Bolondos csépelés - MultiVersus teszt

Amikor Tapsi Hapsi Batmant és Smith ügynököt püföli, de Tom és Jerry a segítségükre siet.

Warnerék univerzum építgetős kísérletezése már egészen rég elkezdődött, a hol sikerekre törő, hol pedig hányattatott sorsot megélő DC filmekkel, aminek a mintájára kívánták feltámasztani a 2000-es évek első felében nagy sikereket megélt rém karaktereiket, rebootolva A múmiát Tom Cruise-zal a főszerepben, ez lett volna a szörny univerzum első felvonása, amit követett volna Van Helsing, A láthatatlan ember és társaik, csak sajnálatos módon az egész a kasszáknál elperecelt, hogy pihenő pályára helyezzék az ötletet és valószínűleg annak megvalósítóit is. Pár év elteltével érkezett helyette a Space Jam 2, ahol ismét univerzumot, már multiverzumot kívántak alkotni a stúdió által tulajdonolt karakterek színre lépésével, csak mivel, ez már egy roppant vérszegény formát öltött újrázás volt, amivel a közönség soraiban helyet foglaló gyerekeket is csupán gyötörni lehetett, így a bukta, bukta hátán szituból kerekedett az idea, miszerint áteveznek inkább a videojátékos frontvonalra és ott kezdik a gyanútlan, darabszámra mért „fogyasztó” idegrendszerét támadni, hátha a töketlenkedést a kellő kitartással kompenzálva, egyszer célba érnek és sikerül profitot kicsikarva felhasználni a Space Jam 2-ben debütált és kiaknázatlanul maradt potenciált.

Egy évvel ezelőtt szépen lemaradtam a MultiVersus nyílt bétatesztjéről, ami remek alkalom lett volna, hogy belekukkantsak a Warner által birtokolt rajzfilmes és filmes karaktereket egymásnak eresztő püföldébe, ha erre sikerült volna sort kerítenem, akkor - bármennyire is lett jó a végleges verzió - megtakarítottam volna magam számára ezt a felesleges kört a végleges verzióval, mert én csupán ekkor szembesültem vele, hogy a Smash Bros. sikercím és az azt másoló, törött szárnyait bontogató Brawlhalla platform verekedős játékmenetében öltött formát, ezt én márpedig annyira nem preferálom. Persze, érthető az elgondolás, hisz ezzel egy jóval szélesebb közönség felé nyithatnak, mint a hardcore réteget célzó, A4-es papíroldalt megtöltő gombkombinációkat felvonultató klasszikus címek szisztémája, és az sem mellékes, hogy sokkal jobban is áll ez a stílus a MultiVersus által felvonultatott karaktereknek, tehát nem is kérdéses, hogy helyénvaló volt a választás.

Annak idején (még a kilencvenes években és a kétezres évek közepéig) nagyon szerettem a verekedős játékokat és number one vételnek számítottak, elsősorban a Mortal Kombat, Tekken, Soul Calibur (és Blade!) epizódok, viszont ez idővel alaposan elkopott, hogy mára már teljesen kiestek az érdeklődési körömből, viszont a Warner által feldobott szokatlan koncepcióra azonnal felkaptam a fejem, hogy érdemes lesz egy próbakört szentelni erre a kuriózumra, főleg, hogy ingyenesen játszható formában debütált, ami szintén egy óriási pluszt jelent mindenki számára, hogy különösebb költekezés nélkül is fejest ugorhat a csihi-puhiba, de valószínűleg a stúdiónál is élhettek a gyanú perrel, hogy a Smash Bros. mellett labdába sem rúghatnak, ugyanakkor a szintén ingyenes Brawlhallától jobbat tudnak összekalapálni, hogy versenyképes termékkel rukkoljanak elő.

A free to play debütálás viszont magában hordozza, hogy kellő elszántsággal és türelemmel kell rendelkezni a karakterek feloldása kapcsán, ahogy apránként lépdeljük a szinteket a meccsek után nyert XP-ből, egyéb esetben 30 másodperc leforgása alatt egy komolyabb havi fizetés költhető el a borsós áron mért pakkokra. Mert karakterekből, már most bőséges a kínálat a több, mint 30 közismert Warner figura prezentálásával, kifejezetten széles palettáról válogatva, mint a Bolondos Dallamok szereplői (Tapsi Hapsi és társai), Rick és Morty, a Mátrix Smith ügynöke, Bozont a Scooby-Dooból, Jason Voorheese a Péntek 13 hoki maszkos gyilkosa, Tom és Jerry, Stripe a Szörnyecskékből, DC képregény hősök (Batman, Wonder Woman, Superman), Cartoon Network és Trónok harca sorozat karakterek, a sok egyéb figura mellett.

A karakter felhozatal márpedig sarkalatos kérdés egy verekedős játék esetében, és itt mutatkozik meg, hogy a Warner valójában milyen sok és nívós címeknek a birtokában áll, mert még a későbbiekre is tartogatnak bőségesen ringbe lépőket, melyek irányítása roppant egyszerű, hisz a legtöbbször nyomogatott ugrás mellett, további kettő akció és egy mozgási gombot vethetünk be, majd az analóg karos oldalirányokkal cifrázhatjuk és erősíthetjük ezeket, hogy ellenfelünket minél laposabbra csépeljük, majd oltári nagy maflásokkal kirepítsük őket a pályákról, mivel ebben az alműfajban utóbbiért jár a pont. A két szintre osztott pályák is ennek megfelelően vannak felépítve, hogy a három tetszőleges kiütési irány (bal, jobb és felfelé) teret biztosítson a meredek helyzeteknek, amikor nagyon kell kapaszkodni, hogy karakterünkkel visszakecmeregjünk a levegőből még azelőtt, hogy egy végzetes gyomrost vinnének be, viszont ahhoz is kellő mozgásteret biztosít, hogy kellemes kergetőzések alakuljanak ki a pályákon, számos esetben totális káoszt eredményezve, ahogy a 2v2 felállásban egymást csépelik az ellenfelek. Sajnálatos, hogy amíg a játék egy kifejezetten kellemes, kissé rajzfilmes, de inkább, amolyan animáció filmes megjelenítéssel rendelkezik és a karaktertextúrák is pofásak, addig a pályák kialakítása kizárólag a játékmenet alapjait nyújtó funkciókat hordozzák magukban, mindennemű extrát nélkülözve, amivel még megbolondíthatták volna az egyébként kifejezetten pergős és izgalmas küzdelmeket, de még fájóbb, hogy határozottan fantáziátlan, és megjelenésükben kidolgozatlan, steril helyszínek érhetőek el a kínálatban, ezzel kissé fapados hatást kölcsönözve a játék számára.

Persze a csépelés a mérvadó, ami egyszerre mondható kellemesnek is, viszont túl egyszerűnek is, amiről hamarjában meggyőződhetünk a kezdetekben sebesen feloldható karakterek próbálgatásával, ezeken felül pedig akadnak időszakosan irányítás alá vehetőek is, ezzel jó pár meccsen keresztül a számunkra megfelelőt keresgélve, mert pusztán a filmes szimpátiára építkezve, könnyű szerrel megutálhatjuk a figurát, mivel mozgásaik és támadásaik jelentősen eltérnek egymástól, azt tapasztalva, hogy éppen ezért vannak népszerűbb és kifejezetten mellőzött szereplők, mely utóbbiakat magam is roppant furának és majdhogynem hasznavehetetlennek ítéltem meg. Sok a karakter, de hatalmas a szórás közöttük, mert nagyban építkeztek a jellegzetességeikre, amiket nem mindenhol sikerült harcképes módon implementálni.

A játékmódok között először a nevetségesen egyszerű tutorialbe fogunk belebotlani, rögvest felmérve, hogy nincs agyonbonyolítva a játék, majd a menübe lépve választhatunk a kampány, 1v1 és a legjobb 2v2 meccsek között. A kampány különféle egyszerű kis (vagy inkább bugyuta) sztorival ellátott gép elleni meccseket kínál, amiket gyermeteg mini játékok szakítanak meg, viszont remek gyakorlási színtérül szolgálnak, akár már normál szinten is kihívásokat tartogatva, hogy a feloldott karaktereket próbálgassuk és begyakoroljuk kombóikat, hogy ne élesben keljen ezzel a statisztikáinkat rontani. Bár a többjátékos módokba átevezve sem feltétlenül fog erre sor kerülni, mert annak ellenére, hogy én nem nevezném magam pengének a verekedős játékokban (rég volt az már, tán sose volt), a platform változatban pedig végképp nem, mégis temérdek sok meccsen át veretlen maradtam, ami végett a random mellém került játékosok rögvest hozzám csapódva követtek az újabb megmérettetésekbe, ezzel bizonyosságot nyerve az a már képlékenyen megfogant felismerésem, hogy bizony, a játék célközönségét inkább a kisebb korosztályban kellene keresni.

Bár tévedés lenne ennyivel leírni a játékot, mert akadnak profik szép számmal, akik alaposan kitanulták a játékot és rutinból osztják a húscafatos gerincoszlop kitépéseket, vagy izé (bár ebben a koncepcióban is érdekes lett volna, közben Tom macska klasszikus nyekergésének felharsanásával), akarom mondani pofonokat és fenékbebillentéseket, de az ő akcióik során is azt szemrevételezve, hogy bizony nem sok minden rejtőzik ebben a műfajban, sem pedig a játékban, de mégis, ennek ellenére kifejezetten izgalmasak és feszültek tudnak lenni a gyors tempójú és kissé kaotikus meccsek, igazi kontroller gyilkos verekedős játékká állva össze a gombnyomkodások hevében. A tempót pedig a meccsgenerálás sem töri meg, mert a játék népszerűségének köszönhetően, pillanatok alatt összehozza a négy főt, a kissé hosszadalmas töltőképernyő alatt pedig a karakterekhez rendelhető bónuszokkal bíbelődhetünk.

A végkövetkeztetésre már nem is tartogathatok mást, minthogy eléggé felemás, de mégis egy kifejezetten jó játékká állt össze a MultiVersus, ami bátran ajánlható azok számára, akik kedvelik a platform verekedős játékokat, vagy éppen megismerkednének egy darabjával, de szinte kizárólag nekik merem ajánlani, mert ez lehetett volna sokkal átgondoltabb, több és jobb is, mivel a szemmel láthatóan leszorított költségkeretek végett, elsétáltak a témában rejlő potenciál mellett, éppen ezért a célközönség inkább a 6-14 éves korosztályra tehető, számukra igen kellemes játékórákkal fog szolgálni, ráadásul ingyenesen.

7 pont

Műfaj: platform verekedős

Megjelenés: 2024. (PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, PC)

Fejlesztő: Player First Games

Kiadó: Warner Bros. Games

Zerko