A világ számos pontján születik ugyanazon percben 43 csecsemő, megmagyarázhatatlan módon olyan anyáktól, akik nem is voltak várandósak. Reginald Hargreeves, a különc milliárdos hét gyermeket választ ki közülük, akiket adoptálva alapítja meg az Esernyő akadémiát, hogy megfékezze a közelgő apokalipszist, ugyanis minden gyerek egy-egy különleges képességgel rendelkezik. De mivel az események kiszámíthatatlanok, az idősíkok pedig rugalmasan változnak, könnyen megeshet, hogy a megelőzés szándéka vezet a végzet előidézéséhez. Vagy mindez a nagy terv része lenne?
Kifejezetten érdekes kiinduló pont az időutazás témája, amit számos film kóstolgatott ilyen-olyan formában, de kevésnek sikerült kellőképpen kibontania, oly mértékben, hogy teljesen kiszámíthatatlanná váljon a sztori, miközben az ezzel kapcsolatos elméleteket is tiszteletben tartja, és nem fut bele előbb-utóbb súlyos logikai bukfencekbe. Ha ezt megfűszerezzük az X-Menhez erősen hasonlító, különleges képességekkel rendelkező szereplőkkel, akiknek az lenne a feladatuk, hogy egy beindított ok és okozati láncreakció elejét vegyék, úgy hogy maguk mit sem tudnak a folyamatról és tetteik hatásáról, miközben a háttérből a nem éppen szeretetreméltó nevelőapjuk rángatja a marionett zsinórjait valamilyen ismeretlen terv részeként, és ezzel bekerülnek egy olyan spirálba, ami egyre csak gyűrűző problémákat eredményez minden jó szándék ellenére is, akkor ebből a receptből egy egészen lebilincselő és feszült képregény adaptációs sorozat születhet.
Márpedig az Esernyő akadémia egészen kiválóra sikeredett, mert pont ezt a formulát hozza, nem mellesleg az írók bátorkodtak a forrásanyagtól eltérni, már csak azért is mert a széria túlnőtte magát azon, de tették ezt olyan kreatív formában, hogy félretéve a különleges képességekre épülő akció részt, önmagában az időcsavargatós sztorijával lebilincselő, amihez társul a különleges, határokat nem ismerő világa, tovább színesítve a nézőre gyakorolt hatást, nem kevés humorral is megfűszerezve az eseményeket. Annak ellenére, hogy a sztori elemei mind ismert és a filmekben számtalanszor vegyített összetevőkből áll, mégis sikerült egy egészen sajátos formába önteni azt, hogy egy kifejezetten különleges és emlékezetes széria álljon össze, aminek azért, minden ez idáig elhangzott érdeme mellett, akadnak hibái is.
Érdemes ott kezdeni, amibe elsőként fog ütközni a néző, az pedig az epizódokra jellemző tempó ülepedés, ebből nyerhet ízelítőt, aki benevez rá, mert feltétlen három-négy epizód türelmet igényel, mire egyáltalán beindul a történet, ugyanis három részre oszthatóak a műfaji összetevők, egyfelől az időutazás, néha filozófiai boncolgatása, néha pedig a következmények kiszámíthatatlanságának szemléltetése és a konfliktus gyűrűzése, a második a kifejezetten látványos, mégis visszafogottsággal rendelkező akció, a harmadik pedig a drámai vonal lenne, mely utóbbiból fakad egy vontatottsága, ami számos alkalommal felüti a fejét, mivel tartalmatlanul, sokszor időhúzás jelleggel ültették a sztoriba.
A markánsan eltérő karakterek olyan mély kidolgozottságot nyertek, hogy személyes történeteikkel, életük traumáival és az a feletti kesergéssel, valamint egymás közötti konfliktussal megy el a legtöbb műsoridő, ami egyfelől jó, mert kifejezetten kézzelfogható szereplőket nyer a néző, akik egészen közel kerülnek hozzá a szimpatikus, vagy éppen unszimpatikus mivoltukkal, de mindenképp ügyesen pengetve meg ezen érzelmi húrokat, ugyanakkor a széria legnagyobb hibája is ebben a szegmensben rejlik, mivel számos esetben nem tudták kellő tartalommal felruházni a jeleneteket, szaglik az időhúzástól, ami véget vontatottá válik.
A lassú indítást könnyedén le lehet tudni, mert a negyedik epizódra már beszippantja a nézőt, minden furcsasága ellenére is, ami a világát uralja, főképp az a sötét és nyomasztó hangulat, ami az első képsoroktól körbelengi, majd az események sodra egyre fokozottabb tempót vesz fel és robban be az évad fináléjára, a második évadra világossá válva, hogy az első évad a felvezetője volt annak a végeérhetetlen spirálnak, amiben főhőseink vergődnek. Az írók kiválóan ragadták meg a lehetőséget, hogy a sztori egy felfokozott tempót nyerjen minden téren, a leginkább kiforrott évaddá állva össze, éppen ezért fog nagy meglepetést szolgáltatni a harmadik etap, és sajnos nem pozitív formában, mert hirtelenjében elvágják a felfelé ívelő görbét és egy meredek zuhanással hullik a nullpontra, szembeötlően csak húzva az időt a semmivel, mert már nem tudták kellő tartalommal felruházni, sem az idővonal bolygatás, sem az akció, sem pedig a dráma vonalán, és az évad jelentős részét utóbbinak szentelték úgy, hogy gyakorlatilag nincs esemény, A-ból B-be ténfergés, B-ből A-ba, majd ugyanez, körbe-körbe járva és egy helyben toporogva a történet, miközben mindenki a semmiről nyekereg az alibi töltelék párbeszédek során, vagy épp abszurd viselkedéssel ruházva fel a karaktereket próbálnak némi kiszámíthatatlanságot és konfliktust generálni, a néző pedig a színvonal zuhanásával elveszíti a fonalat, hogy mintha eddig nem is ezt a sorozatot nézte volna.
Véleményem szerint az első két évad egészen kiváló a maga nemében, minden apró-cseprő hibája ellenére is egy különleges alkotásnak tudható be, viszont a harmadik évad (A korábbiak színvonalához mérve!) csapnivaló, mert az írók elveszítették a fonalat, összehoztak újabb tíz óra műsoridőt, miközben az nem sok mindenről szól, de amiről szólna sem lett kibontva és ügyetlen a tálalása, csupán az utolsó epizódokra villantva valamit, aminek egyedüli erénye, hogy képes összezavarni a nézőt, hogy tűkön ülve várja a negyedik, egyben befejező évadot, hogy a totális kiszámíthatatlanságban hova fog kilyukadni a történet, remélhetőleg egy kiforrottabb, átgondoltabb, az első két évad erényeit ötvöző formában, mert ez határozottan erőltetett lett, amit szerencsére az alkotók is felmértek és beindult a fogadkozás, hogy a befejezésre összekapják magukat.
Szuper képességek, szuperhősök nélkül, mivel ők is emberek, akik személyes, drámai problémáikkal küzdenek, de ha szorul a hurok, akkor képességeiket bevetve akcióba lendülnek, vagy éppen poénokat szórnak, miközben a világvége elkerülésére tett erőfeszítésük jelenti a végzetet, végeláthatatlan konfliktus spirált indítva be, ahol az egyre rosszabbodó helyzet is feltehetőleg a jó célt szolgálja, és az izgalom fokozására, egészen újfajta módon képes tálalni az időben történő ugrálást, még ha azt néha saját elméletekkel is támasztja alá. Aki erre vevőnek érzi magát, feltétlenül vágjon neki ennek a lebilincselő, látványos, izgalmas, drámai, de mégis humoros sorozatnak, mert garantáltan emlékezetessé fog válni a sajátosságai révén, csak feltétlenül kell türelmet is gyakorolni az irányába, hogy az élmények beérhessenek. Gyakorlatilag bárkinek ajánlott, aki nyitott a fékevesztett fantázia szülte történeteknek, azoknak pedig főképp, akik megcsömörlöttek a klasszikus szuperhős sztoriktól.
Műfaj: akció dráma sci-fi vígjáték
Műsoridő: 3 évad, évadonként 10 x 43-61 perc
Megjelenés: 2019.
Rendező: Jeremy Webb, Ellen Kuras, Stephen Surjik, Paco Cabezas, Sylvain White
Forgatókönyv: Steve Blackman, Jeremy Slator, Aeryn Michelle Williams, Lindsay Gelfand, Allison Weintraub, Robert Askins, Jesse McKeown
Főszereplők: Aidan Gallagher, Tom Hopper, Elliot Page, David Castaneda, Emmy Raver-Lampman, Robert Sheehan, Justin H. Min, Colm Feore, Jordan Claire Robbins, Ritu Arya, Adam Godley, Kate Walsh
Zerko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése