Minden Sith-nek kell egy akolitus.
A Mandalóri ismertetőjében taglaltam, hogy nem vagyok egy Star Wars kedvelő, ettől függetlenül elismerem erényeit a Lucas-féle eredeti, valamint az újabb előzmény trilógiának egyaránt, és érdemes is egyszer megtekinteni ezeket, de számomra nem voltak képesek mély nyomot hagyni, annak ellenére sem, hogy a legelső hármas felvonást még gyerekfejjel láttam, már akkor is elcsépeltnek és érdektelennek tűnt, ami szétmosta az izgalmasabb jelenetek élményeit is. Más a helyzet azóta, hogy a Disney kaparintotta meg a jogokat a potom négy milliárd dolláros felvásárlással, és apránként a stúdió kezei közt aranytojást tojó tyúkká nőtte ki magát, mivel jött is hamarjában egy roppant önismétlő új trilógia, mert az ismétlés ismétlése - mivel Lucas is ismételte önmagát egy trilógián belül -, már nagyon kreatív szegény elgondolásnak minősül, mégis a már látott alap sztorit képesek voltak feszesebb tempóra váltva, olyan új, friss és felpezsdített csomagolásba helyezni, további apró momentumokkal felrázva, hogy még engem is megnyert magának, azt mondván, hogy mindig is ezt vártam volna egy Star Wars filmtől. Persze, azért a végére csak becsúszott egy masszív fanyalgás, amikor az önismétlést köbre emelve lepleződött le a csattanónak szánt akkord, hogy ismételten ki áll mindennek a hátterében, inkább szolgálva bizonyosságul a forgatókönyvírók fantáziátlanságára, egyben vontatottá válásával, hogy ebben a Star Warsban nem sok minden van. Pedig lehetne, csak valahogy senki sem tud vele mit kezdeni, véleményem szerint még szülőatyja sem (amiről lehet olvasni érdekességeket az első epizód kapcsán, ha kicsit utána bogarászik az ember).
A Disney nagyon szerette volna rögvest visszasajtolni a négymilliárdját és pénzverdévé alakította a Star Warst, apránként csak egy polcon heverő termékké silányítva - mondom ezt én, tehát el sem tudom képzelni, hogy a rajongók milyen véleményen lehetnek -, belevágva a nem sok tartalmat és filmes élményt produkáló spin-off mozifilmekbe, a trilógiával közösen minden évre tartogatva egy újabb futószalagon szállított premiert, amíg már a lőtéri kutya sem volt kíváncsi ezekre és beköszöntött a pénzügyi deficitek időszaka. Ezt követte egy remek helyzetfelismerés. Leültek és agyaltak. Kivételesen nem Dagobert bácsi módjára, hanem kreatívabb alkotói oldalról kezdvén szemlélni a dolgokat, felismervén azt, hogy hiába nézik parasztnak a nagy tömeget, mégsem lehet vakítani őket és valami minőségi „terméket” lesz muszáj az orruk alá tolni.
Ekkor érkezett a véleményem szerint a legjobb Star Wars film, ami valaha készült, méghozzá nem egy, nem is három, hanem temérdek felvonással a The Mandalorian sorozat több évadjával. De persze, erre ismételten vérszemet kaptak, hogy „Na, akkor a mozit pihentetni kell, csináljunk sorozatokat, sorozat kell a parasztoknak, lehet itt hibáztuk el!” - ezzel elfelejtve mindent, ami okulásul szolgálhatott volna a pénznyomdászok számára, pedig a címleteken is fel van tüntetve, hogy a bankjegy hamisítást a közönség bünteti. Így hát ráálltak a sorozat formátumra, ugyanazt lezongorázva, mint a mozikban, egyre érdektelenebb és hullámzó színvonalú formában prezentálva az újabb szériákat, melynek mélypontját képezi Az akolitus. Az újabb felvonás és egyben a mélypont elérése tükrözi, hogy a szériák pihenőjének is elérkezett az ideje, amíg a kreatívok ismételten a kerekasztal köré nem gyűlnek és próbálnak meg némi szikrát csiholni a folytatásokhoz, és ez a bevezető azért is sikeredett ilyen terjedelmesre és taglaltam inkább összesűrítve a Star Wars múltját a tapsifüles egér égisze alatt, mert bizony Az akolitus esetében nem igazán vagyon mit kommunikálni az olvasó irányába, de azért próbáljuk meg.
Történetünk a Jedik aranykorszakában, az előzménytrilógia előtt veszi fel a fonalat két főszereplőjével, akik egy az erő birtokában álló szekta kreálta ikerpár, szintén Jedi képességekkel rendelkezve, csak hát ebbe a boszorkánymágiát űző csoportosulásban nem feltétlenül használnák nemes célokra a képességeiket, de szerencsés módon épp a bolygón kutakodnak a Jedik egy titokzatos erőforrás után, és az ikerpár hátrányos helyzetét felfedezve, rögvest felcsapnak gyámügyesnek, kirobbantva ezzel a vérmentes leszámolást, elpusztítva a szekta otthonát, hogy hab a tortán legyen, amikor csak az egyik lányt sikerül megmenteniük a lelki nyomorból, amíg a másik halottnak hitt gyerek egy Sith-nek a szolgálatába szegődik és évek teltével tér vissza, hogy leszámoljon az otthonát feldúló lovagokkal. Mindig is kerülöm a spoilert, és ha feltétlenül bele is kellett menjek a dolgok taglalásába, akkor erre külön felhívtam a figyelmet, jelen esetben ennek semmi szükségét nem láttam, mert igencsak szemléletes a történetet illetően, hogy sikerült a nyolc epizód tartalmát egyetlen mondatba sűríteni.
Az akolitus kapott hideget-meleget egyaránt és alaposan földbe döngölték a kritikusok - teszem hozzá joggal -, így különösebben nem kívánom ekézni, csupán azon vonásaira rávilágítani, amiért egy érdektelen, bugyuta és unalmas sorozatnak minősíthető. A történetről már esett szó, de ennek szerves részei a jellegtelen és egydimenziós karakterei - beleértve a főszerepet nyerő ikerpárt is -, evégett fényéveket felölelő távolságot tart a nézőtől és nincs egyetlen olyan szereplője sem, aki rendelkezne egy kidolgozott karakterrel, aki szimpátiát tudna építeni a szemlélővel - persze a kis (óriás patkány) szimatfelügyelőt leszámítva, akinek jár a legjobb mellékszereplői Golden Globe. A történet felütése kifejezetten érdekes lett volna, de nagyon középszerű, erőtlen és kidolgozatlan az a cselekmény, ami az ikerpár, és ezzel egyben a rég kihaltnak hitt Sith és virágkorát élő Jedi frakció szembenállását tárná fel, így meg főképp, hogy mindkét főszereplő olyan hatást kelt, mintha a sci-fi írók útmutató tankönyvének sablonkarakterei közül ollózták volna ki őket. Említettem, hogy erőtlen a cselekmény, de ez nem elég kifejező, hogy valójában mennyire vontatott a műsoridő 80%-a, mert a szemléletes mesélés helyett csak üres pofá... szócséplések zajlanak, és a nyolc epizód egyedüli jó pontja a félidőnél köszön be, amikor megtörténik a lelepleződés, majd az összecsapás a lovagokkal, gyakorlatilag itt érve a zenitjére a széria, amit követően ismét meredeken zuhan lefelé a színvonal, mígnem a befejező képsorokra már rég elvesztette a nézőt és olyan mindegy már a számára, hogy mi is fog történni, ennek ellenére mégis tud meglepetést okozni, hogy az írók ezt egy befejezésnek szánták ebben a nyögvenyelős és hiteltelen formában.
A széria zenitje nem csak a cselekmény hirtelen felpezsdülésével és az egyedüli látványos akciójával éri el a figyelem kiéleződését, hanem a karakterek szemernyi személyisége is itt kezd el pislákolni, hogy valakik mégiscsak vannak a papírmasé figurák mögött, valamint ezen a ponton sikerült elkapni egy remek atmoszférát magába foglaló rendezést, hogy pár perc erejéig stílusossá tud válni ahogy kitör saját jellegtelenségéből. Akadnak megmosolyogni való momentumai is, nem tudom ki hogy van vele, de számomra roppant furcsa és inkább önparódiába hajló hatást ért el a vuki Jedi jelenléte. Jó dolog, hogy apránként terebélyesítik a Star Wars univerzumot, de ez kissé amolyan búcsúban lőtt, kínai hamisítvány Jedi hatást kelt. De hát, ez abszolút mellékes a felsorolt hibái mellett, melyek fölé tornyosul az a fajta erőltetett színpadias előadás, amivel a színészek éltek, és nem is tudom őket hibáztatni, mert nem igazán volt karakter, akit megszemélyesíthettek volna, mindenesetre furcsa, hogy a rendezők is ezt a szimplán bóvli előadásmódot tekintették helyénvalónak, vagy esetleg követelték meg tőlük, hogy hígítás nélkül igyák a szörpöt, majd okádják a szirupot.
A sorozat utóélete hamarjában eldöntetett, mert nem csak a kritikusoknál, hanem a közönségnél is óriásit perecelt, akkorát hogy a Disney shopból le is kapták az összes The Acolyte terméket és az sem kizárt, hogy a széria is el lesz távolítva a kínálatból, mert ilyesfajta öncenzúrára már volt példa a szolgáltatónál, mindenesetre folytatás nem lesz, az már eldöntetett. Az viszont lesz, hogy ismételten van min agyalniuk a kreatív osztályon, hogy vajon merre és hogyan tovább, mert a mélypontot már meglelték. Ezek után kinek ajánlhatnám?
Műfaj: sci-fi akció dráma
Műsoridő: 8 x 35-43 perc
Debütálás: 2024.
Rendező: Hanelle M. Culpepper, Alex Garcia Lopez, Leslye Headland, Kogonada
Forgatókönyv: Jasmyne Flournoy, Leslye Headland, Kor Adana, Charmaine DeGrate, Jason Micaleff
Főszereplők: Lee Jung-jae, Amandla Stenberg, Manny Jacinto, Charlie Barnett, Dafne Keen, Rebecca Henderson, Leah Brady, Lauren Brady, Carrie-Anne Moss, Jodie Turner-Smith
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése