Egy lebilincselő sorozat a régmúltból, ami a modern szériák kínálatába történő friss belépéssel is akkorát robbanna, mint tette azt annak idején.
Jó páran láthatták annak idején a Breaking Bad sorozatot, amikor még a TV vetítési időpontokhoz kellett igazodni, bár éppen ennek hátulütője végett sokaknak ki is maradhatott néhány epizód, még többeknek pedig a teljes széria. Utóbbiak közé tartozok jómagam is, mert a számos teendőm közepette, sose tudtam - de hajlandó sem - vetítési időpontokhoz igazodni, éppen ezért kevésbé preferáltam a sorozatokat és kizárólag random tekintettem meg egy-egy epizódot egy véletlenszerű szériából, ami éppen futott a TV bekapcsolásakor, mígnem beköszöntött a forradalmi streaming szolgáltatások hajnala, sokak számára egy új dimenzió tárulva fel a bármikor szabadon böngészhető kínálattal. Mivel számos rangsorolásban a top 10-es sorozatok között tartják számon a Breaking Badet, ezért idejét éreztem, hogy tegyek egy próbát vele, ami olyan kiszámíthatatlan következményekkel járt, hogy hamarjában ledaráltam ezt a 62 epizódot.
Walter White egy teljesen hétköznapi kémia tanár, azt leszámítva, hogy váratlanul tüdőrákot diagnosztizálnak nála, mire felüti fejét a pánik, hogy a másodállása ellenére sem tud majd mit hátrahagyni családja számára, miután végez vele a kór. A drogelhárításnál dolgozó sógorának köszönhetően hamarjában rábukkan a megoldásra, hogy milyen formában teremtse elő tetemesnek szánt hagyatékát, aminek köszönhetően családját még a túlvilágon is biztonságban tudhatja, elvégre egy kémikusnak értenie kell a kristály meth készítéséhez, Walter márpedig van olyan jó, hogy a piacot leuraló kiváló minőségű speedet legyen képes kotyvasztani, viszont szüksége van egy terjesztőre is. És ez az a pillanat, ahol a probléma cunami felkerekedik, és ezért nyerte el a félresikerült Totál szívás címet a magyar változatban.
Walter felkeresi egy régi diákját, Jesse Pinkmant, aki rendelkezik olyan kapcsolatokkal, hogy teríteni tudja spéci főzetét, csakhogy a dílerek besúgónak tartják, amiért sikerült meglépnie Hank rajtaütése elől, így a rák hamarjában már csak másodlagos problémájává válik a kémiatanárnak, amikor egy pisztolycsővel kell farkasszemet néznie, mert a Jesse által kerített banda arra kényszeríti, hogy tárja fel a titkos receptjének fortélyait. Egy kémikus még egy ilyen szorult helyzetből is könnyedén találhat kiutat magának, mert elegendő kicsit másképp keverni az alkotóelemeket és méreggáz szabadulhat fel, ami végez mindenkivel, aki éppen nem visel gázmaszkot. De a probléma messze nincs letudva ezzel, sőt halmozódni látszik, amikor a hullát is el kellene tüntetni, a másik dílerről viszont kiderül, hogy valójában még életben van, és mivel Walter családja elé nem cibálhatják, ezért Jesse házában nyitnak hullaházat és egyben tömlöcöt, viszont az ifjonc nehezen követi a kémikus utasításait, aminek a végeredménye, hogy plafonig emberi maradványok borítják be a házat.
Még mielőtt vád alá helyeznének erős spoilerezés végett, elárulom, hogy csupán az első három epizód tartalmát vázoltam fel, mert már az első évadban ettől jóval messzebbre nyúlnak a szálak, hogy a végére egy remek cliffhangerrel záruljon, amikor Tuco veszi kezébe az irányítást. A záró képsorokat látva rögvest meg is fogant bennem a kérdés, hogy ezt a sorozatot hogyan lehetett egyáltalán a TV-ben szemlélni, mert idegrendszerileg könnyedén tönkremegy az ember, ha hónapokat kell várnia a még meredekebb folytatásra. Mert ez a cliffhanger is csupán a mézesmadzagnak az eleje, ahogy kivételesen remek módon építkeztek évadról évadra a történettel és a szövevényes cselekménnyel, egy olyan képet festve, mintha már előre meg lett volna a 62 epizód forgatókönyve, holott ez messze nem lehetett így, és csupán a nézettségi adatok szerint rendelték be az újabbakat.
Az írók - és főképp a széria fő kreátora Vince Gilligan - voltak olyan kreatívak, hogy aprólékosan és kivételesen remek módon építgették tégláról téglára Walter és Jesse kálváriáját az alvilágban, ahogy örökösen újabb kihívások elé kerülve futnak bele nagyobb és nagyobb cápákba, akik el kívánják tiporni őket és az életüket birtokba véve taszítják őket szolga sorba, hogy ismételten valamilyen fondorlatos cselszövéssel nyerjék vissza szabadságukat, persze ismételten anyagilag lenullázva, de soha nem adva fel annak reményét, hogy Walter kezelésére összegyűlik a szükséges összeg, és még a családját is anyagi biztonságban tudhatja, anélkül, hogy kiderülnének hosszas eltűnésének valódi okai. Jesset viszont kizárólag az élvezetek vezérlik, szöges ellentétet mutatva Walterrel a fiatalságával, a csupán alapvető kémiai tudásával, a speed fogyasztásával és kicsapongó életével nem becsülve azt, ami Waltertől elvetetett a betegségével.
A kifejezetten csavaros és örökös meglepetésekkel szolgáló történet mellett a karakterek is epizódról epizódra bontakoznak ki és mutatnak meg egyre többet magukból, majd évadról évadra válnak egyre kiforrottabbá, ahogy az alvilági hányatott sorsuk vezérli őket, de teljes egészében elmondható a sorozatról, hogy szembeötlő módon fejlődött minden vonásában egyre grandiózusabbá az újabb szezonokra, ahogy a kezdeti középszerű színészek által formált unszimpatikus és egydimenziós karakterek a lagymatag konfliktusban vergődnek, majd igazán kiforrott és kiszámíthatatlan személyiségekké cseperednek, miközben a rájuk leselkedő fenyegetések is egyre nagyobb méreteket öltenek, az ellentétek gyűrűzése egyre szerteágazóbb és több szálon futó cselekménnyé fejlődve, az egyre meredekebb szituációk pedig egyre csavarosabb megoldásokat követelve, minek köszönhetően gyönyörűen ível felfelé a széria feszültséggel teli lebilincselő hatása.
Ehhez a páratlanul izgalmas maffia sorozathoz elengedhetetlen, hogy a néző kompromisszumot kössön és türelemmel szemlélje a kezdeti epizódokat, mígnem az évad felétől kezdenek igazán érdekesre fordulni a történések, és kivétel nélkül az összes évadnak ez a jellemzője, hogy a szezon felét aprólékos, de nagyon lassú építkezéssel töltik, amit tovább hígítanak az érdektelenebb és egyben indokolatlanul hosszúra nyújtott jelenetek, sokszor szócséplésben kimerülő párbeszédekkel húzva az időt, mígnem az évad felénél összefutnak a szálak és robban a petárda, ami sorozatosan gyújtja be a tűzijátékokat, hogy hirtelen feszesebb tempóra váltva gyűrűzzön a konfliktus beláthatatlan mélységekig, az írók kreativitásának köszönhetően örökösen egy kiszámíthatatlan fordulattal, vagy furmányos megoldással szolgálva végezetül. Bár, személy szerint megnyerőbbnek találtam, ahogy Walterék illegális cégbirodalmának fejlődésével felbukkannak az újabb és újabb ellenlábasok, akik mesteri módon lettek utólagosan beillesztve az előzményekbe, hogy nem várt módon kapcsolódnak egy olyan láncolatba, ami egyre hatalmasabb fenyegetést jelent a két vegyész számára, egyben egyre terjedelmesebbé hízva a remekül felépített Breaking Bad világa.
Vitathatatlanul a negyedik évadnál éri el csúcspontját a sorozat és teljesedik ki az univerzuma is egy igen karakteres maffia vezér, Gustavo Fring (Giancarlo Esposito) felbukkanásával, szintén a kreátorok tehetségét példázva, ahogy megragadták kidolgozott személyét, amikor a reflektorfényt hirtelenjében rá irányítják és válik a már korábbiakban megismert pszichopata a harmadik főszereplővé, a cselekmény ügyes csavargatásával olyan kiélezett szituációt teremtve, hogy a rafinált Walter White, végre méltó ellenfelére akadhat, ezzel a filmkedvelők számára nem csupán emlékezetes pillanatokkal, hanem több páratlanul feszült epizóddal is szolgálva. Sajnálatos módon a befejező évadra elérkezett egy erős lejtmenet. Egy sorozat lezárása mindig nehéz és szinte csak rosszul lehet csinálni, aminek ellenére még így is jónak mondható a finálé, de szerintem senki sem fog vitába szállni velem, ha azt mondom, hogy a három epizóddal megtoldott évad teljesen indokolatlan, mert az alapjárat 13 részt is nyögvenyelősen és elcsépelten köhögi ki, annak ellenére, hogy már kifejezetten drámaira vették a hangnemet. A színvonal zuhanása tükrözi, hogy a magas nézettségi számok ellenére is megszületett a döntés a lezárásról, mert az írók kiadtak magukból minden zsenit és a továbbiakban képtelenek voltak folytatni Walter és Jesse ezer szálon futó ámokfutását.
Akik kedvelik a maffia filmeket, azok számára kihagyhatatlan sorozatot képvisel a Breaking Bad, mindenki más számára azt tudom mondani - úgy, hogy tőlem is távol áll a műfaj -, hogy érdemes egy próbát tenni vele, mert felejthetetlen szériában merülhetnek el, de ehhez mindenkinek a részéről elengedhetetlen lesz a türelem, amíg az igazi hangját meg nem találja az első évad, onnantól már meredeken kaptat felfelé, hogy egy páratlan filmes élményt szolgáltasson. Egyben megismerkedve azzal, hogy nem véletlenül tartják számon még a legkeményebb kritikákat összegző oldalakon is a top 10-ben a maga közel 100-as összpontszámával.
Műfaj: thriller krimi dráma
Műsoridő: 62 x 43-58 perc
Debütálás: 2008.
Rendező: Michelle MacLaren, Adam Bernstein, Vince Gilligan, Colin Bucksey, Michael Slovis, Bryan Cranston, Rian Johnson, Terry McDonough, Johan Renck
Forgatókönyv: Vince Gilligan, Peter Gould, George Mastras, Sam Catlin, Moira Walley-Beckett, Thomas Schnauz, Gennifer Hutchison, John Shiban
Főszereplők: Bryan Cranston, Aaron Paul, Anna Gunn, Betsy Brandt, RJ Mitte, Dean Norris, Bob Odenkirk, Giancarlo Esposito, Jonathan Banks, Steven Michael Quezada, Jesse Plemons, Christopher Cousins, Laura Fraser, Matt Jones
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése