Nem létezik olyan játékos, akinek ne ütött volna szöget, hogy a videojátékokban fellelhető reklámtartalmak igen gyors burjánzásnak indultak, sőt a nem olyan régiben még csak rebesgetett elképzelések már teljesen elfogadott és bevált eszközökké váltak a különféle cégek számára, hogy legújabb termékeiket megismertessék a kiszemelt vásárlóréteggel. Két nagy levegővétellel most megpróbálom levezetni, hogy ez jó vagy egyáltalán nem jó, mi haszna a játékos társadalomnak ebből, mert a kiadókén nem kell sokat spekulálni az biztos. A cikk első része a reklámok fajtáit és előfordulásait hivatott bemutatni felvezető gyanánt.
Az alapos átláthatóság végett és, hogy mindenkinek fogalma legyen a reklámok mibenlétéről, vonultassunk fel pár érdekes példát a teljesség igénye nélkül.
Tekintsünk kicsit vissza a múltba, mondjuk úgy két évtizedet, mert ugyanis akkor jelent meg az első olyan játék, melyben tetten érhető a direkt módon elhelyezett fizetett reklámtartalom és indította el ezzel a lavinát. Sokat nem kell találgatni, hogy melyik darab is lehet ez, műfajából adódóan igen széles réteget szólít meg, ráadásként pont az aktív vásárló réteget, akik vagy fiatalkorúak lévén szüleik zsebébe nyúlva kívánják a trendeknek megfelelő márkajelzéssel ellátott terméket megvásárolni, vagy pedig önálló keresettel rendelkeznek és szintén vonzódnak a divat világának ezen alapvető lépcsőfokához.
Mostanra már mindenki kitalálhatta, hogy az 1993 –ban megjelent FIFA International Soccer című sportjátékról van szó, ahol megjelentek az első videojátékbeli reklámok, méghozzá az Adidas és Panasonic jóvoltából a pályaszéleken. Innentől kezdve a sportjátékok nem maradhattak érintetlenül és beindulhatott szép lassan a marketing hadjárat, mígnem dömpinggé válva átterjedtek más-más műfajú alkotásokra is, majd végül a sandbox játékokban meglelték paradicsomukat.
Vitathatatlanul a FIFA indította el a lavinát, mégis vele egy időben, sőt valamivel korábban már előfordultak próbálkozások. Ha még egy évvel visszább kanyarodhatunk a számos platformra megjelent Zool című platformer játékhoz (az Amiga által kreált Sonic rivális), ahol Chupa Chups nyalókák voltak a háttérben, mégis elég konkrétan elhelyezve, és maga a produktum fejlesztését is a nyalókagyártó cég szponzorálta.
Ennél lényegesen otrombább volt a 2001–es Pikmin Duracell reklámja, a 7UP kupakokról nem is beszélve. Apropó 7UP…
…Cool Spot karaktere az üdítő kabalafigurája volt, és direktbe a termék reklámozásához készítették a főszereplő nevét viselő játékot 1993–ban.
A Splinter Cell: Chaos Therory–ban fellelhető Axe reklám a remek bizonyítéka annak, hogy bármilyen stílusú játékba belezsúfolható a marketing, csak azt ötletesen a megfelelő környezetbe kell helyezni, hogy azért mégse verje ki a biztosítékot a játékosnál.
Ugyanezt bizonyítja az üdítő automatákon megtalálható Sprite és Coca Cola logo, ami remekül illeszkedik a környezetébe és éppen ezért merül fel sokakban ama gondolat, hogy a reklámok egyáltalán nem zavaróak ilyen formában, hisz csak életszerűbbé teszik az adott terméket.
A nyitott városban játszódó Burnout Paradise teljesítette talán a legütősebb propagandát mind közül, amikor az amerikai régióban megjelenő verziókban Barack Obama választási plakátját helyezték el, természetesen fizetett politikai reklámként és erre fel is hívta a figyelmet az EA, hogy semmi esetre sem tükrözi ez politikai nézetüket. Korábban csupán egy esetben volt hasonló politikai hirdetésre példa, méghozzá Mark Warner, Virginia ex-kormányzója által elkövetve, amikor is 2006–ban a Second Life című közösségi játékban rendezett sajtókonferenciát.
Az energiaitaloknak komoly felületet jelent a videojátékban való termékprezentáció, a Worms sorozat egyik epizódjában Red Bull segítségével doppingolhattuk férgeinket, míg az igen régi Judge Dreddben pedig Red Bullt ivókat kellett elfognunk, mivel annak világában a koffein tiltott élvezeti cikk, míg a Wipeout 2097–ben szintén a piros bika ikonra kattintva tehettünk szert boostolásra. Napjainkban sem lanyhult a doppingitalok reklámozása játékokban, hisz a nem régiben megjelent MUD című motocross játékban Monster üdítővel boostolhatjuk karakterünket.
Ugyanakkor ez visszafelé is érvényes, hisz különféle játékok karaktereivel ékesített energiaitalok és üdítők jelentek meg a piacon, mint a Street Fighter, Donkey Kong, Mario, Pac-Man, Halo, Gears of War. Ez utóbbi két forma a legkiválóbb, hogy célközönségét megtalálja a termék, gyártó és fogyasztó kézen fogva ballagnak a naplementébe.
A reklámoknak már egy burkoltabb és talán hatásosabb tálalása, a játékbeli különböző használati cikkekbe való beépítése, melyek igénybevétele tudatalatti kapcsolódást épít ki az adott termékkel. Ilyen a Test Drive: Unlimitedben a valós márkajelzéssel ellátott ruhákba való öltözködés, vagy a Crazy Taxiban a Pizza Hutot vagy KFC-t céljául választó utasunk, esetleg a The Simsben felbukkanó különféle termékek és üzletek, mint például a McDonald’s, ahol ebédünket elköltve különféle pozitív hatásokat szerzünk karakterünk számára. Ez ellen a fogyasztóvédelmi szervezetek már kifejezték nemtetszésüket, mivel akkor lenne realitás értéke, amennyiben az elfogyasztott hamburger után a szereplő koleszterin szintje is növekedne, ezt így parasztvakításnak hívják szerintük.
A prímet magasan kiemelkedve a többi közül a Metal Gear Solid sorozat viszi, melynek epizódjaiban olyan termékek fordultak meg, mint a Pepsi, Playboy magazin, Sony Ericson, iPod, Axe, Doritos Chips, de még egy sajt márka is, a Calorie Mate Block.
Mindezeken felül gyakoribbak az olyan jellegű reklámok, ahol a kiadó saját megjelenő félben levő játékát igyekszik minél szélesebb réteggel megismertetni és ajánlani van, hogy egy teljesen más stílust, melyre esetleg a fogyasztó fel sem figyelne más körülmények között mivel az érdeklődési körén kívül áll. Emlékezzünk csak vissza a megboldogult 3DO által kiadott Heroes of Might and Magic sorozat telepítési képernyőjére, de ott vannak az EA játékok, ahol vegyesen megtalálható minden friss produktumuk a plakátokon.
Meglepő módon a Rockstar stúdió nem élt még a kínálkozó alkalommal GTA sorozatában, és csupán fiktív, ugyanakkor poénos és paródiaszerű reklámtáblákat helyeznek el az utcák falain. Ami késik, nem múlik, hisz Vice City, Liberty City és San Andreas állam rengeteg felületet kínál, rengeteg plusz bevételre téve ezzel szert.
Cikkem első részének végéhez értünk, melyben igyekeztem demonstrálni a játékokban felbukkanó majd egyre elszaporodó reklámok megjelenési formáit és érdekes példákat felsorakoztatni. A cikk második része már a piacban rejlő tőkemozgásról, a kiadók e bevételi forrás felhasználásáról és a játékosokon végzett kísérletekről, felmérésekről fog szólni valamint elgondolkodunk azon, hogy milyen irányt vehet ez az egész modern marketing.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése