Egy szó, ami ajtókat nyit meg. Jókat és rosszakat egyaránt.
A jövő megtámadta a jelent. Andrei Sator egy tömegpusztító fegyvert készül összeállítani, melyhez az anyagi forrásokat és információkat a jövőből küldik át a jelenbe, de ez a fegyver nem egy városra, nem egy kontinensre, hanem a teljes világegyetemre jelent fenyegetést. A pusztulás elkerülése érdekében hozzák létre a Tenetet, aminek feladata felderíteni az algoritmus alkatrészeinek hollétét és semlegesíteni Satort, még mielőtt véghezvinné tervét. Satornak viszont van egy óriási előnyt jelentő fegyvere, az invertáló, amivel visszafordíthatja az idő folyamát és változtathat az eseményeken.
Nehéz a Tenetről bármit is mondani anélkül, hogy csattanókba ne fusson az ember, éppen ezért kerülök egyet és kezdjük a legelején, egyfajta gyorstalpalóval, ami megadja az alapokat a filmhez (és egyben minden időutazást boncolgató témához), azok számára, akik elmerülnének annak gondolatvilágában, hogy mégis milyen feltevésen alapszik maga az időutazás gondolata. Megpróbálok a legrövidebbre szorítkozni és több száz oldalt pár mondatba, de mégis érthető formába sűríteni. Volt ez a Newton figura ugyebár, akit biztosan ismer mindenki a gravitációs törvényével, azaz egy napon a földre hulló almát szemlélve rádöbbent (valószínűleg nem elsőként, csak elsőkén mondva ki, vagy az első fennmaradt forrás volt) és fogalmazta meg, miszerint a nagyobb tömeg vonzza a kisebbet. Csak azzal nem számolt, hogy egyszer majd jön egy Albert, a szintén sokak által hallott, ám az átlag ember a munkásságát már kevésbé ismerő, elméleti és gyakorlati szerepéről az atombombán kívül nem sokat tudván, márpedig ő jelentősen tovább dolgozta a newtoni elméletet, sőt egyenesen banálissá tette azt.
Azt állította a mai napig megdönthetetlenül - a fizikai és logikai kapcsolatok által, mérések és bizonyítástól mentesen is magyarázatot nyújtva -, hogy ennyiben nem áll meg a dolog, hanem térgörbületről kell, hogy beszéljünk. Rádióhullám (gondolj csak a wi-fire)? Radioaktív sugárzás? Ózon réteg? UV sugárzás? A föld mágneses tere, amire alapozva az iránytű már évezredek óta elkészült? És még sorolhatnám, de a szemléltetésre bőven elegendő, miszerint ezeket mind nem látjuk, abszolút nem érzékeljük, idővel mindenhez műszerre volt szükségünk, hogy a csupán atomi szinten létező jelenségekről fogalmat nyerjünk. És itt kapcsolódik be Einstein elmélete, ami azt mondja ki, hogy a tér is anyagszerkezettel rendelkezik (még a világűr is az egyelőre ismeretlen összetételű, úgynevezett sötétanyaggal), magának a térnek is van egy szerkezete (mint mindennek a világegyetemben, különben hogy létezne, magyarán olyan nincs, hogy semmi, mert a mindenséget mindenhol kitölti valami) és maguk a csillagok és bolygók a tömegükkel görbítik meg a teret, ennek következtében alakulnak ki a keringési pályák, a Nap tömege akkora „horpadást” hoz létre, hogy nyolc bolygót is pályára állít, a Föld tömege a Holdat tartja pályáján stb. (Ezen alapszik a térgörbülettel létrehozható féregjáratok elmélete, ha már sci-fi, bár személy szerint kétlem, hogy az ember képes lenne egy szupernóva robbanásához mérhető energia tömeget létrehozni, de még az sem bizonyított, és már meredek teóriának számít, miszerint ezek egyáltalán „kilyukasztják” a teret, azaz egy papírlappal szemléltetve, azt összehajtva A és B pont átfedést nyer, azaz egy átjáró keletkezne a térgörbülettel.)
És akkor minden időutazással és manipulálással kapcsolatos feltevés alapjához érkeztünk, Einstein szerint maga az idő is anyagszerkezettel rendelkezik, azaz atomokból (azt se feledjük, hogy ezt is évtizedről, évtizedre egyre kisebb alkotóelemekre sikerült bontani és lehet, hogy még messze a vége) épül fel, amire még jó régen tettek egy mérési kísérletet is, miszerint atomórát (1 millió év alatt késik 1 másodpercet) küldve a világűrbe, valóban az tapasztalható, hogy másképp telik az idő az űrben, mint a Föld gravitációs terében, igaz ez csak elhanyagolható ezredmásodperceket jelent, inkább van jelentősége az elmélet alátámasztásában. A klasszikus ’68-as, A majmok bolygója, de a későbbi 2001-es remake is ezt boncolgatta végső csattanóként, mert azzal már végképp nem lehetünk tisztában, hogy milyen szélsőséges körülmények uralkodnak a világegyetemben és azok milyen hatást gyakorolhatnak az időre, egyes feltételezések szerint a fekete lyukak olyan erős gravitációs mezővel rendelkeznek, hogy az időt is képesek elnyelni, ami nem kizárható azok alapján, hogy elegendő a Föld relatív gyenge mezejét elhagyni, hogy már mást tapasztaljunk, DE ezek mind teóriák az elméleti fizika ingoványában.
Azért lényeges ez, mert mélyebb rálátást biztosít Christopher Nolan legújabb filmjére, hogy ne csak úgy lógjon a levegőben, az a bizonyos időutazás, mint megalapozatlan sci-fi mese, amint kézzelfoghatóbbá tesszük, már könnyebben tudunk elgondolkodni rajta, a rendező neve hallatán pedig tisztában lehetünk vele, hogy nem csak kiváló rendező, hanem remek forgatókönyvíró is, aki szeret eljátszadozni a fizikai fogalmakkal, sci-fi ötleteivel a meglévő ismereteink határait feszegeti a fantázia mezsgyéjén, kisebb túlzással új elméleteket vetve fel, és ezúttal sincs ez másképp, mert nem is az időutazásra, hanem az idő manipulálás témájába merészkedett (esetünkben majdnem, de csak majdnem ugyanaz, mert a téma több baki lehetőségnek enged teret), ami nagy bátorságra vall, mert pontosan az idő folytonossága végett elkerülhetetlen, hogy logikai bukfenceket ne hányjon egy ilyen sztori, ahogy minden film esetében ez meg is szokott történni. De hát, ennek mibenléte feltételezem abban van, hogy ez a folytonosság nem törhető meg (még mielőtt valaki nekiállna a garázsban egy időgépet összeberhelni), de valószínűleg azért nem, mert nincs a világegyetemben az az energia mennyiség, amivel ez megvalósítható lenne (Talán az ősrobbanás, azaz az új időszámítás jelentene kivételt? De magát az ősrobbanást sem mindenki fogadja el annak szingularitáson nyugvó alapjai végett, de ebbe most ne menjünk bele, mert más téma.), egyfajta megcsalhatatlan alaptörvényként van jelen az idő, pontosan az önpusztítás elkerülése végett.
Volt szerencsétlenségem nem egy olyan személyhez, aki az Eredetnél nem értette, hogy miképpen rohangálnak a falakon, plafonon és miért lebegnek az adott pillanatban a szereplők… de ebből már feltételezem, hogy nem csak ezt nem értette, pedig ehhez csak kis logikai készség és fantázia kell. Aki így volt vele, az most kapcsolja ki a készüléket, mert ez megint nem az ő, még meredekebb filmjük, ami egészen pontosan az idő visszatekerésére helyezi a hangsúlyt, mintha egy felvételt néznék visszafelé, csak cselekvőképesen közbeavatkozhatunk és változtathatunk a dolgokon, idővel pedig rájövünk, hogy majdnem ugyanolyan, mint az időutazás, csak sokkal több korláttal rendelkezik, de látványosabb. Nolan ezzel olyan mélyen belenyúlt a nyúl üregébe, ahonnan már nem lehet visszatalálni, még ha saját maga gyártotta, kvantum fizikai elméletekkel is próbálja meg alátámasztani.
Adva van Főhősünk, akinek ténylegesen ez a neve, mert kiléte ismeretlen, csupán az indíttatása adott, miszerint mindenáron meg kell akadályoznia Satort a tervének kivitelezésében, ehhez pedig csapatot kezd toborozni, hogy szembeszálljon az idő manipulálóval, aki folyamatos kommunikációban áll a jövővel, hogy az ott kifejlesztett, majd az öngyilkos találmányának mibenlétét felismerő kutató által darabokra bontott és elrejtett algoritmus alkatrészeket összegyűjthesse, és megvalósítsa az ökológiai pusztulásra ítélt jövő tervét, aminek irányítói a nagypapa paradoxonnal (miszerint el sem indulhatunk vissza az időben ősünket megölni, mert ha megcselekednénk, nem is léteznénk) szembeszállva, végső elkeseredésükben megpróbálják a lehetetlent, hogy alternatív idősíkot létrehozva tegyék ismét élhetővé a bolygót.
Érdekes, elgondolkodtató és egyedi felvetés, amihez hozzácsapódik a Nolan-féle látványos akció parádé, bár utóbbi még a CG effekteket nélkülöző, utasszállító géppel történő épületrombolás ellenére is alulmarad az Eredethez képest, mert egyfelől nem kellőképpen aknázta ki a visszatekerés adta lehetőségeket (azért akad bőven érdekes momentum), másfelől pedig az Eredetnél is a történet csavarosságának ereje növelte meg a látványvilág hatását, egyfajta örvénylő folyamként szövögetve a mesét a néző szeme láttára, viszont a Tenet esetében a történet komplexitásából, a nem kellő összekapcsolásokból, és a roppant feszes tempóból töredezettség alakul ki, magyarán a mese nem jön létre, nincs annyira szoros kapcsolat a néző és a film között, nem szippantja be és ragadja magával, hanem két és fél órán keresztül szemléljük és próbáljuk felfogni, hogy éppen mi is zajlik, és az hogyan lehetséges, mert Nolan eddig nem tapasztalt rohamtempót diktál, lélegzetvételnyi szünetet nem engedve a nézőnek. Két és fél óra… hosszú egy filmnek, főleg, ha nincsenek benne kidolgozott karakterek, mert semmi érzelmi vonulata nincs a műnek a megalománián kívül, és mégis Nolan Albert bácsi relativitását bizonygatja, mert elröppen ez az idő a rettenetesen gyors tempó végett, a rendező egyszerűen nem kegyelmez azoknak, akik lemaradtak valahol.
(A befejezés értelmezéséhez, nyújthat majd segítséget Nolan egyik inspirációs forrása, a sator négyzet.)
Éppen ezért azt tudom tanácsolni, hogy aki leül a filmet végignézni, az szépen kapcsoljon ki és készüljön fel egy atom meredek utazásra az idő síkjai között, ne firtassa a részleteket, ne boncolgassa a fordulatokat, csak nézze és próbáljon meg képben maradni (ha sikerül, akkor előre lelőhetőek a poénok), adja át magát az élménynek, majd a stáblista után álljon neki gondolkodni, de garantálom, hogy vagy úgy, ahogy van fekete foltokkal elfogadja a néző a történetet, vagy újra meg fogja nézni a filmet, hogy teljes egészében értse mi is zajlott a vásznon (főleg az eleje és a befejezés végett), és érdemes is mindenképp, mert ne az általunk ismert fizikai kapcsolatokra alapozzunk, hanem a film által felvetett, első blikkre paradox elméleteket kell figyelni, hogy a történet összeálljon egy teljes egésszé, mert ha a lefektetett kereteken belül maradunk, akkor minden a helyén van. Azt viszont már nem ajánlom, hogy mélyebben is lemerüljünk a film világában, mert könnyedén ízekre szedhető és elrontja az élményt, ezért is említettem, hogy fogadjuk el a keretrendszert, amit felvet, mert mint minden időbabrálós film, ez is rendelkezik egy-egy logikai malőrrel.
Egyedüli zavaró momentum az alkotásban, hogy túlszajkózza a saját elméleteit, nem a magyarázatokat, mert Nolan effektíve semmit sem magyaráz, hanem elméletek sűrűjébe veti a nézőt és azok helyenként túl vannak taglalva, miközben semmire sem jutunk vele, magát a lényeget a nézőnek kell kihámoznia és összeillesztenie, mert elsőre a sztori egy óriási paradoxon, de ismerhetjük az író-rendezőt, hogy ilyet nem vinne vászonra, tehát a film által felvetett folyamban elmerülve, kibogozható, hogy egy logikusan felépülő cselekményt nyerünk, persze feltételezve a technológiát.
Manapság már nehéz új gondolattal előállni a filmek terén, és ennek nem csak a kreativitás hiánya az oka, hanem az évszázad alatt roppant színesre termett paletta, a számos vászonra vitt gondolattal és megvalósítással, de mégis van új a nap alatt, tehát első sorban azoknak ajánlott, akik a fent elhangzottak alapján valami újra, valami elgondolkodtatóra, valami komolyabb tartalomra vágynak, ők biztosan egy maradandó alkotással gyarapodnak, amihez hozzátársul a nem szokványos, alkalomadtán grandiózus akció látvány, a különleges, a film hangulatát masszívan fokozó hangzásvilággal megspékelve. Szemben azokkal, akik egy látványfilmre vágynak, mert meghallották a Sötét lovag rendezőjének nevét (szó se róla, az is nagyon jó film volt). Megosztó alkotásra sikeredett Nolan új filmje, aminek oka abban leledzik, hogy a nézők többsége inkább a látványt kereste, majd a történet komplexitása végett zavarodottan ült a film utáni percekben, vagy csak legyintett rá. A másik tábor esetében - akik az elme játékának logikai hullámain vasutaznának - pedig nem mellékes, hogy ezúttal a néző nem nyerheti ki az alkotásból azt az élményt, amit Nolantől elvárna, mert hiányérzetet hagy maga mögött, de ettől még egy kiváló filmről van szó, a témára szűkítve pedig csak fokozódik kiválósága.
Műfaj: akció sci-fi
Műsoridő: 150 perc
Debütálás: 2020.
Rendező: Christopher Nolan
Forgatókönyv: Christopher Nolan
Főszereplők: John David Washington, Robert Pattinson, Elizabeth Debicki, Kenneth Branagh, Michael Caine, Himesh Patel
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése