Dexter Morgan életéért a sebészek küzdenek. A műtőasztalon töltött kómás állapota remek alkalmat biztosít számára, hogy közönségével karöltve nosztalgiázzon el pályafutása kezdetére: az első áldozat, az első vérízlelés… melynek eufóriája rögvest függőséget váltott ki.
A messzi régmúltban, 1991-ben járunk, amikor Dexter friss diplomával a zsebében lép be a Miami rendőrség kötelékébe, egyelőre csupán helyszínelő gyakornokként látogatva a vadabbnál vadabb bűnügyi színtereket, ahol a Sötét Utas által nyújtott tehetségét kibontakoztatva válhat nagy hasznára nyomozótársainak, szimatra vezetve őket a frissen felbukkanó, és még csupán szárnyait bontogató sorozatgyilkos kilétének felfedésére. Az élet kifürkészhetetlen útjai ide vezérelték, miután Harry a káros szenvedélyei bűvöletében egy infarktust szenvedett el, szerencsére a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően hamarjában lábadozásnak indulva, hogy hamarosan elhagyhatja a kórházat, ám hirtelenjében napról napra érzékelhető romlásnak indul az állapota. Harry élete Dexter kezébe kerül, ahogy az megneszeli az osztályon tevékenykedő fekete angyal sötét titkait, már csupán nevelőapja engedélyére várva, hogy első áldozatára lecsapva csillapítsa vérszomját, egyben meginduljon azon mezsgyén, amit Dexter Morganként ismerhettünk meg.
Harry utasítása az ápoló megállítására nem várt következményekkel jár: első alkalommal ízlelve meg a kiontott vér ízét, Dexter visszafojtott gyilkos kényszerei a felszínre törnek... a fenevadat kiengedték ketrecéből, és többé már nem lehet visszazárni. Dexter számára elérkezett az idő, hogy mohó étvágyával élesben tesztelje a Törvényt, és ehhez kapóra jön a frissen szerzett helyszínelői állása, belevetve magát a rendőrségi nyilvántartás tallózásába, hogy a törvény markából kicsusszant és továbbra is szabadlábon garázdálkodó bűnözők lajstromából lelje fel prédáit, csakhogy telhetetlen mohóságában megfeledkezik a nyomozó nevelőapja által lefektetett első és legfontosabb szabályról: „Ne kapjanak el!” Dexter a kezdeti csetlő-botló gyilkosból egyre kifinomultabbá válik, ahogy az elejtett hibákból okulva finomítja technikáit, elvégre egy apró bakival ő maga válhat az űzött vaddá, akár a kiszemelt áldozatai, akár a rend éber őreinek részéről, miközben az igazságszolgáltatás bástyáinak családját fenyegető gyerekgyilkossal is összeakaszkodik, és könnyedén keresztezheti útját a Miamiban felbukkant kezdő sorozatgyilkos is… egy régi ismerős, aki Dexterrel egy időben kezd kísérletezni.
A történet ennyiben messze nem áll meg, mert A Dexter: Original Sin két (valójában három) idősíkon játszódik és a visszaemlékezésen belül is kapunk még egy visszaemlékezést Harry részéről, ami a Laura Moserrel történő megismerkedését, beszervezését, közös akciójukat, majd a kettejük között kialakult románcot meséli el, hogy végezetül annál a bizonyos konténeres jelenetnél lyukadjon ki egy kendőzetlenebb formában, ahol Dexternek és Briannek végig kellett néznie, ahogy anyjukat láncfűrésszel darabolják fel.
Érdekes elképzelésnek tartom, hogy amíg a New Blood igazi folytatása készülőben van, addig ringbe küldték a Dexter eredettörténetéül szolgáló évadot - éppen ezért a First Blood frappánsabb cím lehetett volna -, elég keményfába vágva fejszéjüket az alkotók, elvégre a széria kedvelői erről már számos ismerettel rendelkezhetnek a nyolc évad során elcsepegtetett flashbackekből. Ezért is tudott nagyon kellemes meglepetésként szolgálni ez a fajta professzionalista felkészültség az írók részéről, mert a korábbiakban elhangzottakkal teljes szinkronban hozták össze a valahol mégiscsak teljesen új cselekményt, elvégre ezt egy jelentősen kibővített formában és számos egészen új fejezettel kiegészülve szemlélhetjük. A masszív autentikusságra leginkább Dexter első áldozatánál, a Harryt mérgező ápoló levadászásánál lehet rátapintani, elvégre ezt a történetet már teljes terjedelmében megismerhettük, és ezúttal egy részleteiben kidolgozott, mégis az eredeti képsorokat szóról szóra visszaidéző formában elevenedik meg, azzal a minimális különbséggel, hogy kezdő sorozatgyilkosunk csetlései és botlásai ezúttal nem öltenek olyan komikus formát, mint a második évad Kényelmetlen hazugság című epizódjában, ezúttal az írók inkább vették komolyabbra, de antihősünk amatőrségét továbbra is remekül ábrázolóra a koreográfiát.
Szintén ezt a pozitív „eredetiség” vonalat erősíti és dob a széria színvonalán Christian Slater alakítása a remekül eltalált Harry szerepében, aki a korábbiakban megismert Dextert kísértő lelkiismerete helyett, ezúttal aktívan mentorálja fiát, szintén érdekes kapcsolati ábrázolást nyerve, ahogy szükség esetén agresszívebben lép fel a nem csak munkahelyén gyakornoki pozíciót betöltővel szemben, ahogy mohóságával veszélybe sodorja azt az egyetlen egy személyt is, aki teljes valójában ismeri őt, és ezen momentumokhoz kapcsolódnak azon röpke jelenetek is, amit a szerzők szintén kiválóan ragadtak meg a nyolc évad során csupán másodpercek formájában elhangzott Morgan család leképezéséhez, leginkább Debra kirekesztettségén éreztetve a gondos odafigyelést.
Persze ez mit sem érne, ha pont főszereplőnk - szó szerint értendően - tekintetében nem sikerült volna egy karakter azonos személyt és alakítást találni, mert Slatertől még kiválóbb választás volt Patrick Gibson a fiatal Dexter megformálására, aki nem csak külsőleg hasonlít Michael C. Hallra, hanem igazi színészi géniuszként hozza annak minden egyes rezdülését, amivel Dexter karakterét a maga szerethető módján életre keltette. A magyar változat esetében pedig külön szót érdemel, hogy a New Bloodban főszereplőnket megszólaltató - és általam nagyon kedvelt, de a karakterhez kevésbé passzoló - Bozsó Pétert lecserélték Karácsonyi Zoltánra, akinek hangszínét és alakítását ezúttal narrátorként élvezhetjük, ahogy tökéllyel idézi meg az egykori legendás szinkronszínész Haás Vander Pétert, ezzel Dexter visszanyerve az elengedhetetlen távolságtartó, megfigyelő, nyugodtságával mégis feszültséget keltő attitűdjét.
Mindezen jelzők kevésbé mondhatóak el a fiatal, még az iskolapadot koptató Debra karakteréről, akit az íróknak annyira sikerült jól elkapniuk, hogy már-már irritálóvá válik a műsoridőből túlzottan is nagy szeletet hasító jelenlétével, de szerencsére könnyűszerrel elsiklik a szemlélő felette, ahogy az epizódok cselekménye kellő mértékű feszességet diktálnak, mert Dexter egy kissé túltolt vérszomjjal veti bele magát áldozatainak levadászásába, ami persze érthető az alkotók részéről, hisz számos olyan eddig nem részletezett tartalommal is meg kellett tölteni azt a sorozatot, ami a cím kedvelői számára nem sok újdonsággal, csupán egy bővített változattal fog szolgálni, és tulajdonképpen itt lehetne rámutatni az évad egyetlen valódi olyan hibájára, ami önmagában a formátumában rejtőzik, azaz mivel egy előzmény, nulladik szezonról van szó, ezért tét nélkül és sokszor kiszámíthatóan zajlanak a konfliktusok, ezzel az írói nosztalgikus komforttal egyfajta lagymatagságot kölcsönözve az évadnak.
Azt kell mondjam, hogy annak ellenére van nagyon egyben az előzmény felvonás, hogy az ilyen utólagos bővítmények temérdek buktatót rejtenek magukban, mégis a szerzők tökéllyel hozták a kánont, amit a múltba visszanyúlva sikerült jelentős mértékben kiterebélyesíteni, nem mellesleg számos részletében felfedni, hogy ne csupán röpke visszaemlékezések formájában legyenek a továbbiakban a közönséggel, miközben egy egészen jól megírt, mégis középszerűre sikeredett rejtélyes főszállal fűszerezték meg - a rendőrkapitány fiának elrablása - az egyébként is temérdek narratív rétegen futó cselekményt, éppen ezért minden statikussága ellenére is nagyon jó volt látni ezt a felvonást; ami persze a korábban említett keretei végett messze nem képes hozni a Dexterre jellemző tömény adrenalin dús feszültséget, éppen ezért akad itt egy olyan pont, ahol kőkeményen bele lehet állni az évadba, elvégre ha már ezt a kiszámítható biztonságot választották a szerzők, akkor ezzel kapcsolatban is felmerülnek olyan súlyos hiányérzetek, melyek tovább színesíthették volna a zéró pontot.
Véleményem szerint egy nulladik évadban - főleg, hogy a műsoridő ennek bőven teret engedett, de inkább vitték azt el egy érdektelenebb irányba Debra csapongó lázadásával - helyet kellett volna szorítani, akár egy flashbackben falshback formában - ha már amúgy is halmozott a visszaemlékezés - Dexter azon ifjú éveinek, amikor a környék háziállatainak eltűnésével Harry felfigyelt nevelt fia sötét énjére, egészen pontosan az első évad, harmadik epizódjának morzsái nagyon megérdemeltek volna egy komolyabb, részletgazdagabb kibontást. Ehhez szorosan kapcsolódik, és szintén értetlenül állok Dr. Evelyn Vogel hiánya előtt, aki a nyolcadik évadban komoly központi szerepet töltött be, egyben lelepleződött, hogy valójában az ő kreálmánya volt a Törvény/Kód megalkotása, amivel a javíthatatlan Dextert hasznosíthatták. Ha ennek az Original Sinnek nem lesz egy folytatása, azaz valójában nem a mínusz egyedik évadot szemléltük, akkor minden pozitív vonása ellenére is az alkotók egy túlzottan is komfort érzetet nyújtó biztonsági játékot űztek, ami nagyon súlyos hiányosságokat, egyben a veteránok számára egy langyos víz érzetet eredményezett.
Ez a felvonás inkább készült azok számára, akik a New Blooddal kapcsolódtak be Dexter éjszakai portyázásaiba, számukra mindenképp figyelemre méltóbb, mert egy a karaktert testközelbe helyező, alaposabban megismertető, egyben szórakoztató évadot fog nyújtani. Ennek ellenére a sorozat veteránjainak is ajánlott, elvégre egy professzionalista módon, a kánonba illeszkedve ismerhetik meg kedvenc sorozatgyilkosuk ifjú éveit, viszont számukra csupán hébe-hóba bukkanhat fel a jól ismert feszültség dózis, és inkább fog uralkodni a képsorokon a már ismert, mégis bővített formájában kifejezetten érdekesnek mondható nosztalgia faktor, amit egy középszerű, de új főtörténettel egészítettek ki, miközben a háttérben összefutnak az első évad szálai is. Véleményem szerint ez egy nagyon összeszedett és érdekes évadra sikeredett, de a sorozattól idegen módon alig-alig tartalmaz feszült jeleneteket és kemény cliffhangereket, melyek hatása alatt rögvest a következő epizódra tenyerelne a szemlélő. Várom a folytatást, mert a folytatásnak érkeznie kell ilyen súlyos hiányosságok mellett, hogy kerek egésszé forrhassa ki magát!
Műfaj: thriller
Műsoridő: 10 x 47-59 perc
Debütálás: 2024.
Rendező: Michael Lehmann, Monica Raymund
Forgatókönyv: Clyde Phillips, Terry Huang, Tanner Bean, Katrina Mathewson, Alexandra Franklin
Főszereplők: Patrick Gibson, Christian Slater, Molly Brown, Christina Milian, James Martinez, Patrick Dempsey, Alex Shimizu, Reno Wilson, Sarah Michelle Gellar, Brittany Allen
Zerko
