2012. szeptember 20., csütörtök

Könyvmoly - Takami Kósun: Battle Royale


Egy távol-keleti diktatúrában, a szigorú katonai kormányzat alatt álló lakosság közül, egy sajátos módszerrel választják ki a legtökéletesebb katonákat már fiatal korukban. A diákokat egy lakatlan, de a legmodernebb biztonsági berendezésekkel felszerelt szigetre szállítják, ahol felfegyverezve őket, élet-halál harcot kell vívniuk egymással.

A fiatalokat egyesével engedve ki a gyülekezőpontról, véletlenszerűen kiválasztott fegyverekkel látják el, a sarlótól kezdve a baltán át a pisztolyig mindenkinek jut egy-egy gyilkos eszköz a szerencséjétől függően, de amint a központi épületet elhagyják, kezdetét veszi a küzdelem, mindenki a saját stratégiája alapján döntve, hogy magányosan küzdi le ellenfeleit, esetleg meghúzódik a játszma végégi vagy a legveszélyesebb módszert választva, betársul valaki mellé.

Az idő folyamatosan pereg, a diákok nyakára szerelt robbanótöltetekkel ellátott nyomkövető pedig elsül, amint a folyamatosan zsugorodó sziget tiltott zónájába lépnek, vagy nem hagyják el azt időben. A túlélésben mindenki csak saját ösztöneire és kegyetlenségére számíthat, mert a végén csak egy ember hagyhatja el a szigetet, aki a nemzet hősévé válhat.

Stephen King Running Man című regényének újragondolása, a jelentősebb mértékben feszült cselekménynek és kidolgozott történetnek köszönhetően egy emeltebb szintre helyezve az embervadászat hátborzongatóan kegyetlen sztoriját. A brutalitással és vérrel bőségesen átitatott kötet lapjai mögött egy kiválóan megalkotott szabályrendszer, a résztvevők folytonos pszichológiai viaskodása és a jelentősen eltérő jellemek rajzolatai húzódnak meg, mely összessége teszi annyira elevenné és izgalmassá a történetet, egyben egy kiemelkedő regénnyé állva össze, még ha irodalmilag lett is volna még mit csiszolni rajta. Elsősorban a horror és thriller kedvelőknek tudom erősen ajánlani ezt az egyedi cselekménnyel bíró kötetet, másodsorban azoknak, akik a fent elhangzottak alapján egy különleges és feszült történetre vágynak, minimális csavarral a végén, amit leginkább az redukál, hogy egyetlen, kimondottan kedvelhető vagy szimpatikus karakter sem kapott helyet a történetben, inkább vannak könyörtelen gyilkosok és a túlélésükért küzdő menekülők, minek következtében a regény végére egy csekély hiányérzet marad az olvasóban, hisz minden mesében szükség van egy kiemelkedő szereplőre.

Zerko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése