Bizonyára mindenki magas összegeket mert volna rátenni, hogy az Infinity Ward körül kialakuló botrány negatív irányba fogja terelni az MW 3 fejlesztését, de úgy tűnik az Activision időben kapcsolt és nem hagyta veszni az aranytojást tojó tyúkját, így a fejlesztő csapat megmaradt tagjai mellé hozzá csapta a Visceral Gamesből (Dead Space, Dantes Inferno) átigazoló emberkéket Sledgehammer néven, és az immár veteránnak számító Raven Software csapatát. Ilyen nevek mellett sejthetjük, hogy ez az egész mizéria már csak a játékvilág bulvárhasábjain mutatott jól (tulajdonképpen az Activision emberei [Infinity Ward] átléptek az Electronik Artshoz, ez utóbbi emberei [Visceral Games] pedig az Activisionhöz) és a kiadó minden lehetséges eszközt megragadva igyekszik helyre hozni a Modern Warfare hírnevén esett csorbát.
Lássuk így van-e…
A háború folytatódik
Captain Price és Soap, emberfeletti teljesítményükkel véget vetettek az áruló Shepherd ténykedésének a második rész végén, ám elkerülte figyelmüket, hogy ő túl jelentéktelen figura ebben a világméretű játszmában ahhoz, hogy a szálakat valójában irányítsa.
Makarov, az ultranacionalista terroristavezető elérte célját, és sikeresen kirobbantja a harmadik világháborút, aminek előszelét már tapasztalhattuk az MW 2-ben, ezúttal viszont globális méreteket ölt a háború, feldúlva egész Európát, miután New Yorkot sikerült megtartanunk az orosz inváziós haderőkkel szemben.
Az USA szerepe természetesen marad a történelmi vonalon, mint örök felszabadítók, így szállhatunk partra egy látványos akció keretében Hamburgnál, hogy később eljutva Berlinig, megostromoljuk azt. Helyet kapott Párizs, a fények városa, ami csillogását vesztve tárul szemünk elé háborús zónává változva, hogy még a megmaradt utolsó szimbólumát, az Eiffel tornyot is a földdel tegyük egyenlővé. Tehetjük mindezt Frost bőrébe bújva, aki az amerikai tengerészgyalogság berkein belül veszi fel többedmagával a küzdelmet a világot fenyegető orosz megszállással szemben.
A másik oldalon Yuri, az egykori Spetsnaz tag szemszögéből vethetjük bele magunkat a küzdelmekbe, egy jóval megfontoltabb, taktikusabb és lopakodós elemeket tartalmazó küldetéssorozat révén, ahol kísérő társaink lesznek Captain Price és Soap is, a légi támogatást nyújtó Nikolait nem elhanyagolva. Ebben a csapatban bejárhatjuk a Közel-Keletet, afrikai falvakat, de ne feledkezzünk meg a töltelék karakterekről, akikkel London belvárosába juthatunk el, vagy egy repülőgép fedélzetén háríthatjuk el a fenyegetést jelentő terrorista akciót.
Captain Price és Soap, emberfeletti teljesítményükkel véget vetettek az áruló Shepherd ténykedésének a második rész végén, ám elkerülte figyelmüket, hogy ő túl jelentéktelen figura ebben a világméretű játszmában ahhoz, hogy a szálakat valójában irányítsa.
Makarov, az ultranacionalista terroristavezető elérte célját, és sikeresen kirobbantja a harmadik világháborút, aminek előszelét már tapasztalhattuk az MW 2-ben, ezúttal viszont globális méreteket ölt a háború, feldúlva egész Európát, miután New Yorkot sikerült megtartanunk az orosz inváziós haderőkkel szemben.
Az USA szerepe természetesen marad a történelmi vonalon, mint örök felszabadítók, így szállhatunk partra egy látványos akció keretében Hamburgnál, hogy később eljutva Berlinig, megostromoljuk azt. Helyet kapott Párizs, a fények városa, ami csillogását vesztve tárul szemünk elé háborús zónává változva, hogy még a megmaradt utolsó szimbólumát, az Eiffel tornyot is a földdel tegyük egyenlővé. Tehetjük mindezt Frost bőrébe bújva, aki az amerikai tengerészgyalogság berkein belül veszi fel többedmagával a küzdelmet a világot fenyegető orosz megszállással szemben.
A történet közvetlenül ott folytatódik, ahol a szálat elcsípték a második rész végén, és a továbbiakban még jobban bonyolódva alakulnak. Számos múltbeli, eddig titkolt eseményre derül fény és az elkeseredett harc során, bizony nem kevesen fogják ott hagyni fogukat a megkedvelt karakterek közül. A történet dramatizálásával és a visszamenőleges lepel lerántással, maximumra srófolták a történeti keret által nyújtani képes élvezetet.
Adrenalin fröccs
A Modern Warfare hozza a tőle megszokott erősségét, mindent a látványra, a gyors, pörgős akcióra és a mozi szerű élményre épít. Olyan érzésünk lehet, mintha a lemez behelyezésénél felülnénk egy hullámvasútra, mely hét órán keresztül körbeutaztat minket a világ számos pontján, és csak azért enged szusszanásnyi időt, hogy a következő leejtőt még inkább megérezzük. Elsőre kissé irritálóan is hathat a folytonos tempózás, a pörgős akció jelenetek sorozata, és csak kapkodni fogjuk a fejünket. Ekkor még nem jött el a bámészkodás ideje, azt majd a második menetben lehet elkövetni, amikor már tátottuk eleget a szánkat. Első nekifutásra egy furcsa élményt képes nyújtani a folytonos pörgéssel és kiszámíthatatlanságával, viszont megismerve a játékot, annak jeleneteit, másodjára már képesek vagyunk a hullámvasutat mi magunk irányítani és átadni magunkat egy másabb játékélvezetnek. A kapkodás, átmegy egy ízig-vérig akció és látvány orientált FPS –be.
A Modern Warfare hozza a tőle megszokott erősségét, mindent a látványra, a gyors, pörgős akcióra és a mozi szerű élményre épít. Olyan érzésünk lehet, mintha a lemez behelyezésénél felülnénk egy hullámvasútra, mely hét órán keresztül körbeutaztat minket a világ számos pontján, és csak azért enged szusszanásnyi időt, hogy a következő leejtőt még inkább megérezzük. Elsőre kissé irritálóan is hathat a folytonos tempózás, a pörgős akció jelenetek sorozata, és csak kapkodni fogjuk a fejünket. Ekkor még nem jött el a bámészkodás ideje, azt majd a második menetben lehet elkövetni, amikor már tátottuk eleget a szánkat. Első nekifutásra egy furcsa élményt képes nyújtani a folytonos pörgéssel és kiszámíthatatlanságával, viszont megismerve a játékot, annak jeleneteit, másodjára már képesek vagyunk a hullámvasutat mi magunk irányítani és átadni magunkat egy másabb játékélvezetnek. A kapkodás, átmegy egy ízig-vérig akció és látvány orientált FPS –be.
Szélesvásznú mozi
Sokan kifogásolják a második rész rövid történetét, és teljes joggal, hisz az a hat óra, amit nyújtani volt képes, nagyon kevésnek bizonyult, hisz a tömény akció jelenetek nem voltak fellelhetőek olyan mennyiségben, ami indokolta volna ezt. Az MW3 viszont egy órával megtoldja a kampány hosszát, így kellő számban kapjuk meg a küldetéseket, még pörgősebb és még látványosabb akció fergeteg közepette. Az igazság az, hogy az FPS –k ezen stílusa nem is képes többet elbírni, hisz nem tudná tíz órán keresztül fenntartani a feszültséget. A látványos akciózás a szokott megkötéssel jár, egy csapáson haladhatunk csak, hogy semmi esetre se szalasszuk el a scriptelt jelenetek sorait, az ellenfelek bizonyos pontokon respawnolnak amíg egy checkpointot nem sikerül elérnünk, valamint vannak olyan jelenetek, mint például a New York–i felhőkarcolók közötti kergetőzés helikopterrel, ahol csak egy bizonyos pont elérését követően lőhetjük ki az ellenfelet, mivel ott lép érvénybe a látványos robbanás.
Sokan kifogásolják a második rész rövid történetét, és teljes joggal, hisz az a hat óra, amit nyújtani volt képes, nagyon kevésnek bizonyult, hisz a tömény akció jelenetek nem voltak fellelhetőek olyan mennyiségben, ami indokolta volna ezt. Az MW3 viszont egy órával megtoldja a kampány hosszát, így kellő számban kapjuk meg a küldetéseket, még pörgősebb és még látványosabb akció fergeteg közepette. Az igazság az, hogy az FPS –k ezen stílusa nem is képes többet elbírni, hisz nem tudná tíz órán keresztül fenntartani a feszültséget. A látványos akciózás a szokott megkötéssel jár, egy csapáson haladhatunk csak, hogy semmi esetre se szalasszuk el a scriptelt jelenetek sorait, az ellenfelek bizonyos pontokon respawnolnak amíg egy checkpointot nem sikerül elérnünk, valamint vannak olyan jelenetek, mint például a New York–i felhőkarcolók közötti kergetőzés helikopterrel, ahol csak egy bizonyos pont elérését követően lőhetjük ki az ellenfelet, mivel ott lép érvénybe a látványos robbanás.
A játék jelenetei között kifogásolható, hogy a három stúdió nem dobott be semmi kreatív ötletet, hanem felépítették a játékot a korábban megismert lehetőségekből, biztosra menvén ezzel a recepttel. A helyszínek változatosak, a küldetések úgyszintén, sőt magasan kiemelkedik ez a rész a többi közül e téren, de példának okáért a breacheléshez vagy légibombázáshoz hasonló ötletes új elemek csekély számban merülnek fel a játék során, ilyen a helikopter gépfegyverének földről való irányítása, füstgránáttal való bombázási terület kijelölése valamint egy távirányítású kisebb méretű harci kocsi távvezérlése a tereptisztogatáshoz. Jóindulattal is csak kettőt lehet ezek közül új elemként szemlélni, arról nem is beszélve, hogy a korábbi gameplay elemek folytonos ismétlése, csorbítja azok élményét, a záró fejezetre többet is elbírt volna a játék. Megemlítést érdemel továbbá a scriptekkel teli pályák (lopakodós részek) bugossága, mivel, ha egy kicsit is eltérünk a fejlesztők által elképzelt cselekménytől, akkor előfordulhat, hogy Soap barátunk beragad egy-egy ponton és nem hajlandó tovább vezetni bennünket. Szerencsére ennek előfordulási esélye igen minimális, de mégis jelen van.
Felmerült bennem a hiány –látván a hamburgi kikötőben végrehajtott partraszállást- egy grandiózus tankcsata után, ezt még bőven elbírta volna a játék egy küldetés erejéig, hisz ha nem csal emlékezetem, a modern hadviselés sorozatban nem nyílt még alkalmunk behuppanni egy tank vezetőfülkéjébe. Hanghatás terén külön kiemelendő a fegyverek életszerű és erőteljes ropogása, mely muzsika remekül el tudja magával ragadni az embert a háború közepette. A zenei aláfestés többnyire jól illeszkedik az eseményekhez és szinte fel sem figyelünk rá, köszönhetően simulékonyságának, viszont a kiemelt jelenetek aláfestése hozza azt a fajta felemelő zenei teljesítményt, mely elvárható.
A prezentáció láttán felemás érzések alakulhatnak ki a játékosban. Az összkép lenyűgöző, rendkívül látványos képet tár elénk a játék, ám ha a részletekben kezdünk kutakodni, hamar megpillanthatjuk a motor elavultságát, melyet még jó ideig nem kívánnak lecserélni. Ezen apró kopottságok felett szemet hunyhatunk a remek összképnek köszönhetően, és persze a most is kiemelkedő karaktermodellezés és animáció végett, a fegyverek széles és szépen kidolgozott tárházáról már nem is beszélve.
Tíz tonna lőszer
A kampány szavatossága említve lett, cirka hét óra elteltével megkaphatjuk a záróakkordot, pontot téve harmadik világháborúnk történetére. Ajánlatos mindenkinek legalább belekóstolni a veterán fokozatba, hisz egy teljesen újfajta hadviselési élményt képes nyújtani a játék, hisz az ellenfelek által elkövetett magas sebzésnek köszönhetően, egy igen realisztikus csatát vívhatunk, amolyan SWAT, vagy Rainbow Six jelleggel. Ismét lehetőség van a kampány során Intel gyűjtögetésre, ami szerintem nagyon nem passzol az MW profiljához, mivel elég idegesítő a pörgős tempó közepette leállni és keresgélni a laptopokat, valamint hallgatni társaink sürgetését.
Nos, ez így önmagában nagyon sovány lenne, éppen ezért, ami a korábbi részben egy foltozás jelleget adott a játéknak a Spec Ops játékmóddal, most szélesebb bővítést nyert, mellyel mindenki kibékülhet. Egyszer rendelkezünk egy survivor móddal, ahol egymagunkban, vagy egy társsal megtámogatva indulhatunk neki a 16 pályának, amiknek négyes csoportokra osztva változik nehézsége és a felvonultatott ellenfelek erőssége. A korábbi zombi módokhoz hasonlóan itt is lehetőségünk nyílik az ellenfelek leölése és a hullámok teljesítéséért járó pénzösszegből fegyvervásárlásra, légi támogatás kérésére, tuningolásra és mindenféle kiegészítő vásárlásra, mint például a golyóálló mellény, akna vagy a centry gun.
Másik játékmód, ahol szintén egyedül, vagy társunkkal vonulhatunk hadba, a tényleges Spec Ops mód, ami szintén 16 küldetést vonultat fel, három nehézségi szinten, csillagokkal jutalmazva azok teljesítését. Itt a legkülönfélébb feladatokat tárják elénk; célpont likvidálás, túszmentés, vegyi anyag mintájának begyűjtése frontvonalon, céltábla lövölde, lopakodós feladatok, breachelés vagy bombahatástalanítás és egyebek. A két játékmódban szerzett tapasztalati pontjainkat külön értékeli a gép a multiplayeres fejlődéstől, hisz a survivor módban megnyitható fegyverek, eszközök, szintekhez vannak kötve.
A kampány szavatossága említve lett, cirka hét óra elteltével megkaphatjuk a záróakkordot, pontot téve harmadik világháborúnk történetére. Ajánlatos mindenkinek legalább belekóstolni a veterán fokozatba, hisz egy teljesen újfajta hadviselési élményt képes nyújtani a játék, hisz az ellenfelek által elkövetett magas sebzésnek köszönhetően, egy igen realisztikus csatát vívhatunk, amolyan SWAT, vagy Rainbow Six jelleggel. Ismét lehetőség van a kampány során Intel gyűjtögetésre, ami szerintem nagyon nem passzol az MW profiljához, mivel elég idegesítő a pörgős tempó közepette leállni és keresgélni a laptopokat, valamint hallgatni társaink sürgetését.
Miután sikeresen beleöltünk több tíz órát a játékba, még mindig hátra marad egy opciónk: a multiplayer, ami a megszokott játékmódokat vonultatja fel friss, remekül összehegesztett pályákon, amiből szintén 16 áll rendelkezésre.
A multi szekció tempóján sikerült a fejlesztőknek alaposat gyorsítaniuk a pályák szűkítésével és ennek pótlására inkább emeleteket húztak fel épületeken belül. Két új játékmód kapott helyet ebben a részben: az egyik a Kill Confirmed, (ahol az ellenfél megölése után a dögcéduláját is be kell gyűjteni a pontért) másik pedig a Team Defender (itt egy zászló található csak a pályán, és azon csapat, aki birtokolja, dupla pontot nyer a leölt ellenfelek után).
A multi szekció tempóján sikerült a fejlesztőknek alaposat gyorsítaniuk a pályák szűkítésével és ennek pótlására inkább emeleteket húztak fel épületeken belül. Két új játékmód kapott helyet ebben a részben: az egyik a Kill Confirmed, (ahol az ellenfél megölése után a dögcéduláját is be kell gyűjteni a pontért) másik pedig a Team Defender (itt egy zászló található csak a pályán, és azon csapat, aki birtokolja, dupla pontot nyer a leölt ellenfelek után).
Bármennyire is gondolná az ember, hogy a Call of Duty sorozat rókabőr szériává lépett elő rég óta (főleg az MW 2 mulasztása óta), mindig képes valami újat, valami látványosat és pörgőset mutatni. Ez most sincs másként, és akinek zsánere az FPS műfaj, az itt otthon találhatja magát, hisz bármennyire is kutakodik az ember a hibák után, pontszámát nem lehet lejjebb tornázni, mert a Modern Warfare 3 bizony nagyon jól teljesített, és szigorúan szemlélve is ennyit ér. Remekül kivitelezték az előre lefektetett forgatókönyvet, és jól építkezik a korábbi részek elemeiből, viszont elbírt volna még újító jelleget és némi üdítő színfoltot a küldetések palettája.
9 pont
Műfaj: belső nézetes akció (FPS)
Megjelenés éve: 2011. (Xbox 360, PS3, PC)
Fejlesztő: Infinity Ward, Sledgehammer Games, Raven Software
Kiadó: Activision, Square Enix (JP)
Kapcsolódó olvasmányok:
Modern hadviselés - Call of Duty 4: Modern Warfare teszt
Világégés - Call of Duty: Modern Warfare 2 teszt
Keleti front - Call of Duty: World at War teszt
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése