Mozgókép - A kör bezárul (Full Circle 2023) kritika

Melyik kör?

Mrs. Mahabir a sógora halálát követően eltökéli, hogy egy rituális gyilkossággal megtöri a családját sújtó átkot, ami a férjén keresztül szivárgott be 20 évvel ezelőtt. Visszanyúlva az átok forrásához, Guineaból importálja az elkövetők egy részét, az áldozatot pedig a Browne családból szemeli ki a háttérben meghúzódó, titokzatos kapcsolat végett. A rituálé helyszínét előkészítették, hogy a nyilvánosság előtt, de mégis rejtve maradva végezzék ki a fiút, ám az emberrablás félresikerül és egy másik gyereket rabolnak el, akiért a megzsarolt apa, valamilyen okból kifolyólag mégis hajlandó lenne váltságdíjat fizetni, csakhogy a szervezetbe rendőrségi téglák is beépültek, illetve akadnak, akiknek nem nyerte el tetszését Mahabir fanatikus babonássága, ezért megpróbálják az áldozatot kimenekíteni.

Ez azért elég jól hangzik, nem? Aztán meg valahogy mégsem stimmel az egész mini-sorozat, de csak annyira, hogy az első epizód háromnegyedénél megállapítottam, hogy na, ebbe megint jól belenyúltam. Márpedig nem volt nehéz belefutni, mert az HBO ezzel az új sorozatával reklámozza magát, rögvest meg is néztem, hogy szerencsére csak hat epizódból áll, mert van egy olyan megrögzöttségem, hogy ha egyszer valamit elkezdtem nézni, akkor annak végére is járok, és csak egészen ritka kivételek esetében nem szokott ez sikerülni. Márpedig, hogy sikerrel jártam, bizonyítja, hogy azért mégsem egy filmtörténeti katasztrófáról van szó (még mielőtt félreértés kerekedne), de felveszek egy újabb kihívást, hogy kicsit szétboncolva a filmet, rámutassak arra, hogy az valójában miért is nem jó, vagy inkább helyesebb jelző, hogy élvezhetetlen.

Érdemes lenne ott kezdeni, hogy a sorozat „különlegességét” és egyben velejét az in medias res indítás nyújtja, a dolgok sűrűjébe dobja a nézőt, aki súlyos információhiányban szenvedve próbálja felmérni, hogy mit is szemlél valójában, mert hosszas ideig eseménytelenség uralja a nyitányt, itt lépve fel a karakterek bemutatásának szánt röpke jelenetek váltakozásai, amikor a főbb szereplők között ugrál az epizód, de mivel senkiről sem tudunk meg semmit sem ezek alatt az egyre hízó, jelentéktelen percek alatt, elidegeníti a csak pislogni képes nézőt a szereplőktől, az információ hiánnyal karöltve pedig, már az egész filmmel szemben épít egy távolságot.

Ez kicsit olyan érzést vált ki az emberből, mintha a szeme láttára zajlana egy tragikus cselekmény, de mivel a szemlélő a Föld körül keringve, egy űrkabinból szemléli, nagyon nem is érdekli, hogy mi pereg előtte. Szerencsés módon, már a második epizódra beindul a cselekmény az emberrablással, de ez hamarjában lecseng (majd le is ülepszik a film, egészen a befejező részig), pedig ez lett volna a fő konfliktuspontja, de az írók ezt a momentumot annak szánták, hogy további problémák lépjenek fel azon karakterekre vetítve, akik ugye, fényévekre vannak a nézőtől, ráadásul mindegyikük válogatott módon unszimpatikus személy. Egyedüli érdemi figyelmet kiváltó tulajdonsága, hogy apránként elkezdődik az információ szivárogtatás, hogy mi történt valójában Guineaban, milyen szálakkal kötődnek a szereplők az ott történtekhez és sorra bukkannak elő évtizedekre eltemetett és titkolt dolgok, melyek szépen, gyakorlatilag példaértékkel vannak bevezetve a cselekménybe, de valójában mind az ismeretlen vagy éppen unszimpatikus karakterek, a néző és a film közötti távolság, valamint maga a rejtély tartalmatlansága végett, cseppet sem emelkedik a pulzusszám és inkább érződik az, hogy ismét egy semmi, nesze neked, fogd meg jól.

Erre remek példa a sztori gerincéhez tartozó, mégis a semmiből bedobott szereplő, akinek a testvérével évtizedek óta húzódó viszálya oldódik meg kettő (!) perc alatt, amire csak annyit lehet sóhajtani, hogy na, ez is megoldódott, de ki is ez a másik fazon egyáltalán? Ráadásul nem mentes a színpadias túljátszásoktól sem, hogy igazán mesterkéltnek ható jelenetek szülessenek a komolyabb pillanatainál. Egyedüli remek karakterábrázolás, a valójában főszerepet a többiektől elorzó két guineai fiatal esetében van, a történet legerősebb pontját képezi, ahogy folytonosan a moralizálás és az irhájuk mentése között billegnek, életszerűen tálalva a cselekményüket, de ebben ki is merülve a film igazán értékelhető tartalma. Valójában ez a sorozat kifejezetten középszerű, majdhogynem a semmiről szóló történet, aminek velejét a történetvezetés megbolygatása adja, miszerint egy kifejezetten szokatlan formában dobja be a nézőt a dolgok sűrűjébe, majd csepegteti számára az apró morzsákat, hogy többnyire értelmet nyerjenek az események, és azért csupán többnyire, mert helyenként megbotlottak az írók és vannak minimális gubancok a szálakban, amiket már ők sem mertek megpiszkálni. Ami szintén nem tetszett, hogy első blikkre lerí egyfajta igénytelenség, ami inkább a nagyon alacsony költségvetésű filmeket jellemzi, de itt direktbe alkalmazták, márpedig inkább hátrányára válva. A számos vonása közül, a számomra legzavaróbbat, a sok helyütt szabad, kézi kamerás forgatást említeném, ahol az operatőr kamerarángatásaival és bukdácsolásaival próbálták testközelbe hozni a történetet. Szerintem nem kell magyarázni, hogy ez nem egy Blair Witch. Nagyon kevés film van, aminek ez jól áll, és azok is inkább a horror műfajon belül találhatóak.

Lehet ez most kicsit száraz lett, de feltétlenül a részletekben rejlő tényekre szerettem volna rámutatni, méghozzá azért, mert ezek egymásra rakódásából áll össze, hogy a néző még véleményt is nehezen tud formálni arról, hogy mi volt ez az egész, amire rászentelt több, mint öt órát. Szerintem ez egy megosztó sorozatra sikeredett, amire valaki vagy ráharap (kevesen lesznek), vagy egyáltalán nem fog tetszeni, de hogy nem egy jó filmről van szó, az bizonyos, mert egyetlen vonzereje, pont ebben a megbolondított történetvezetésben és annak tálalásában van, amire vagy vevő valaki, vagy sem, de mindketten a széria végére oda lyukadnak ki, hogy ez bizony nem sok mindenről szólt valójában, csak szokatlanul adták elő, ami végett, az egyébként szépen bezáruló kör drámai pillanatait is már csak érdektelenül tudja szemlélni. 

Éppen ezért nem tudom ajánlani sem a thriller, sem a dráma műfajok között tallózok számára, mert én az HBO (vagy az új nevén Max) helyében nem a kirakatba, hanem az alsó polca tettem volna, hogy ha rábukkan egy kalandor a kínálatban, akkor tudja, hogy ilyen is van a világon.

Műfaj: thriller dráma

Műsoridő: 6 x 40-59 perc

Debütálás: 2023.

Rendező: Steven Soderbergh

Forgatókönyv: Katy Allen-Kefalinos, Nicolaia Rips, Laura Shapiro, Ed Solomon

Főszereplők: Zazie Beetz, Claire Danes, Jharrel Jerome, Sheyi Cole, Timothy Olyphant, CCH Pounder, Jim Gaffigan, Dennis Quaid, Phaldut Sharma, Lucian Zanes, Adia

Zerko