Retro slasher horror modern formába öntve, a Sikoly filmeket földbe döngölve.
Warnerék képtelenek elengedni a Hazug csajok társaságát és örökösen próbálkoznak a széria ilyen-olyan formában történő feltámasztásával, persze ez érthető is valahol, hogy nem tudják elfogadni a történet kifulladását és a közönség érdektelenségét az irányába, mert egykoron hatalmas sikereket tudhatott magáénak az eredetileg 2010-ben útjára indított, a hét évad során 160 epizódot megélt széria, amihez a 2006-ban napvilágot látott regényfolyam nyújtotta a forrásanyagot. Első kísérletük még 2019-re datálható, amikor az eredeti formációra építkezve próbálták újfent meghódítani a közönséget, ám annak elmaradozása végett ez egyetlen évadban ki is merült.
Egészen addig, amíg teljes egészében újra nem gondolták a sorozat cselekményét és stílusát, hogy csupán a történet legfőbb elemeit tartsák meg az eredeti művel köszönő viszonyt ápolás jegyében, ennek végső szülötte pedig egy a klasszikus horror filmeket megidéző tini dráma slasherben öltött formát, ahol öt főszereplőnket egy titokzatos idegen, a magát A.-nak nevező sorozatgyilkos fenyegető levelei köti össze, hogy kizárólag önmagukra számítva derítsék fel üldözőjük kilétét és egyben a szüleik által cipelt súlyos titkokat, mert idővel fény derül rá, hogy nem másról van szó, minthogy a sötét múlt karmai nyúlnak az ifjabb generáció irányába.
Szerény véleményem szerint, ehhez az ismételt feltámasztáshoz nagyban hozzájárult a Netflix sikere A félelem utcája filmtrilógiával, ami történéseiben a nyolcvanas és kilencvenes évek kultikus horror karaktereit és elemeit idézte meg, egy kifejezetten kellemes és nosztalgikus, mégis modern és továbbgondolt formában szolgáltatva kellemes órákat a műfaj kedvelői számára, ahogy az érdekes cselekményét átszőtte a háttérben meghúzódó rejtély a gyilkos kilétét illetően. Ezt a formulát igyekezték kopírozni Warnerék is a meglévő alapanyaggal kombinálva, rövid nyugtot követően, ismételt kísérletet téve a Hazug csajok társasága cím feltámasztására, és ezzel útjára indítva a saját gyártású, a sorozatok tekintetében mindig is kuriózum számba menő slasher horrorjukat, amihez egészen kiváló inspirációs forrásokból szemezgettek, mint a Halloween, Péntek 13, Carrie és főképp a második évadra jellemző Sikoly filmek, valamint visszafogottabb formában a Fűrész markáns vonásai is tetten érhetőek, hogy ezúttal egy brutalizált formában térjenek vissza a hazug csajok, ami mégis fogyasztható bárki számára, aki feszültségre vágyna.
Persze ez a jellemzés önmagában nem állja meg a helyét, mert alapvetően egy tini drámáról van szó, ahol főszereplőink magánéletének apró-cseprő és súlyosabb gondjai is terítékre kerülnek, A. gyilkos fenyegetései és kilétének feltárásával párhuzamosan, éppen ezért a feszültség epizódról epizódra bekövetkező gyűrűzéséhez, nem csekély szappanopera elemet mostak a forgatókönyvbe, ahogy több helyütt is határozottan mesterkélten generálták az írók a konfliktus egyre súlyosbodó mértékét. Ez a tényező mellőzhetetlen a jellemzésnél azok számára, akiknek ettől égnek állna a haja, de szerintem a slasher kedvelői messze nem fognak fintorogni ilyetén fűszerezéstől - ami nem mellesleg kifejezetten jól is áll a szériának -, mert a helyenkénti művi mivolta ellenére is remekül simul a történetbe, a cselekménybe, és a sorozat stílusába, hogy a műfaj szerelmesei számára egy kifejezetten kellemes és a mai standardnek megfelelő szériává álljon össze, ami véleményem szerint köröket ver ezekre a szétcsépelt és minden tekintetben borzalmas, vagy jobbik esetben középszerű Sikoly filmekre - mert volt 1996-ban egy a modern slashert megteremtő kiváló Sikoly, de a kör ott be is zárult.
Főleg a második évad, aminek nyitányában már az első tizenöt percben többen hullnak el, mint az első felvonás teljes terjedelmében, nem csekély pupilla tágulást eredményezve, ahogy a gázpedált megtiporva emelték még magasabb szintre az ereszd el a hajam szitukat, ami persze később leülepszik és teret enged az ismételt rejtélynek Bloody Mary kilétét illetően, aki nevéhez híven előszeretettel mártózik a vérben és nem csekély kötődése van A.-hoz is. Éppen ezért a második felvonás még kellemesebb formában képes megidézni a slasher alműfaj aranykorszakát, de egyben átemelve annak gagyi szindrómás elemeit is, amikor a sokadik folytatások folytatásai peregtek már a mozivásznakon, de teszi mind ezt kifejezetten színvonalasan, szórakoztatóan és nosztalgikusan, miközben képes a homályba vezetni szemlélőjét a gyilkos kilétét illetően, hogy már pusztán eme csavaros fordulatok, a folytonosan képbe kerülő gyanúsítottakkal fenn tudja tartani az érdeklődést, kifejezetten ügyesen ágyazva meg ennek a rejtélynek és vezetve végig epizódról epizódra, ám annál blődebb leleplezést tartogatva a végkifejletre.
Szentelek egy külön bekezdést - mert ne legyen az, hogy nem szóltam - a második évadban már erősen beköszönő lmbt tartalmaknak, mert az ismeretes, hogy az HBO - vagy már Max, ami nekem HBO marad már egy életre - az éllovasa ezek prezentálásának, tehát akad utalás bőségesen szinte minden létező felállásra, viszont hozzá kell tenni, hogy a forgatókönyvírók a kiadott ukázt ügyesen oldották meg, mert nem csak totálisan belesimul a történetbe, hogy egyáltalán ne legyen irritáló, de még csak különösebben nem is szembeötlő manapság a szériákat ellepő hasonszőrű tartalmak mellett, és ráadásul ügyesen belecsempésztek egy külön piros pontos poént is a woke-kal szemben, amikor az egyik karakter kifakad, hogy a fehér hetero férfiak helyzete mennyire siralmas a jelenlegi filmiparban.
Akik főképp a Sikoly, de egyaránt a Péntek 13 és Halloween filmeket kedvelik, azok garantáltan célba találnak a szórakoztatás jegyében a Hazug csajok társaságával, de én bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli a slasher horrort, még ha az lightosabb formában is van prezentálva, mert egy kifejezetten könnyed kikapcsolódást nyújtó szériáról van szó, ami nem csekély feszültséget és rejtélyt is tartogat az erre benevezők számára. Továbbá ajánlom azok számára is, akik pont ilyesmivel ismerkednének, vagy csak szimplán egy érdekes, de laza sorozatot tekintetének meg és nem áll távol tőlük a visszafogott horror. Személy szerint a több helyütt is gagyi szindrómás hibái ellenére is remekül szórakoztam a 18 epizód során, mert egy igazi, ízig-vérig bugyuta, de modern slasher - ami nagy meglepetésemre kritikusi és közönség siker is lett az értékelések alapján -, éppen ezért nagyon sajnálom, hogy a forgatókönyvírók nem erőltethetik tovább magukat a mesterkélten szövögetett tini horror drámájukban, mert az HBO Max ismételten befürdött a cím feltámasztásával, és sajnálatos módon a második évad után kaszát kapott a széria. Hát valljuk be, ez nem egy tömegeket megmozgató műfaj.
Műfaj: slasher horror
Műsoridő: 18 x 47-53 perc
Debütálás: 2022.
Rendező: Lisa Soper, Roxanne Benjamin, Maggie Kiley, Alex Pillai, Rob Seidenglanz, Cierra Glaude
Forgatókönyv: Roberto Aguirre-Sacasa, Katie Avery, Lindsay Calhoon Bring, Alexis Scheer, Evelyn Yves, Alyson Weaver Nicholas, Michael Grassi
Főszereplők: Bailee Madison, Chandler Kinney, Zaria, Malia Pyles, Maia Reficco, Mallory Bechtel, Alex Aiono, Jordan Gonzalez, Elias Kacavas, Sharon Leal, Ben Cook, Derek Klena, Jennifer Ferrin, Carson Rowland, Travis Patton
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése