Könyvmoly - Jeff Lindsay: Dupla Dexter kritika

 

Dexter Morgan felett ismét összecsapnak a viharfellegek, amikor egyre zűrösebb magánélete közepette tesz szert egy szemtanúra, aki nem kívánkozik az űzött vad szerepére, éppen ezért ő indít hajtóvadászatot a társadalom igazságosztójaként tevékenykedő sorozatgyilkos ellen.

Van már több is, mint tíz éve, hogy az ötödik Dexter kötetnél elengedtem a sorozatot, mert a Dexter dicsfényben című kötet minden szórakoztató jellege ellenére is kifejezetten fáradtnak érződött a számos üresjáratos vontatottságával és elcsépelt történetével. Különösebben nem is keresgéltem a folytatások után, de nem lepődtem volna meg, ha Jeff Lindsay sikerszériája ennyiben lezárult volna. A korábbiakban kiadott történetekhez viszonyítva gyenge felvonás, olyan érzetet ébresztett bennem, hogy Dexter darabolós gyilkos történeteinek elbeszélése a továbbiakban folytatásra érdemtelen, Lindsay kimerült, és volt egy sanda gyanúm, hogy ezt az egyébként nagyon tehetséges író is felismerte.

Az idő teltével felmerült bennem a regényfolyam gondolata, hogy újra elő kellene szedni a régebbi köteteket, amik foghíjasan állnak a polcon, mert annak idején lecsúsztam a legelső epizódról, majd egy évtizeden át nem lehetett beszerezni még az antikváriumokból sem, mígnem elérkezett annak pillanata, hogy többen is elkezdtek megválni a nagy becsben tartott köteteiktől, feltehetőleg potom összegekért, amit az üzletek 15-20.000 forintos áron bocsájtottak kereskedelembe, úgyhogy eltartott egy ideig, amire sikeresen rábukkantam egy korrekt áron mért példányra, ekkor szembesülve a nagy felfedezéssel, hogy de bizony, Dexter darabolós gyilkos mókái további három folytatást is kaptak, így mindjárt mellé csaptam a hatodik kötetet, ami a Dupla Dexter címmel nem sok jót sejtetett, mégis a kíváncsiságom nagyobb volt az irányába, sem hogy parlagon hagyjam heverni a könyvet. Kíváncsiságom, hogy mégis Jeff Lindsay milyen módon volt képes folytatni mindenki kedvenc darabolós gyilkosának kalandjait a nem éppen kellemesre sikeredett ötödik kötet után.

Dexter Morgan ezúttal komoly gondba kerül, amikor egyik éjszakai portyázása során egy ismeretlen kilesi darabolási technikáit, és későn kapva észbe már csak az elhajtó jármű apró részleteit szemrevételezheti, hogy fél Miamit bejárva kutassa fel szemtanúját, ezzel megkezdődve a versenyfutás az ismeretlennel, hogy ki fogja hamarabb leleplezni a másik kilétét, egyben ki fogja börtönben, vagy szemeteszsákban végezni, de nyomozását örökösen megzavarja családi élete, ahogy Rita gyanakodni kezdett a kimaradozásai után, egy másik nőt gyanítván a háttérben, miközben idejének javát leköti a rendőrségi vérnyom elemzői munkája, amikor egy újabb sorozatgyilkos bukkan fel Miamiban, aki kalapáccsal szedi brutális módon az áldozatait, az előléptetett Deborah nyomásának pedig nem lehet ellenállni, mihamarabb kézre kell kerítenie az elkövetőt, aminek sikerével nem várt módon kerül Dexter a reflektorfénybe, hogy a rá vadászó szemtanú előtt lelepleződjön valós kiléte. A vadász Dexter űzött vaddá válik és egy olyan ellenféllel találja szemben magát, aki körmönfontabb Miami legnagyobb ragadozójától is, a problémákat pedig csak tetézi családi életének széthullása, amikor a kalapácsos sorozatgyilkos egyik áldozatával összefüggésbe hozzák, Rita számára bizonyosságot nyerve, hogy gyanúja nem volt alaptalan, miszerint Dexternek szeretője van. A hurok egyre csak szorul, mert a gyanúsítás hátterében nem más áll, mint a szálakat továbbra is mozgató, megcsonkított formájában is bosszúra éhes Doaks őrmester, aki egy új szövetségesre lelve tér vissza, hogy Dextert hűvösre tegye.

Ennyi idő távlatában elfeledkeztem róla, hogy Jeff Lindsay mennyire magával ragadó elbeszélő stílussal rendelkezik és zabáltatja az oldalakat az emberrel, ahogy művészi módon fűzi a terjedelmes gondolatait egy mondaton belül, miközben fantasztikus nyelvezetével, költői hasonlataival és elejtett humorbombáival eleveníti meg páratlan módon az elbeszélt történetét az olvasó lelki szemei előtt, rádöbbenve arra, hogy mennyire hiányzott ez a fajta, a modern szórakoztató irodalomban ritkának számító magával ragadó stílus, amiért önmagában is érdemes volt a kötetet kézbe kapni. Valahol Lindsay is tisztában lehetett azzal, hogy Dexter ötödik felvonása több szempontból is erőltetettre sikeredett, éppen ezért stílusában is egy tökélyre csiszolt formában tért vissza, hogy ne csak a rövid időn belül kifundált és papírra vetett, minden korábbiaktól feszültebb, több szálon futó és csavarosabb története szippantsa be olvasóját Dexter újabb hátborzongató kalandjába. Kiválóan építette fel azt az alapvető konfliktus forrást, amivel a sorozat is élt - nem egyszer ütve szeget, hogy egymástól kölcsönöztek ötleteket - majd kevert bele egy olyan több irányból érkező fenyegetést a társadalmat szolgáló darabolós gyilkosunkra nézve, amit gördülékenyen épített a cselekménybe, hogy egy kivételesen izgalmas és magával ragadó thriller regény kerekedjen belőle, aminek egyedüli döcögős pontját az írói szempontból nehezen kidolgozható „megoldás” jelenti. Ezen még feltétlenül lett volna mit csiszolni és finomhangolni, hogy a döcögősséget okozó kátyúkat betömködje, annak ellenére is, hogy teljesen rendben van és kellemesnek mondható a befejezés.

A Dexter sorozat hatodik kötetét bátran ajánlom bárkinek, aki egy lebilincselő és izgalmas krimi-thrillert szeretne olvasni, mert Jeff Lindsay egy tökéletesített formában tért vissza a lejtmenetet követően, hogy stílusával és mesélni valójával egy magával ragadó kötetet szolgáltasson, egyben a könyv széria legjobb és kiforrottabb darabját nyújtva át a közönségének. Akik számára kimaradtak volna az előzmények, ők is nyugodtan belevághatnak ezzel az önállóan is olvasható kötettel, hogy megízleljék Lindsay kiváló stílusát és Dexter hátborzongató történeteit, mert az író a szokott módján mindenkit képbe helyez a részletekkel, és szerencsés módon ezúttal ezt is rövidre vágva és lényegre törően teszi, hogy ne untassa régi olvasóit.

Zerko