A Fiúk visszatértek, hogy ismét rendet tegyenek a szuperhősök világában, megindítva a végső leszámolást minden idők legerősebb nárcisztikus pszichopata szupijával szemben.
Butcher a végnapjait éli, miután a V24 szérum rendszeres használata végett agytumorral szenved, egyre messzebb kerülve fogadalmától, hogy halott feleségének a fiát, az első természetes módon született szupit visszaszerezze Hazafi karmai közül, hogy biztonságban tudhassa őt, bár ez a biztonság is kétséges, mert a CIA mindenáron a Hazafit elpusztító fegyverré akarja kovácsolni, mint az utolsó megmaradt remény a megtizedelt Hetek vezérének elpusztítására, megtörve ezzel azt az egyre növekvő fenyegetést, hogy Hazafi a háttérből mozgatott bábjaival teljhatalmat épít ki az Egyesült Államok felett, ebben pedig kiváló segítőtársra lel Bölcs személyében, aki a cselszövések nagymestere. Butcher számára új lehetőség kínálkozik, amikor fény derül a Godolkin Egyetemen történt vérengzés (Gen V) hátterében lezajlott titkos kísérletre, és hogy a Hazafi markában szorongatott és a Fiúk által is zsarolt Victoria több fiolányi vírust menekített ki a laborból, amivel a szupikat véglegesen el lehetne törölni a föld színéről.
A harmadik évad többrétű durvulásai, de főképp a debil és undorító Gen V spin-off után már eléggé félve ültem neki a The Boys 4. évadának, de szerencsés módon már az első epizód is példázta, hogy az alkotók nem hazudtolták meg önmagukat és a kreativitásukat inkább tartogatták a fősodorra, ezzel még keményebben lépve a gázpedálra, hogy tovább fokozzák a több szálon futó konfliktus és konspirációs szálakat, majd ezek berobbanásakor az akció fergeteget. Sajnálatos, hogy mindez nem működik annyira gördülékenyen, mint az első három évad esetében, mert az első négy epizódot inkább jellemzi egyfajta mellékutas tévelygés a műsoridőt kitölteni célzó vakvágányokkal, némely esetben önismétlő, más alkalmakkor pedig teljesen érthetetlen karakter fordulatokkal operálva, hogy az egy helyben toporgó történetnek méretes szeletét hasítsák maguk számára, amíg a főszálra tett kikacsintások képesek lesznek beérni arra a pontra, ahonnan a további epizódokat már a The Boysra jellemző sebes és feszült tempóra váltva roboghat az elszabadult és mindent legázoló tehervonat.
Az évadról évadra építgetett „mindenre még egy lapáttal” formula ismételten felbukkan a történet egyre grandiózusabb törekvésében, a cselekmény egyre szerteágazóbb, cselszövőbb és csavarosabb formájában, aminek következménye, hogy ezekben a magaslatokban már beköszöntött a végjáték és a temérdek részleteiben kidolgozott és lüktető karaktereknek a sorsai összefutnak a végső leszámolás felvezetéséhez, egy határozottan lebilincselő, tömény feszültséget kínáló és abszolút kiszámíthatatlan formában robbanva a negyedik évad formájában. Ami roppant sajnálatos, hogy mindennek a fokozása kiterjed a harmadik szezonnál még visszafogottan beköszönő obszcén jelenetekre, nagykanállal merítve a forgatókönyvírók a gátlástalanul vulgáris nyelvezetből és a gyomorforgatóan undorító aberrált jelenetekből, amik a szériától szokott módon, a lehető legváratlanabbul vannak bevágva, hogy sokkolják a nézőt a beteges tartalommal, vagy éppen időznek el rajtuk még gyomorforgatóbb módon. Ami már kevésbé nevezhető problémásnak, de semmiképpen sem válik előnyére, hogy a brutalitás gázpedálját is padlóig nyomták, minek következtében elérte a horror kategóriát a sorozat, hasonszőrű jelenetekkel operálva, mint a Fűrész X, viszont jelentősen tompítja a helyzetet, hogy a letisztultabb beágyazások végett sikeresen mellőzték azt a fajta öncélúságot, amibe az előzmény évadnál tenyereltek.
Az egész felesleges hatásvadászatot kompenzálja a már korábban említett erényei és az a fajta szuperhősökkel szemben állított és cizelláltabban űzött paródia, amiért annyira sokan kedvelik a szériát és annak forrásául szolgáló képregényeket, maga a sorozat egy külön univerzumot teremtve, ami a részleteiben kidolgozott és évadról évadra egyre mélyebbé, vagy érthetetlenebbé váló karakterei képezik az alap pilléreit, ezt öntve nyakon a halandók és szuper erővel rendelkező frakciók szembenállásával, amit tovább színesít a kettő közötti átjárás, egy kivételesen feszült és szerteágazó cselekménybe öntve. És persze a társadalomkritika, aminek esetében fogalmazványait is sikerült egy újabb szintre emelni, roppant éles és kendőzetlen tükröt mutatva és parodizálva a társadalomban túlzottan is méretes hányaddal bíró degenerált egyedeit, és ennek kapcsán érhető tetten, hogy a hatásvadászat mellett, valahol ezért is vannak jelen ezek a kifejezetten aberrált jelenetek, mert az írók szándékában állhatott a birka felforgató tömeg és az őket navigáló politikai vezéralakok függönye mögé kacsintani, amivel a tájékozottabbak csuklóból reflektálhatnak, akár hazai, akár globális példákkal.
Nagyon nem tetszik az, amilyen irányba elment a The Boys (nagyon mocskos), ráadásul az új évadban látszódnak a fantáziátlan tévelygések és önellentmondások, mégis azt kell mondjam, hogy egy úttörő és reformista sorozatot jelent az utolsó előtti évadával is, és bele sem merek gondolni, hogy a befejezésre mit raknak össze a kreátorok. Nagyon érdekes, nagyon izgalmas, határozottan lebilincselő és hajmeresztő, viszont a primitív csomagolás sokakat elriaszthat, mert az idegrendszer mellett intelligenciát is igényel, hogy felfejtsük utalásait és pszichológiáját.
Akik idáig ismerték, azoknak nem is kellett különösebben bemutatni és elég lett volna annyit mondani, hogy fokozottabb mértékben van jelen minden. Aki frissen vágna bele, az úgyis az első lightosabb évaddal fog kezdeni, majd fokozatosan hozzászokik a kibontakozó univerzumhoz és stílushoz. Az első három évad továbbra is ajánlott bárkinek, ha nem akarja az évtized sorozatát kihagyni, a negyedik évadnál pedig hülyeség lenne korhatárokkal példálózni, mert az sosem mérvadó, sokkalta helytállóbb, ha azt mondom, hogy erős idegzetűeknek, de még erősebb gyomrúaknak, mert van pár jelenet amitől a vacsora könnyűszerrel visszaköszönhet.
Műfaj: sci-fi akció
Műsoridő: 8 x 55-70 perc
Debütálás: 2024.
Rendező: Philip Sgriccia, Sarah Boyd, Stefan Swartz, Frederick E.O. Toye, Nelson Cragg, Julian Holmes
Forgatókönyv: Eric Kripke, Ellie Monohan, Craig Rosenberg, Rebecca Sonnenshine, David Reed, Anne Cofell Saunders, Anslem Richardson
Főszereplők: Karl Urban, Jack Quaid, Antony Starr, Erin Moriarty, Jessie T. Usher, Laz Alonso, Tomer Capone, Chace Crawford, Karen Fukuhara, Cameron Crovetti, Claudia Doumit, Susan Heyward, Valorie Curry, Nathan Mitchell
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése