Mozgókép - Paraziták: A szürkeség 1. évad kritika

Csúcsra járatott B kategória, égből pottyant parazitákkal.

A történet leírást ezúttal mellőzném, mert nem igazán sikerült attól értelmesebbet megfogalmaznom spoiler mentesen, hogy egyszer csak földönkívüli paraziták hullnak alá a világűrből (Ne kérdezd hogyan, csak fogadd el, ez ismét egy olyan film, amiben ha cseppnyi szórakoztató tartalmat kívánunk felfedezni, akkor a kérdéseknek nincs helye.), majd gazdatest után kutatva megfertőzik az embereket, akik csápokkal hadonászó mutánsokká válnak, hogy utat törjenek maguknak a fajtársaikhoz, akiket a helyi lelkész bőrébe bújt élősködő igyekszik összefogni, hogy felvegyék a küzdelmet az emberiséggel szemben, de mindenekelőtt a rájuk vadászó Szürke osztaggal. Mert miután a csápik felfedték érkezésüket, azon nyomban bevetik az idegen invázió ellen kiképzett dél-koreai elit kommandósokat, hogy a szektásodó idegenek fészkeit kifüstöljék.

Hát gyerekek… erre nehéz mit mondani, de annyit bizton lehet, hogy akik mindig is szeretettek volna egy Resident Evil 4 és 6 kombinációs sorozat adaptációt, azok mehetnek a Netflixre befizetni, mert ezek a Dél-Koreaiak pofátlan nyúlásokra képesek, ahogy egy az egyben lekoppintották a Resident Evil 4 parazitáit, azok élősködő és kifejlett változatainak külsejét, és hogy véletlenül se szükségeltessék szemernyi kreativitást bevetni, még háttértörténetük és csoportosulásuk formája is erősen visszaköszön, csupán annyiban változtatva a felálláson - és ezért hozva képbe a hatodik epizódot -, hogy történetünk a középkort idéző spanyol falu helyett, a modern dél-koreai városi környezetbe lett helyezve. Vagy álljunk csak meg egy pillanatra! Érdemes, mert én egy kicsit utánanéztem ezeknek a para-zitáknak (egy évben egyszer, hadd engedtessék meg egy ilyen olcsó poén), és márpedig az igazság odaát van Japánban, mivel a Parasyte cím már 1989-ben létezett, amikor a japán Monthly Afternoon manga antológia kiadványokban debütált első ízben, majd idővel nagyon népszerű, külön kiadvánnyá vált, 2014-ben pedig animét is készítettek belőle, hogy ezúttal az élőszereplős filmsorozat feldolgozást is elnyerje, egyben meglepetésszerű felfedezésül szolgálva a Resident Evil 4 kedvelői számára, hogy igazából Shinji Mikami vette a merszet annak idején és a Japánban már rég feledésbe merült, nyugaton pedig kevésbé ismert mangából merített igen erős inspirációt. A finomkodást elhagyva: pofátlanul lenyúlta azok parazita létformáit, eredetét és hierarchiáját, és ennek volt köszönhető, hogy sikerült elszakadnia George A. Romerótól és a Ragyogástól.

Ettől függetlenül a RE 4 és 6 epizódok kombinációs felállása állja a helyét, ha hirtelenjében akarnám jellemezni azok számára, akik a játékok terén képben vannak, és pedig olyan szinten állja a helyét, hogy sokkalta jobban működik, mint a Kaptár filmek, vagy azon „filmalkotás”, ami legalább köszönőviszonyt ápolt a Resident Evil első két epizódjával, mert a történet itt-ott fel lett dobva némi fantáziával, hogy véletlenül se lehessen kiszámíthatóan egysíkúnak nevezni, ahogy ezek az apró érdekességek befűszerezik, természetesen a maga korlátolt keretrendszerében. És, persze a maga B kategóriás színvonalán, aminek elsődleges ismérveként a bukdácsoló szövegkönyv ágyaz meg a csetlő-botló és nyögvenyelős, leginkább a nyolcvanas évek, kilencvenes évek első feléből eredeztethető animék párbeszédeit idézve fel a vontatott, tartalmatlan és kínos, sokszor a hangutánzó szavakra szorítkozó szövegeivel, alkalmanként könnyfakasztó mosolyt csalva a néző arcára, hogy külön poénok írása már szükségtelenné vált a stáb részéről. A másik fajsúlyos vonása a Netflixes szériáktól is gyengébb CG animációk, ebből viszont akad bőségesen, mert ezek a rusnya dögök szeretik mutogatni a csápos pofájukat, meg igencsak agresszívek, hogy állandóan valami csetepaté alakuljon ki.

Itt viszont kilyukadtunk a fő érdemére, konkrétan a folyamatosan zajló, pergős cselekményre és az abból kerekedő rengeteg akció jelenetre, amiért képes az ember figyelmét a képernyőre tapasztani, mert a maga határozottan B kategóriás jellege ellenére is dúskál a látványos összecsapásokban, csak, hát pont ezek láttán merül fel két sajnálatos dolog a szemernyit is igényesebb nézőben, hogy egyfelől nem volt nagyobb költségvetése a műnek, hogy ezt az akció fergeteget színvonalasabb CG animációkkal valósítsák meg, ha már a műfaj, de főképp a történet megköveteli, hogy folyamatosan jelen kell lennie. Másfelől egy komolyabb rendező is szükségeltetett volna, aki némi fantázia és művészi hajlam birtokában konyított volna a megfelelő kameraállások kiválasztásához és a látványelemek kidomborításához, magyarán ki tudta volna aknázni a forgatókönyvben rejlő potenciált, mivel ebben a formában inkább a hiányosságok elmosása zajlik, mert amikor még teljes erőbedobással produkálja magát, akkor sem a legelőnyösebb koreográfiákat és perspektívákat sikerült megválasztani.

Mindezek ellenére egy kifejezetten pergős cselekménnyel bíró és látványos akció-horrorról van szó, ami mégis nyert egy kifejezetten színvonalas megvalósítást és véletlenül sem szenved a gagyi szindrómában, csak mint említettem, a költségvetés és a tipikusan ázsiai szövegkönyv végett erősen B kategóriát ölt a megvalósítás. Utóbbival szöges ellentétet képes mutatni a történet, mert az egydimenziós mivoltuk ellenére is könnyedén megkedvelhető karaktereknek a sorsa tartogat némi csavart a végkifejletre, amikor az addig taposott mezsgyéről letérő cselekmény vesz egy éles fordulatot, mondhatni ügyesen altatva a nézőt a színvonal epizódról epizódra húzódásával, hogy a végére legyen egy cseppnyi meglepetés is. Bár, ez a RE 4 kedvelőinek ismételten nagyon ismerősen fog hatni, számomra ez volt a cseresznyeszem a habos tortán, hogy elég nagyot csalódjak a legendás Mikamiban, aki lelepleződött, hogy még azt a bugyuta történetet is nyúlnia kellett. Ettől függetlenül, amit csinált, azt nagyon jól csinálta és ő is belevitte sajátos és kreatív elképzeléseit, hogy valami kiválót alkosson, ami nélküle nem jöhetett volna létre.

Nehézkes ajánlani a sorozatot. Személy szerint úgy vagyok vele, hogy nem volt időfecsérlés és legalább kikapcsolt erre a pár röpke órára, és még egy ilyen dél-koreai akció horrorral is megismerkedhettem. Kellemetlen nem volt egy pillanatig sem, de érdekfeszítő sem, hanem minden pergősségre és látványosságra törekvése ellenére is amolyan langyos víz jelleget produkált, mindvégig egy nagyon erős középszert prezentálva. Akik szerették a Resident Evil hatodik epizódját, na, azoknak mindenképp érdemes egy pillantást vetni rá, mert az eddigi legszínvonalasabb, nem hivatalos adaptációt tekinthetik meg (egyben megismerkedve az ősművel). Akik kedvelik az erősen B kategóriás akció-horrorokat, azok feltétlenül jól fognak szórakozni a társaságában. Szintúgy, akik rajonganak az ázsiai akció filmekért, utóbbi három csoport számára a mennyország kulcsa lesz. Mindenki másnak csak erős fenntartásokkal érdemes közelíteni feléje, amolyan hazárdjáték jelleggel, de esélyesebb, hogy kellemes kikapcsolódást fog nyújtani. Több anyagi forrással, egy felrázott forgatókönyvvel és jobb rendezővel, hatalmasat szólhatott volna, éspedig megérdemelte volna ezt a lehetőséget.

Műfaj: akció horror

Műsoridő: 6 x 43-61 perc

Debütálás: 2024.

Rendező: Yeon Sang-ho

Forgatókönyv: Hitoshi Iwaaki, Yeon Sang-ho, Ryu Yong-jae

Főszereplők: Jeon So-nee, Koo Kyo-hwan, Lee Jung-hyun, Kwon Hae-hyo, Kim In-kwon, Victoria Grace, Tom Choi, Jeon Hui-jeong, Oh Chi-woon

Zerko