezdeti percekben is feltűnt és óvatosságra intettem magam a túlzott csalódás elkerülése érdekében, hogy az elvárások lécét helyezzem jóval lejjebb. Aki játszott a Diablo III-mal, annak nem lesz nehéz beletanulni a játékba, mert az utolsó vonásáig ugyanazt a játékmenetet kapjuk, a harcok, perkek, fejlődési rendszer, de még a menü is a nagy elődből lett merítve - mondhatnánk műfaji sajátosság, de teljesen másképp hat a játékosra - és az embernek az az érzése támad, hogy ugyanazzal a játékkal is játszik, csak egyfelől ráhúzták Van Helsing alaposan átköltött és vérszegénnyé vált világát, másfelől ezt egy B kategóriás színvonalon tálalták, mivel pont az esszenciát nem sikerült megragadni a Diablóból, ami annyira jóvá tette még a faék egyszerűségű játékmenete ellenére is. Valójában így jellemezhető a legjobban - az összefoglaló elébe vágva -, hogy a Diablo negyedik részéig egy low budget pótlék, és valójában nem is az alacsonyabb költségvetésű kivitelezés, hanem a kreativitás hiánya a legnagyobb hibája, és éppen ezért is bújik ki a szög a zsákból és morfondírozik el a játékos az egész koncepción, ahelyett, hogy magát a játékot élvezné, mert a külsőségeket sikerült adaptálni, ugyanakkor pont a veleje, pont az a fajta cizellált játékmenet, amihez a kreativitás szükségeltetett volna, és valami hasonló addikcióval bírt volna, már messze nincs meg.
A kezdeti lépésekben három kaszt közül választhatunk - a harcos mágus, zsivány leosztás a világnak megfelelő átnevezésekkel, klasszikus vagy steampunk küllemmel és arzenállal, még a harcos esetében is alkalmazható távolsági lőfegyverekkel megspékelve -, melyek fix külsővel rendelkeznek, majd kezdődhet is a gombnyomkodás, hogy legyakjuk a szörnyek kismillióit, melyek végeláthatatlan hordákban bukkannak fel a térképeken, felkapkodjuk az általuk eldobált páncélokat, fegyvereket és különféle kiegészítő tárgyakat, hogy a karakterre aggatva ezeket még magasabb harci értékeket érjünk el, a bezsebelt tapasztalati pontokból pedig szinteket lépünk, amikor is a megszokott négy alapvető képességet fejleszthetjük a maréknyi elnyert pontokból, valamint egy aktív vagy passzív perket nyithatunk meg, majd fejleszthetünk, lapozgatva a füleken, további hasznos, többnyire százalékos bónuszokkal járó képességekre bukkanhatunk, de ezekkel csak azok után érdemes foglalkozni, hogy előbbiek terén elnyertük és felfejlesztettük azokat, melyekre igényt tartanák, ugyanis a harcokban ezek adják majd a bevethető képességeket - mint az alaptámadások kombinációi, eltérő értékekkel, vagy villámszórás képessége a kardsuhintással, egyre több ellenfelet sebezve - és lényegében ezek lesznek hatással a küzdelmek kimenetelére a cool downnal megspékelt gyógyszer és mana italok használata mellett.
A probléma első lépcsőfoka már itt felmerül, mert közel sem olyan érdekes, fantázia dús és hatásos perkek érhetőek el, mint a Diablo harmadik részében, csupán halovány árnyékai azoknak, válogatni sem igazán lehet evégett, így egy-kettő perk használatára fogunk szorítkozni és nem lesznek folyamatos taktikázási lehetőségek a kiélezett összecsapásokban, sem az, hogy fordítunk egyet vesztett helyzetünkön, hogy bevessük a tartalék nagyágyú képességet, meg általában véve roppant fantáziátlan az egész - egyetlen társunk fejleszthetősége színezi cseppet a helyzetet -, és így nettó gombnyomkodásra redukálódik és egyben unalmassá is válik a játékmenet, egészen addig, amíg a játék utolsó harmadához nem érünk, mert ott már kifejezetten frusztrálóvá válik azzal, hogy teljesen értetlenül áll a program a balansz fogalma előtt, mert a fejlesztők abban látták a kihívás mértékét és a szavatosság megemelését, hogy seregnyi, bitang erős szörnyet, ágyúkat, meg csészealjakat pakoltak egy kupacba, hogy suhintunk egyet, majd jöhet a gyors halál, hogy némi aprópénz befizetését követően a zsákmányolt aranyból, feléledjünk egy újabb kardsuhintás erejéig, szorozva százötvenháromszor.
Itt már a maradék szórakoztató mivoltát is elveszíti a játék, de mondhatnánk erre, hogy vissza lehet menni a korábbi helyszínekre tápolni - és ez is lehetett a cél a játékidő kitolására -, csakhogy ez nem működik, csak legfeljebb végeláthatatlan idő befektetésével, mert karakterünk fejlődése hamarjában tetten érhető, amint visszatekintünk egy-két órával korábbi pályára, ugyanis elég lesz csak rohannunk és suhintani a karddal, majd hullik a férgese tömegesen, csak hát a dobott XP-nek sem vesszük hasznát, az utolsó harmadra kibontakozó keményebb ellenfeleknél már fellép némi ráció a grindolásra, de mert mivel alapvetően nem kimondottan szórakoztató a játék, ezért sok ingerenciát nem fog érezni a játékos arra, hogy belemásszon egy ilyen monoton műveletbe, ami így már konkrétan időfecsérléssé válik, hogy semmi szórakoztató jelleggel nem rendelkezik.
A legnagyobb hibáját már említettem, de az sem mellékes, hogy a környezet kialakítása roppant steril, gyakorlatilag a kilencvenes évek végi pálya konstrukciók uralkodnak a legtöbb helyen, majd ez egy teljesen középszerű látványvilággal van prezentálva, ha már ilyen bátran koppintották a Diablót, akkor veszem a bátorságot azzal összehasonlítani, és márpedig a Diablo III nem csak sokkal szebb, hanem ezt a szebb hatást a részleteiben kidolgozott és változatos, kreatív helyszíneivel, még sokkal hangulatosabban éri el, márpedig csupán 1 év különbség van kettőjük között, és csupán a konzolos verzió érkezett meg (főleg PS4-re) nagyon későn. Személy szerint nem kedvelem a steampunkot, de semmi problémám nem lett volna ezzel a megközelítéssel, sőt még kifejezetten érdekes is lett volna, nem mellesleg ez egyéni ízlés dolga, de a szörnyek esetében megint inkább a fantázia szegény felhozatalba botlunk, mind küllemükben, mind támadásaikban, mind pedig a repertoár tekintetében - nem mellesleg, talán a vérfarkasok egyedül autentikusak -, néha megfűszerezve egy-egy kifejezetten idegesítővel, amelyik szeret elmenekülni akár a tárkép végéig is a kardsuhintások elől, de ugyanez érhető tetten a karakterlapon, a menünél, a fegyverek és tárgyak megjelenítésénél… egy erős B kategória az egész miden tekintetben, mert minden porcikájából a fantázia és kreativitás hiányzik, az a kevés ami működik, gyakorlatilag csak a vázszerkezet, az pedig adva volt, és nehéz lett volna elrontani. A történetet - ami a műfaj gyengesége szokott lenni és minden más elem mögé van sorolva -, végképp nem kell keresni, a mellék küldetések sokkal érdekesebbek voltak, így az a kevéske 13-15 órányi végigjátszási idő, amit nyújtani képes, roppant hullámzóan telt, amíg végképp unalomba, vagy irritációba nem fulladt az egész, igazi megkönnyebbülés volt, amikor a végére értem, a kezdetekben még érdekesnek tűnő alkotásnak.
Kifejezetten pozitívan ültem neki a játéknak, egyfelől Stoker - mint kiderült, csupán névlegesen jelen levő - vámpírvadásza végett, másfelől, hogy egy nagyobb volumenű magyar fejlesztésű játékról van szó, de már a kezdeti lépések lelomboztak, a játékban előrehaladva pedig egyre keservesebbé vált a csalódás, pedig elvárásokat sem igazán támasztottam a játékkal szemben, de egyszerűen csak rövid időszakokra tud szórakoztató lenni, mert hol unalmas, hol pedig kifejezetten bosszantó, de a legjobban a fantáziátlanság jellemzi, éppen ezért ajánlgatni legfeljebb a műfaj szerelmeseinek lehet, nekik is erős fenntartásokkal és előzetes próbával, ha lehetőség kínálkozik erre.
5 pont
Műfaj: izometrikus nézetű hack and slash, akció-szerepjáték
Megjelenés: 2013. (PC, Mac), 2015. (Xbox One), 2017. (PlayStation 4)
Fejlesztő: NeocoreGames
Kiadó: NeocoreGames
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése