A Saints Row alkotói, az egyre elborultabb és a széria gyökereitől eltávolodó epizódok után egy teljesen új cím megalkotásában élték ki humorral fűszerezett kreativitásukat.
Amilyen irányba tolódott el a Saints Row komolytalansága, tulajdonképpen nem is meglepő, hogy ez az Agents of Mayhemben teljesedett ki, amit a legfrappánsabban úgy lehetne jellemezni, mint a G.I. Joe és a Crackdown szerelemgyermeke, ugyanis az ezúttal tényleg humorosra sikerült megközelítés, a klasszikus rajzfilmsorozat paródiáját takarja a világot leigázni készülő Doctor Babylonnal szemben álló ügynökökkel, az egész történetet hangulatos anime betétekkel mesélve el, amihez párosul a Crackdown képregényes látványvilága, játékmenete és Szöul sandbox városa.
Ügynökségünk három bevethető karakterrel indít - bármikor váltogatva közöttük -, akikkel az oktató módban ismerkedhetünk meg, mindjárt elsajátítva a hozzájuk tartozó sajátos arzenált és speciális képességeiket. Ezek eltérősége szemléltetést érdemel, mert nem csak a karakterek jelleme mutat éles különbözőségeket a sztori és bevetések folyamán, hanem inkább fogja a játékos a hozzá leginkább passzoló arzenál és támadások alapján kiválasztani háromfős osztagát. A kezdő szettben, a nagy dumás és legalább akkora arcoskodó Hollywood, egy darálós gépfegyverrel van felszerelve, másodlagos tüzelése a gránátvetés, mindezekhez passzív képességeket nyithatunk meg a szintlépésekkor, illetve a fix tulajdonságokat fejleszthetjük tíz szinten keresztül a kiosztott pontokkal, a begyűjtögetett kristályokkal pedig kifejezetten hatásos, szintén passzív képességeket oldhatunk fel, de minden karakternek akad egy hátizsákja is, amibe a sztori előrehaladásával megnyitott támadó kütyüket vásárolhatunk a bezsebelt tervrajzok alapján. A harcok közben kombinálandó dupla ugrás és sebes helyváltoztató alap mozdulatok mellett akad még egy mayhem mérce, aminek töltöttsége esetén elindíthatjuk a szintén ügynökönként eltérő ultimate támadást, Hollywood esetében felkapva a napszemüvegét indulnak be körülötte a véletlenszerű robbanások és tárazás nélkül lehet szórni az ólmot.
Hardtack a termetéből adódóan egy jóval lassabb, de szívósabb karakter, fegyverzete a közelharcoknál hatásos shotgun, amihez életerő visszatöltődést megnyitva és fejlesztve válhat buldózerré, egyedül a sniperek jelentvén a gyengéjét. Másodlagos fegyverként szolgáló szigonyát változtathatjuk, hogy a célpontot közvetlen az orra elé teleportálja, vagy területre ható robbanást eredményezzen, mayhem támadása szintén a tűzijátékra épít a kilőtt, és megfelelő pillanatban aktivált temérdek gránáttal. Vele mutat éles ellentétet a kis termetével Fortune, aki két lézer pisztollyal és egy kísérő robottal van felvértezve, bénító lökéshullámot gerjesztve és megemelt sebzésű, túlmelegedést kizáró ultimate támadással, egy kevésbé ütőképes karaktert prezentálva személyében, hogy a fokozatosan feloldhatóak valamelyikére cseréljük, mint a futball fanatikus, egyben őrült Red Card, a gépfegyver shotgun hibrid fegyverével, vagy a nőiességet erősen mellőző Daisy, a termetéhez passzoló minigunnal, de lesznek olyanok, akik a nagy sebzésű íjakat szóró Ramában fogják megtalálni a számításukat az összesen egy tucat, jelentősen eltérő karakter közül, melyek háttér történetével a feloldásukhoz szükséges küldetésekkor ismerkedhetünk meg.
Ezek a kisebb sztorik csupán adalékok a terjedelmes főszálhoz, ami a L.E.G.I.O.N. és csatlósai ellen vívandó háborúról szól, kifejezetten egy G.I. Joe (és sok más egyéb) paródiának hatva a kifejezetten remek, és az ízléstelenséget mellőző humorral eltalált történet, amihez a küldetések alatt is folyamatos dialógusok társulnak. A bevetések bármikor előhívhatóak egy gombnyomással, egyben itt érve el a karakterfejlesztési fület, a karakterekhez kötött mellékküldetéseket és a térképen elszórt melléktevékenységeket (L.E.G.I.O.N. bázisok kipucolása, őrzött gépezetek elpusztítása, állomások elfoglalása), viszont időről időre érdemes visszatérni a központba, mert akadnak további fejlesztések amik itt érhetőek el a bezsebelt pénzmennyiségen, a városi közlekedéshez nélkülözhetetlen járműveket cserélhetjük le széles választékból szemezgetve, csapatunkat állíthatjuk össze, ha cserélnénk annak tagjait, a már említett kütyüket vásárolhatjuk meg, illetve akad egy világtérkép, ahol az Assassin’s Creedhez hasonlóan küldhetjük ki szabad ügynökeinket küldetésekre, ritkán aktív feladatokra is bukkanva.
Tartalom, az akad dögivel, cirka 20 órát ellehetünk mire a sztori végén eldördül az utolsó lövés, a 100%-hoz pedig 50-et is, bár utóbbihoz már kevés késztetést fog érezni a játékos, ugyanis ez a sajátos humorú történet az anime betétekkel, a temérdek különböző karakter és azok próbálgatása, a számos fejlesztési lehetőség és az akcióban megmutatkozó változatosság, egy idő után elveszíti a báját és monotonitásba fullad, ekkorra már pusztán rutinból gyűrve le a csupán látszólagosan változatos ellenfelek végeérhetetlen seregeit, és sajnos a kifejezetten pofás látványelemek sem gyakorolnak már hatást, ugyanis a temérdek funkció ellenére sem fogunk mást csinálni, mint darálni és darálni, amit gyakorta autós üldözések üdítenek, de szintén hamarjában megkopva a fantáziátlan lökéshullámra szorítkozó fegyverzet végett, érthetetlen módon itt nem engedve teret a pusztításnak, mint a számos lezúzható és robbantható pályaelem esetében.
A melléktevékenységek szintén egy kaptafára épültek, ahogy a sztori küldetésekben, úgy a térképen fellelhető állomáshelyek megnyitásához, az ellenfelek búvóhelyének kipucolásához, a gigászi gépeik elpusztításához, monotonul a ravaszra fog tapadni ujjunk, az ellenséges egységek végeláthatatlan rohama pedig fokozza ezt az egysíkú jellemzőt - főleg, ha beindul mellé a körözöttségi szint növekedése -, már csak a „Hol lesz ennek vége?” kérdés lebegve a játékos előtt, amit egy időre a frappáns boss harcok tudnak megtörni, mígnem a harmadik gonosztevőnél kiviláglik, hogy ezek is egy sablonra épültek. Ennek azért elejét lehet venni a szokatlanul széles, 15 nehézségi szintnek a megfelelő babrálásával, mert a játék a sorozatos sikerek után automatikusan emelgeti az egyébként küldetésenként állítható szintet az ajánlottra, csakhogy nem nehezebbé válik ezzel a játék, hanem monotonná, a mezei bakák megemelt életerejével a játékmenet veszít a pergős tempójából, egyben a játék gyenge pontját villantva meg.
Kifejezetten egy könnyed és kellemes alkotásra sikeredett az Agents of Mayhem, aminek kizárólagos célja a kikapcsolódás és a szórakozás átnyújtása a játékosnak, csakhogy ezt jelentősen beárnyékolja a számos lehetőség ellenére is felmerülő monotonitás. Ritkán szoktam ilyet mondani, de kifejezetten ajánlott a kisebbek számára is, esélyesen oda lesznek az anime formában tálalt jó és gonosz párviadalának történetéért, a szép, képregényes hatású grafikába csomagolt, látványos jelenetekért, miközben a játékmenet faék egyszerűségű a számos funkció ellenére, tehát könnyedén elsajátítható. A kifejezetten sajátos, jól skálázható nehézségi szintnek köszönhetően pedig lesz sikerélmény is. Az más kérdés, hogy elvétve akad benne egy-egy felnőtt poén a küldetések alatti párbeszédekben, ezt angol nyelvismeret nélkül nehéz lesz meghallani.
Elsősorban a gyerekeknek tudom ajánlani, annak ellenére is, hogy összetettségében és némely tartalmában határozottan a felnőtt korosztály a célközönség, mégis inkább a kisebbeket fogja elragadni, és szerintem oda lesznek érte. Továbbá azoknak, akik kedvelik a külső nézetes sandbox akciójátékokat, szerették a Crackdownt, valami könnyed és humoros játékot keresnének, mert garantált a kikapcsolódás a társaságában, a műfajjal ismerkedők pedig hatalmas előnyt élveznek. A külső nézetes akciózást kevésbé kedvelők és a játékokban jártasak, csak erős fenntartással közelítsenek felé, mert tizedik óra környékére összeomlik a díszlet és erős dejavu érzetet kelt, hogy ezt bizony ezer és egyszer láthattuk már, a máz alól előbukkan az őskövület, amit a kreatív csomagolás bája ment meg, de még legnagyobb érdeme is elfárad egy idő után. Sajnálatos, mert remek ötlet, amiben több helyütt felcsillan a fantázia fénye, amondó vagyok, hogy jobb kivitelezést érdemelt volna, de mint a pontszámon is látszódik, így is egy kellemes játékká állt össze.
6 pont
Műfaj: külső nézetes sandbox akció
Megjelenés: 2017. (PlayStation 4, Xbox One, PC)
Fejlesztő: Volition
Kiadó: Deep Silver
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése