Ryan Murphy zseniális Szörnyeteg szériája a Menendez fivérek által elkövetett gyilkossággal tér vissza a második évadban, ami több szempontból is egy felettébb érdekes adaptációs választás.
Roppant érdekes választás a pszichopata sorozatgyilkosságok valós történeteinek feldolgozására, mert egyfelől jelen esetben nem történt sorozat elkövetés, egyetlen kettős gyilkosság volt az eset során, ez márpedig felveti a kérdést, hogy mit is lehetne erről cirka nyolc órán keresztül mesélni, úgy, hogy az a közönség érdeklődését fenn tudja tartani. Márpedig bőségesen akad mit mesélni a Menendez fivérekről, mert a bűncselekményt követően egy éveken át húzódó, majd újra kezdett per indult útjára az indíték tisztázhatatlan bonyolultsága végett, aminek során számos felkavaró részlet került napvilágra, miközben képtelenség volt hitelt adni az egymásnak ellentmondó és lelepleződő tanúvallomásoknak, az eset erősen megosztva az Egyesült Államok társadalmát Lyle és Erik Menendez bűnösségével vagy esetleges felmentésével kapcsolatban, hazai hasonlattal élve, a kivételesen rossz közvélemény tájékoztatás végett számos konteónak is táptalajt nyújtó körmendi gyerekgyilkossághoz lehetne hasonlítani, mely esetet a mai napig számos ellentmondás és kérdőjel vesz körbe.
Számomra volt még egy érdekessége a Murphy által választott témának, ami végett szkeptikusan ültem neki a(z ezúttal) Szörnyetegek újabb évadának, mert első hallomásra tűnhet egy tucat esetnek, éppen ezért érdektelennek is a Menendez testvérpár által elkövetett kettős gyilkosság, amiben nem sok potenciál rejlik, hogy az egy kilenc epizódos forgatókönyvet megérjen, a széria fő írója viszont nem hazudtolta meg A Jeffrey Dahmer-sztorinál bizonyított tehetségét, és mesteri módon mászott ismételten a pszichopaták elméjébe és - ha szabad ilyet mondani - lelki világába, hogy azt pártatlan módon vigye a képernyőre a történet több perspektívájának ábrázolásával, ezzel a néző morális ítélőképességét meghullámvasutaztatva és apránként szétzúzva, ahogy mesteri módon invitálja egyre beljebb a nyúl üregébe, majd pofozza őt onnan kifelé a pártatlanság jegyében.
1989. augusztus 20-án 16 sörétes puskalövéssel brutálisan megcsonkolták, majd kivégezték José és Mary Louise „Kitty” Menendezt a Beverly Hills-i otthonukban, a holttestekre Joseph Lyle és Eric Galen Menendez, az áldozatok két fiú gyermeke talált rá, rögvest értesítve a hatóságot. A helyszínelést követően a fivérek kihallgatás alá kerültek, elmondásuk szerint a maffia állhatott a leszámolás hátterében, mert dúsgazdag apjuknak nézeteltérései kerekedtek az ügyletei során az alvilág egyes szereplőivel. A nyomozók sorra veszik az eshetőségeket és latolgatják az esetleges elkövetők kilétét, mígnem a Menendez szülők két gyereke válik a leginkább releváns elkövetővé, a gyanút erősítve, hogy a fivérek vad költekezésbe kezdenek a szülői vagyont megkaparintva, viszont ekkorra már számos hibát ejtettek a hatóság tagjai, hogy vád alá helyezhessék őket és csupán a testvérpár további ballépésein múlhat a bizonyítás.
Nem lenne illendő a történet további részleteit ecsetelnem, mert azzal komolyan csorbítanám a széria nyújtotta fordulatok és izgalmas pillanatainak élményeit, ildomosabb átevezni a jellemzésére, elsősorban Murphy kiváló forgatókönyvíró készségére, ahogy az esetet nem aprózván durrant bele hirtelenjében az eseményekbe, ezzel csak fokozva a kételyeket, hogy a további hét órában mit is szeretne előadni. A folytatás hamarjában eloszlatja a szkepszist az autentikus fordulatok beköszöntével, és ez annak is köszönhető, hogy az eset inkább az USA-ban kavart hatalmas porvihart, ami végett kevesen vannak, akik behatóbb ismeretekkel rendelkeznének az egyébként temérdek meglepetést tartogató történettel kapcsolatban, éppen ezért kiválóan működnek ezek a csattanók, még az ügyet felszínesen ismerők számára is.
De azért is, mert Muphy zsenialitása ezeket a fordulatokat tökéllyel pillantotta meg, hogy egy mesteri krimit tárjon elbeszélésével a közönsége elé, aminek legerősebb pontját képezi az a fajta időutazás, ahogy visszakalauzolja a szemlélőt évtizedekkel korábbra, amikor friss esetként szerepelt a nyomozó hatóság asztalán az ügy, azt a fajta örökös bizonytalanságot ültetve a nézőbe a több szemszögből bemutatott történeten keresztül, ami az egész esetet körbelengte, hogy vajon hol és kinél lehet az igazság, ha egyáltalán van olyan, mígnem persze… persze, persze, ez az, amire nem térhetek ki. Arra viszont mindenképp, hogy remekül képes altatni a nézőt, hitegeti, beviszi egy mély mocsárba, ahol az érzelmeit felkorbácsolva nyújt egy perspektívát, majd hirtelenjében csavar egyet a tálaláson, bevetve ezzel a nézzük meg az érme másik oldalát is elgondolást, amivel oltári maflásokat képes lekeverni a közönsége számára, hogy a bírósági eljárásnál a tanúvallomásokkal ismételten ködfelhő telepedjen az ügyre.
Ez utóbbi epizódok, maga a végkifejlet, ahol már kissé leülepszik a széria, mert tárgyalótermi drámaként sokkal kevésbé állja meg a helyét az elcsépelt és sok helyütt felesleges momentumaival, főleg, hogy a néző már kellő ismeretnek a birtokában is állhat, hogy csupán egy adott ítéletért szurkoljon, mégis képes egy érdekes kontrasztot alkotni, ahogy egybesűrítve nyeri el a szemlélő az eljárás, majd az újraindított pereskedés több éves folyamatát, első ízben a védelmet, majd a vádat helyezvén a fókuszba, szintén kiváló érzékkel tenyerelve a szemszögökre, hogy a történet kerek egészében kapja meg a hangsúlyos pillanatait.
Az van, hogy A Jeffrey Dahmer-sztorival ellentétben, a második évadról sokat nem lehet fecsegni, mert egy-egy apró momentum elkotyogása is csak csorbítaná azt az érdekfeszítő hatását, amit képes kiváltani Ryan Murphy és író társai feldolgozása, akik ismételten nagyon a mélyére ástak az eset minden részletének, majd azt egy kifejezetten kiváló megközelítéssel és mesélőkével tárták a közönség elé, hogy egy újabb lebilincselő történettel kápráztassák az ezúttal inkább krimi és dráma, de azért némileg thriller műfaj kedvelőit, ezzel maximálisan rácáfolva arra, hogy mit is lehetne előadni egy manapság mindennaposnak tekinthető kettős gyilkosságról. És akkor még mindig nem tettem említést arról, hogy a testvérpárt alakító Cooper Koch és Nicholas Alexander Chavez, Evan Petershez hasonlóan alakítanak frenetikusat, de legalább ennyire dicséretesek a remek hangulatot teremtő, egyben letaglózó vágások is, ahogy tekercsekre vitték ezt a frappáns elgondolást a Menendez testvérek történetének elmesélésére. Bátran ajánlott a műfaj kedvelőinek, de úgyszintén azok számára, akik cseppnyi érdeklődéssel is rendelkeznek ennek irányába és egy remek sorozatot tekintenének meg.
Műfaj: krimi thriller dráma
Műsoridő: 9 x 36-65 perc
Debütálás: 2024.
Rendező: Paris Barclay, Jennifer Lynch, Carl Franklin, Michael Uppendahl, Clement Virgo
Forgatókönyv: Ryan Murphy, Ian Brennan, David McMillan, Reilly Smith, Todd Kubrak, Janet Mock
Főszereplők: Cooper Koch, Nicholas Alexander Chavez, Javier Bardem, Chloë Sevigny, Ari Graynor, Nathan Lane, Dallas Roberts, Marlene Forte
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése