Lézerfegyverrel a dinoszauruszok ellen.
Az a nagy büdös helyzet, hogy a fantazmagóriának is van egy határa, ez a határ pedig a kreatív szórakoztatással oldható fel, mint a kivételesen bugyuta I.e. 10.000 című film, ami első bekezdésétől fogva egy óriási történelem hamisítás a szórakoztatás jegyében, ahogy ősemberek kardfogú tigrisekkel verekszenek a piramisok tövében, mégis az igazság az, hogy senkit sem érdekel ez a temérdek történelmi elem fikciós összemosása, mert végeredményül egy jó, és szórakoztató film született, márpedig ez volt a célja, amit sikerrel vitt végbe, kreatívan bontva le a fikciós határokat a kellő tartalommal és színvonalas kivitelezéssel.
Miért is lényeges ez? Hát, pont azért, mert ha ez nincs meg, nem teljesül be, nem éri el a célját, és egy rémunalmas, gagyi film lesz a végeredmény, valamint a fikciós határt sem sikerül így lebontania a színvonalassággal, akkor egy fokozottan nevetséges agyamentség kerekedik. Na, ilyen a 65, aminek tényleg nettó hatvanöt a címe, mert mint a felvezetőből kiderül, az emberiség mindig is megszállottan fürkészte az égboltot és a végtelen űrbe kimerészkedve térképezte fel a világegyetemet és tévedt 65 millió évvel ezelőtt lézerfegyvert markolva a Földre, amikor a dínók éppen a végnapjaikat élték, de még kellő időt engedve arra, hogy Drájver Ádit megkergessék a mocsaras dzsungelben, miközben a közelgő meteor elindította a visszaszámlálást.
Vicces, de egy kifejezetten érdekes felütés ez a „emberi faj eredete” fikció - illetve inkább lett volna, mert a befejezés nem Ádámra és Évára lyukad ki -, amivel egyedüli probléma, hogy rögvest az első percek nevetségessé teszik, mert hamarjában megfogan a gyanú, hogy kellemetlen érzéseket fog hátrahagyni a film. Belekezdhetnék az elejétől, egészen a végéig rámutatva a hibákra, de szerintem sokkal egyszerűbb megfogalmazni, hogy messziről kiviláglik, hogy az író és rendező páros fejében megfogant egy ötlet, ami a sci-fi dínó témából indult ki, és a bevillanó egy-két látványos jelenetnek az ötletéből vizionálták a díszleteket, CG effekteket, kameraállásokat, vágásokat, és tulajdonképpen ennyiben meg is állt a forgatókönyv, de hát ez kevés egy filmhez ugyebár, tehát kényszeredetten nekiláttak a köré szőtt alibi lefirkantásának, hogy ez miképp is lehetséges, majd a köztes űrt esetlen, érdektelen és bukdácsoló sorokkal töltötték ki, hogy ahhoz a két-három jelenethez összeálljon a másfél órás cselekménymentes műsoridő.
Messziről süt a filmről, hogy ez bizony így történt, és ez a legnagyobb baj ezekkel a látvány mozikkal is, hogy többnyire ezen „recept” alapján születnek és egy teljes, átfogó forgatókönyvhöz már nincs meg se a készség, se a kreativitás, de szerintem még az akarat sem, mert tulajdonképpen a kiadott előzetesbe ügyesen összesnittelik ezt a három jelenetet, hogy bepalizzák a nézőt, hogy jegyet váltson rá, majd csak ámul és bámul, de nem a film színvonalasságától, hanem eltöprengve azon, hogy vajon milyen film trailerét nézte meg korábban, és mire váltott jegyet valójában.
Szóval Edem kényszerlandolást hajt végre a Földön - persze már itt ezer helyen vérzik a buta történet és az első félórában tengernyi logikai bukfencet vet a sztori, még a saját fikciós keretein belül is -, majd bóklászik egy jó darabig, mire rábukkan a kislányra, aki az egyedüli túlélő rajta kívül - de ellőtte roppant erőltetett módon elmélázik, hogy tökön szúrja-e magát a dzsungel közepén -, hogy immár kettesben hama hama útra keljenek a mentőkabinhoz, mert közeledik a meteor, ami a dínóknak oda fog csapni egy hatalmasat, de annyi idejük még akad, hogy egy fogócskára leszerződtessék őket. Minden tréfát félretéve, ennyi a cselekmény, amit egyetlen erőltetett, verejtékező jeleneteket sorakoztató közjátékkal egészítetek ki, miszerint főszereplőnk korábban elvesztette a lányát, a túlélő lány pedig a családját, és így ők ketten egymásra találva jelenthetnének támaszt a másiknak, ami valami szörnyen esetlenül van bedobva a filmbe, annak ellenére, hogy komolyabb hangsúlyt szántak volna neki. A gyakorlatban nincs jelenet, ami erre épülne és kibontakoztatná, inkább csak egyfajta messzi éterbe vesző sugallatként van jelen. Ezt, így, ebben a formában csak egy érzelmi analfabéta képes megírni, annyira kényszer szülte és steril momentumok ezek, pedig a téma kibontása egy óriási plusz töltetett nyújtott volna a filmnek, mert miközben keresztülszelik a dzsungelt, egymást segítve ki a szorult helyzetekből, sem alakul ki semmi kötődés kettőjük között, a film végére két vadidegen ember marad egymás és a néző számára is, mint a találkozásuk első percében. Maguk a színészek sem tudtak ezekkel a kidolgozatlan, jellegtelen karakterekkel mit kezdeni, mintha két sekélyes gépet látna az ember, akiktől még az sem hiteles, hogy egyáltalán haza szeretnének jutni. Éppen ezért is lett volna szerencsésebb egy női főszereplő a férfi mellé, és adhatott volna érdekesebb befejezést egy kudarcba fulladó menekülést követően az Ádám és Éva sztori, aminek megírása talán sikerülhetett is volna, még ilyen sekélyes szerzőknek is.
Ez a fényévnyi távolság a néző és a történet között, egyáltalán nem a színészek hibája, hanem inkább az íróké, akik sem karaktert, sem szöveget, sem cselekményt nem adtak alájuk, tehát így összegezve a legfrappánsabb jellemzés, hogy volt ez a két-három jelenet, amire ráhúztak egy steril sablont, hogy kiadja a műsoridőt, csakhogy ezt a pár jelenetet is már ezerszer láthattuk, csak most egy lézer stukival lehet pofán durrantani az óriás gyíkokat. Ezt a steril szót pedig hangsúlyoznám, mert tulajdonképpen a filmkészítés dilettantizmusát szemlélheti, aki benevez a 65-re, de teszi ezt olyan szinten, hogy tananyag is lehetne belőle a kezdő filmesek számára a „hogyan ne készítsünk filmet” című órán, bár ők is azonnal, mint ahogy egy átlag néző is, minden ötödik percben rá tudna mutatni, hogy hol hemzsegnek a kihagyott és elfuserált lehetőségek tömkelegei, éppen ezért egy kifejezetten irritáló hatást is gyakorol az emberre, tipikusan egy olyan filmmé állva össze, mint amikor bejött a 3D látványelem, és azzal adták el a semmiről sem szóló történeteket, aminek forgatókönyvét bárki öt perc alatt lefirkantja egy szalvétára.
A film megtekintését követően csupán egyetlen kérdés maradt bennem, és ez sokakban fel fog merülni, hogy ki adott erre ennyi, temérdek pénzt, amiből tényleg az űrbe lőhették volna az írókat, vagy Jurassic Parkot is építhettek volna? Nyilván őt is megetették nagy szövegekkel, mint a nézőket a kiadott előzetessel. Ezek után nem tartogat meglepetést, hogy az égvilágon senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet, sci-fi vagy dínó kedvelőknek meg végképp nem, mert nekik még jobban fog fájni, bármennyire is vajszívűek voltak most a kritikusok a 35%-os átlagértékeléssel. Ezt, ebben a formában, legutoljára 1994 környékén lehetett volna eladni, de akkor is a Jurassic Parkot követően, csak hümmögött volna rajta egyet az ember.
Műfaj: akció sci-fi
Műsoridő: 93 perc
Debütálás: 2023.
Rendező: Scott Beck, Bryan Woods
Forgatókönyv: Scott Beck, Bryan Woods
Főszereplők: Adam Driver, Chloe Coleman, Ariana Greenblatt
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése