Mozgókép - A takarítónő 3. évad kritika

Új kartell, újabb hullák, még durvább nagytakarítások.

Aki lemaradt volna A takarítónő első két évadjának ismertetőjéről, az a linken pótolhatja és meggyőződhet róla, hogy minden visszafogottságra törekvésem ellenére is felmagasztaltam ezt a feszült és pergős cselekményű maffia thriller dráma sorozatot, egyben a cikkben fellelhető a bizonyossága, hogy röviden tettem egy megjegyzést, miszerint szép kerek lezárást nyert a széria, amit nem tartok folytatásra érdemesnek, főleg, hogy már a második évad közepén is voltak kisebb csetlések és botlások. Ezt, hogy mennyire gondoltam komolyan, azt nem fejtettem ki, de nagyon örültem volna neki, ha ez ennyiben maradna, csak hát tudvalevő egy sorozat esetében, hogy azt addig csépelik és passzírozzák, amíg az nézettséget képes produkálni.

Történt ez a cikk tárgyának esetében is és megérkezett a harmadik évad, aminek eléggé félve ültem neki, de ha már itt van, akkor muszáj volt megnézni, bármennyire is előre borítékoltam, hogy ezt már nem kéne erőltetni. Persze, mert hagytam egy szemernyi illúziónak is helyet, hogy hátha mégse úgy alakul, és hátha sikerült ennyi idő elteltével egy alaposan átgondolt és talán még az előzményektől is csavarosabbá dolgozott forgatókönyvvel előrukkolni, ami még meredekebben gördíti tovább a gyermeke életéért küzdő Thony kálváriáját az alvilágban. Na persze, persze…

A szériának egyik meghatározó karaktere, Arman volt és nincs, mert mikor Thony a repülőgépüket igénybe venné, hogy visszahozza a deportált Fionát, Arman suttyomban droggal rámolja tele a repcsit, ezt megneszelve pedig lecsapnak a kartell emberei és Armant is magukkal viszik, hogy csupán búsás váltságdíj fejében engedjék őt szabadon. Thonynak ismét nem maradt más választása, minthogy magánnyomozásba kezdjen, ehhez kapóra jön, hogy sikerül felvennie a kapcsolatot a Sin Cara hálózattal, akik számos illegális tevékenység mellett, embercsempészettel is foglalatoskodnak, ezzel két legyet ütve egy csapással, mert idővel fény derül rá, hogy a Sin Cara vezetője Arman nagynénje, aki újra egyesíteni kívánja a családot. Ettől függetlenül nem adják ingyen Thony családjának hazajuttatását, úgyhogy ismét takarítania kell, csak most már darabolással egybekötve. Arman kiszabadítása, Fiona hazajuttatása és Thony szabadulása egyre inkább a távolba veszik, ezért még mélyebbre ássa magát a hálózatban és egyre gyanúsabbá válik a számára, hogy Ramónának köze lehet a férfi elrablásához, de terveiben alaposan keresztbe tesz számára az ismételten felbukkanó FBI, akik Garrett halálát követően keményebben lépnek fel és sarokba szorítják a nőt, miközben a Sin Cara épp egy besúgóra vadászik.

Jó lett? Elmegy. Az első két évad számomra a kivételes eseteket produkáló sorozat darálássá fajult, a folytatás viszont csupán elmegy és továbbra is azt gondolom, hogy ez a történet úgy volt szép kerek és egész, ahogy az befejeződött, és ezt nagyon nem szabadott volna bolygatni, főleg, hogy ebben az évadban a kissé vontatott felvezetést követően sem indul be a cselekmény, gyenge a történet építkezése, a behozott új szereplők nem rendelkeznek azzal a karakterességgel, mint az eddig megismertek, kifejezetten mesterkélt és erőltetett, töményen szappanoperássá vált a konfliktus generálás, főképp, amikor a megfelelő alapozások hiányában próbálnának masszív drámai pillanatokat csiholni, ehhez pedig suta módon kezdik el tizedelni a széria veterán karaktereit (amihez hozzá kell tenni, hogy az egyik színész betegsége is közrejátszott, hogy már nem szerepelhetett a folytatásban). Igazából utóbbi momentumok esetében érhető tetten, hogy a rendelkezésre álló idő ellenére is menyire összecsapott lett a forgatókönyv, mert még ezek a pillanatok sem képesek működni, főleg hogy az a fajta mesterkéltség és erőltetetten szőtt cselekmény minden pillanatában kiérződik, így márpedig nyomát se lehet lelni a korábbi atmoszférának, főleg nem a gördülékeny és lebilincselő történetnek.

Nem jellemezhető másképp, minthogy megszaporodtak a melodramatikus pillanatok, melyek már óráknak tetszővé nyúlnak, ahogy indokolatlanul terelődik a cselekmény olyan mozzanatokra, melyek nem igényeltek volna akkora hangsúlyt, mint kaptak a műsoridő kitöltését célzó affektálásokkal, és ezek visszás hatását csak fokozza a kifejezetten gyenge rendezésbe foglalás. Ugye említettem az első két évad kapcsán, hogy remek egyensúlyt találtak az írók, amire a rendezők is képesek voltak ráhangolódni, hogy apránként csepegtetve a szappanopera műfaj eszköztárainak bevetését, még fokozottabb feszültséget és drámaibb pillanatokat voltak képesek elérni, viszont a harmadik évad esetében borult minden és mindenki otthon felejtette a kreativitását, mert a fokozottabban eregetett konspirációs szálak is roppant nyögvenyelősek és csak a szappanoperás mázra erősítenek rá.

Minden kapkodós, összeszedetlen és erőltetett, kényszeres középszerűsége ellenére is azt kell mondjam, hogy még mindig képes lekötni a nézőt. Messze nem olyan jó, mint az előzmények, de mégis megkapaszkodott egy olyan színvonalon, hogy a saját szubjektív benyomásaimat félretéve kell azt mondanom, hogy a jelenleg futó legjobb szériák kínálatában is megtartotta az erejét, még ha az a lebilincselő varázsa tova is szállt. Nehéz ajánlgatni, de nehéz azt is mondani, hogy akinek bejött az első két évad, az ne vágjon bele. Inkább érdemes fenntartásokkal nekiülni, mert a többség továbbra is egy szórakoztató folytatást fog felfedezni benne, viszont akit kevésbé szegezett a képernyő elé, azok számára biztos nem érdemes a harmadik évadba belekezdeni. Akiknek kimaradtak volna az előzmények, erősen ajánlott azokat pótolni, ha cseppet is kedvelik a feszült maffia dráma thrillereket, majd azt követően eldöntik, hogy belevágjanak -e a legfrissebb évadba.

Műfaj: thriller dráma

Műsoridő: 12 x 45 perc

Debütálás: 2024.

Rendező: Timothy Busfield, Milan Cheylov, Tawnia McKiernan, Marisol Adler, Marie Jamora, Batan Silva

Forgatókönyv: Miranda Kwok, Celena Cipriaso, Charli Engelhorn, Ross Knight, Denise Hahn, Eddie Serrano, Jen Klein, Michael Notarile, Melissa Carter

Főszereplők: Elodie Yung, Martha Millan, Sean Lew, Eva De Dominici, Adan Canto, Liza Weil, Sebastien LaSalle, Kate del Castillo, Santiago Cabrera

Zerko