2023. június 22., csütörtök

Mozgókép - Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika


Parlagon heverő potenciál a legnépesebb fantasy univerzum képében, hogy egy látványos és izgalmas mozi kerekedjen az adaptálással, de talán pont ezért nem bátorkodtak ismételten hozzányúlni, mert a benne rejlő lehetőségek végett nehéz egy jó megközelítést találni, ami a közönség szélesebb körét lenne képes megszólítani a korábbi, húsz évvel ezelőtti próbálkozás kudarca után.
Az emberöltőnyi időnél is régebbre visszanyúló Dungeons and Dragons fantasy szerepjátékban az a szép, hogy annak ellenére, hogy megvan a maga szabályrendszere, mégis a terebélyes világának és lehetőségeinek köszönhetően úgy hat, mintha nem lennének szabályok, magyarán óriási szabadsággal rendelkezik. Különösebb firtatást nem érdemel, hogy mekkora űr tátong a műfaj palettáján, amit az Amazon igyekszik enyhíteni A Gyűrűk Ura előzménysorozattal, maga a D&D alapanyaga pedig bármennyire is a mozivászonra kívánkozik, és készen állnak az összetevők hozzá, roppant nehéz egy remek filmes adaptációt összehozni, ami magába foglalná az esszenciát, a forgatókönyvírók viszont vállaltak egy merészet és a klasszikus börtönből szabadulós indítást követően, összeverbuválódik egy klasszikus bárd, barbár, mágus, tünde (druida) és paladin felállás, hogy személyes okokból vezérelve keljenek kalandra a klasszikus gonosz, élőholt erőkkel szemben, miközben keresztül-kasul bejárják a birodalom szegleteit a küzdelemhez elengedhetetlen relikvia után, ezzel párhuzamosan a bonyodalom pedig egyre csak gyűrűzik.
Annyira klasszikus, hogy az már-már közhelyesre koptatott történetnek hangzik, mégis lebilincselően és szórakoztatóan hat, ami az univerzumban rejlő lehetőségek kiaknázása és széles tárházának felhasználásával, valamint a kidolgozott karaktereivel és a remekül eltalált humorával válik azzá, ugyanis inkább vígjáték, mint akció (erre remek példa a felbukkanó sárkány, ami egy röpképtelen, inkább a gurulást előnyben részesítő, torkos kövérség formájában kapott helyet), mégis a látványnak és pergős eseményeknek is bőségesen engedtek teret, ahogy a kalandorok cseberből vederbe keveredve verekszik keresztül magukat a sorozatosan felbukkanó akadályokon és ellenfeleken, úgyhogy a feszült pillanatokkal sem fukarkodik, mert a sztori pont ezekkel a sorozatosan felmerülő problémákkal válik teljesen kiszámíthatatlanná.

A cselekmény ötletes csavargatása mellett a látványnak is bőségesen jutott szerep a kiválóan koreografált akció jelenetekkel, a minőségi CG-vel felépített, szép és látványos környezettel és effektekkel, pedig utóbbi esetében kifejezetten finnyás vagyok és nem is kedvelem - de pont a gyakorta gyatra minősége végett -, viszont egy fantasy esetében kötelező szereplőként van jelen, aminek súlyával az alkotók is tisztában voltak, így alaposan nekifeküdtek, hogy ne csak a karakterekkel, a világ színességével és a történet pergősségével, hanem a felépített látványelemekkel is hitelesen szippantsák a nézőt a D&D univerzumába.
A karakterek megemlítése kapcsán jut eszembe, hogy érdemes külön kitérni a remekül megírt, nagyon különböző személyiségekre, akik a kalandor csapatot alakítják, valamint ez minden fontosabb szereplő esetében is igaz, mint Hugh Grant, aki kiválóan hozza az egocentrikus, gerinctelen tolvaj figuráját, mintha ábrázatával együtt, kifejezetten erre a szerepre született volna, úgy brillírozik a karakter bőrében, hogy annak ellenére válik fő gonosszá, hogy szerepe szerint nem ő lenne az. A főhősöknél még inkább kidomborodik ez a mulatságos különbözőség, némelyikük egy-egy defekciója erősíti az első percekben megfogalmazódó képtelenséget, hogy a figurák egy csapatot tudjanak alkotni, aztán mégis egy olyan családdá formálódnak, melynek kapcsolati szálait kevés film tudja ilyen remekbe szabottan ábrázolni és szereplőit kézzelfoghatóvá tenni, ahogy a kihívásokba belebukva tudnak egymást támogatva talpra állni és személyes küzdelmüket egy közös célban egyesítve tovább harcolni.
Persze akadnak kisebb hepehupák, melyek pillanatokra kizökkentik a nézőt ebből a magával ragadó mesés világból és kalandokkal teli történetből, mert alkalomadtán felüti a fejét az erőltetettség a fapoénok terén, ami érthetetlen a csuklóból kirázott szituációs helyzetekre épülő humor mellett, illetve a sztori felvezetője kissé terjedelmesre sikeredett, mert az érdekfeszítő első óra ellenére is csak az után kezd el igazán beindulni a cselekmény, de pont ezekkel a háttér történetekkel hozza a személyeket közelebb a néző számára, hogy nem a semmiből pottyantak a sztori közepébe, hanem mindegyiküknek megvan a maga hányattatott, néha tragikus sorsa, ami arra az útra vezérelte őket, amit éppen taposnak. 
Hiány van fantasy kalandfilmekből, ennek ellenére a stúdió és alkotói nem éltek vissza a helyzettel és kiváló szemszögből és tényleges kreativitással ragadták meg a kimeríthetetlen forrásul szolgáló D&D világát, hogy a klasszikus panelekből építkezve alkossanak egy feszült, lebilincselő, látványos és kifejezetten humoros akció kalandot, ami nem csak ezt az űrt tölti be, hanem önmagában tekintve is egy kiváló film született. Bátran ajánlom bárkinek, még azoknak is, akiktől távol áll a műfaj, mert garantált, több mint kétórányi szórakoztatást fog nyújtani. Annak ellenére, hogy tőlem egy fokkal távolabb áll ez a műfaj, az elmúlt tíz, de inkább tizenhárom év - repül az idő, mert már ennyi idő eltelt az Eredet és a Titánok harca premierjétől - legjobb filmjét szemléltem a Betyárbecsülettel, és mondom ezt úgy, hogy a A bálna egy zseniális műalkotás, de az ember nem egy ilyen kiváló drámai történetet fog felemlegetni, ha a legemlékezetesebb film élmények kerülnek szóba, hanem onnan szemezget, ami céllal a művészeti ág megszületett. Az pedig a szemlélő beszippantása egy mesébe (minden film egy mese felnőtteknek) és lenyűgözése, szórakoztató formában.

Műfaj: fantasy akció kaland vígjáték
Műsoridő: 134 perc
Debütálás: 2023.

Rendező: John Francis Delay, Jonathan Goldstein
Forgatókönyv: John Francis Delay, Jonathan Goldstein, Michael Gilio, Chris McKay
Főszereplők: Chris Pine, Michelle Rodriquez, Justice Smith, Hugh Grant, Sophia Lillis, Regé-Jean Page, Chloe Coleman, Daisy Head

Zerko 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése