2014. november 14., péntek

Bosszúállók - Captain America and The Avengers


Amióta fennállnak a Marvel képregények, azóta igyekeznek az alkotók különféle egyéb változatokba ültetni azok hőseit, akciófigurák, TV sorozatok, mozifilmek, és nem utolsó sorban videojátékok, mely utóbbi szórakoztatóipari szegmensben bukkant fel 1991-ben a Captain America and the Avengers című platform akció játék, Amerika Kapitányt és Sólyomszemet helyezve a középpontba.
A rövid képsorokban és gyakran ismétlődő párbeszédekben tálalt történet két főszereplője, a Bosszúállók csapatából Amerika Kapitány (Captain America) és Sólyomszem (Hawkeye), akik felett átvéve az irányítást kell az ellenfelek és bossok seregeit leverni, hogy két társukat, Vasembert (Iron Man) és Víziót (Vision) kiszabadítsuk Mandarin fogságából, aki a gonosz oldal vezéreinek egész seregét toborozta maga mellé, hogy városokat tegyen a földdel, vagy éppen a tengerszinttel egyenlővé.
A játék kezdetekor egy USA térképen találhattuk magunkat, ahol számos nagyváros volt bejelölve, mint bejárható pálya, ezek szép számban álltak rendelkezésre, ám eléggé egy kaptafára készültek. Többnyire egy-egy platform elem, vagy a háttérszín változott a zöld, lila, sárga árnyalatokban, amíg a helyszínek között erdős, városi és a bossok rejtekeinek belső terei cserélődtek. A csúcspontot vitathatatlanul New York képezte a szépen kidolgozott felhőkarcolós háttérrel, ami mellett még az Avengers Park jelentett felüdülést a Bosszúállók kifaragott fejszobraival, amíg Las Vegas csalódással volt képes eltölteni az embert a többihez hasonló épületbelsővel, nélkülözve a városra jellemző mindennemű külső megjelenítést. Az egyik legérdekesebb helyszín, az egyik robot ellen vívott harc során mutatkozott meg, amikor a játékos szemére roppant zavaróan ható, két irányba is mozgó pepita háttér bukkant fel.
Amint két hősünket sikerült a térképen egymás mellé terelgetnünk, azok együttesen folytatták útjukat, amikor is a pályákon szabadon váltogathattunk, a külön életerővel rendelkező karakterek között, akik közül egyértelműen Captain America jelentette az erősebbet, sebes futásának, a pajzs elhajításának, ökölcsapásainak köszönhetően, ami mellett nem volt elhanyagolható azon mozdulata, amikor a levegőből érkezve, képes volt pajzsát maga alá kapva támadni ellenfeleire. Hawkeye mindemellett eltörpült egyszerű íjazásával, viszont érdemei erősen megmutatkoztak átlósan is használható támadásával, a levegőből támadó főellenfelekkel szemben, vagy a térképen folytonos mozgásban lévő robot bossok ellen.
Ellenfeleink seregében a mezei lőfegyveres katonák, rakétavetősök, repülő robotok, ablakból kihajoló fegyveresek és különféle harci robotok sorakoztak fel, mely utóbbiak kisebb bossok voltak nehéz elpusztíthatóságukkal, mint a hordó hajigáló, akinek éppen ez jelentette gyenge pontját, hisz Hawkeye segítségével könnyedén szétrobbantható volt a hordó, még mielőtt azt eldobta volna, ezzel megsebezve ellenfelünket. Ennek erősebb változata volt, amelyik a halála előtt félbeszakadt és őrült támadást indított a játékos ellen, amíg a kiborg típus lángokba borulva rohangált a leszűkített pályán.
Az akcióval egyenértékben voltak jelen a különféle platform elemek, gyakran színesítve azokat mozgó szintekkel, kinyitható ajtókkal és elkerülendő ágyúkkal, viszont a mérleg nyelve mégis a lövöldözés és püffölés irányába billent, mivel nagyon ritka volt azon esetek száma, amikor egy-egy elvétett ugrás, sebesüléssel párosult volna, viszont a pályák kijárata mindaddig nem nyílt meg, amíg fel nem kutattuk az annak kulcsául szolgáló energiagömböt.
Főellenfeleink sorában olyan kultikus alakok bukkantak fel, mint Ultron, Crossbones, Wizard, majd utolsó előttiként a bevezető képsorokban szereplő Mandarin, akinek megölését követően fény derül rá, hogy valójában Vörös Koponya (Red Skull) mozgatta a háttérben a szálakat, akinek nyomába a houstoni űrsikló megszerzését követően eredhettünk, hogy saját bolygóján püföljük még vörösebbre pofáját, kiszabadítva ezzel a Bosszúállók fogvatartott tagjait. Ami leginkább jellemezte őket, hogy az elsőre brutálisnak tűnő támadásuk könnyedén kijátszható volt, amint ráéreztünk azok gyenge pontjaira, és nemes egyszerűséggel beleszoríthattuk őket algoritmusukba.
A játék tartalmazott egy Battle Mode lehetőséget is, ahol a két főhős közöl választva küzdhettünk meg a játékban felbukkanó bossok egyikével, egy véletlenszerűen kiosztott helyszínen. Sok szórakozást ez nem volt képes nyújtani, de legalább annyi haszna volt, hogyha elakadtunk volna egy főellenfélnél, akkor begyakorolhattuk annak legyőzését.
(Az arcade, Sega Mega Drive és SNES verzió.)

Szintén ezen a címen jelent meg ’91-ben arcade gépekre is a játék, egy jelentősen eltérő, komolyabb kidolgozottsággal bíró játékmenetet és grafikát prezentáló változatban, ami egy év elteltével Sega Mega Drive-ra is ellátogatott, majd ’93-ban debütált SNES platformon.
A Marvel rajongóknak mindenképp egy remek szórakozást biztosított a játék, ám akik távol álltak a képregényhősök világától, azoknak egy nem túlzottan fantáziadús, néhol önismétlő és nem elegendő kihívást nyújtó játékot jelentve, meghúzódott a középkategóriában.

Műfaj: akció platform
Megjelenés: 1991. (NES)
Fejlesztő: Data East
Kiadó: Data East
Zerko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése